A mesterséges intelligencia sosem fog pontos történelmi filmet készíteni

Elon Musk technológiai milliárdos a Grok Imagine nevű mesterséges intelligencia-rendszer segítségével elkészítette és az X-en közzétette az Odüsszeia egy hétperces filmadaptációját, amely az alkotó szándéka szerint az első történelmileg és művészileg is teljesen hiteles feldolgozás. A kísérletre reagálva egy, a The Conversation portálon publikált, régészek és művészettörténészek által írt szakcikk rámutat: a generatív modellek technológiai sajátosságai miatt eleve kudarcra ítélt minden olyan törekvés, amely történelmi pontosságot ígérve egy vizuálisan koherens, hézagmentes filmet kíván létrehozni. A kutatók szerint a mesterséges intelligencia ugyan forradalmasíthatja az adatelemzést, de a hiányzó múlt rekonstruálásakor a technológia kénytelen tényként tálalni a saját képzelgéseit.

A probléma gyökere magában a régészeti bizonyítékok természetében rejlik. A múltnak csupán egy töredéke marad meg a földben, és annak is csak egy töredékét tárják fel a szakemberek. Egy bronzkori trójai ásatás leletanyagában bőségesen találhatók orsógombok és szövőszéknehezékek, de maga a textilek anyaga és színe már régen elbomlott az idő múlásával.

A generatív mesterséges intelligencia azonban képtelen megrajzolni a hiányt: kódolásából adódóan minden pixelt ki kell töltenie, így a hiányzó adatok helyére más létező médiumokból – korábbi filmekből, festményekből és videojátékokból – merít információt, hogy egy hihető, de tudományosan sosem igazolt, fiktív köpenyt hozzon létre.

A cikk szerzői hangsúlyozzák, hogy egy valóban régészeti fókuszú, tudományos mesterséges intelligenciának éppen azt kellene megmutatnia, amit a jelenlegi képgenerátorok sosem tesznek: a bizonytalanságot. Amikor egy trójai fegyverzetből csupán néhány fémtöredék marad fenn, a technológiának nem egyetlen, magabiztosan megrajzolt páncélt kellene bemutatnia, hanem párhuzamosan több lehetséges rekonstrukciót, világosan elválasztva a dokumentált tényeket a feltételezésektől. Ezt az átláthatóságot követelik meg az örökségvédelem virtuális rekonstrukcióira vonatkozó nemzetközi irányelvek, köztük a 2009-es Londoni Charta és a 2011-es Sevillai Alapelvek is.

A technológiai korlátokon túl magának a kiválasztott alapanyagnak, Homérosz Odüsszeiájának a történelmi hűsége is erősen megkérdőjelezhető. Az eposz nem egy adott kor pillanatképe, hanem évszázadokkal a benne szereplő paloták pusztulása után, a mükénéi emlékezet és a vaskori világnézet bonyolult, rétegzett keveredéséből született. A régészet eszközeivel lehetetlen megerősíteni Odüsszeusz, Heléna vagy Kirké történelmi létezését, ahogy azt sem lehet bizonyítani, hogy Trója ostroma egyetlen, összefüggő katonai esemény lett volna, amint azt a homéroszi hagyomány sugallja.

Ugyanakkor a szakemberek elismerik, hogy a mesterséges intelligenciának komoly jövője van a régészetben, feltéve, hogy azt nem vizuális tartalomgyártásra, hanem adatelemzésre használják. Egy olyan komplex rendszer, amely több ezer ásatási jelentést, kerámiarajzot, fotót és leletkatalógust dolgoz fel egyszerre, képes lehet olyan összefüggéseket – például egy kerámiastílus földrajzi terjedési mintázatait – felismerni, amelyeket egyetlen emberi kutató sem tudna átlátni. Ezek a mintázatok azonban szigorúan csak a megmaradt leletanyag sajátosságait mutatnák meg, nem pedig a múlt hiánytalan fényképét.

A történelmi pontosság fogalma tehát a tudomány és a filmipar számára gyökeresen mást jelent. Míg egy hollywoodi vagy generatív mozgókép a hitelességet a részletgazdag, fotorealisztikus és vizuálisan koherens világépítésben méri, addig a történettudomány és a régészet számára az igazi pontosság a hézagok, a hiányok és a bizonytalanságok pontos megjelölésén alapul. A cikk zárógondolata szerint a leghitelesebb történelmi filmnek az üres térnél kellene véget érnie: ott, ahol már csak az orsógombok maradnak, de a szövet örökre eltűnt a történelemből.