Andrej Alekszandrovics Zsdanov az ukrajnai Mariupol-ban születt. 1915-től tagja a bolsevik pártnak, 1917-től különböző állami- és pártfunkciókban dolgozott. 1930-tól volt tagja a kommunista párt Központi Bizottságának, 1939-től az SZKP KB Politikai Irodájának. Kirov meggyilkolása (1934. december) után a lelningrádi pártbizottság első titkára lett, ettől kezdve Sztálin utódjaként tartották számon. Nagy szerepet vállalt a sztálini tisztogatásokban, később a balti államok szovjet rendszerű átalakításában. Leningrád német ostroma alatt döntő szerepe volt a város védelmének megszervezésében. 1945-től a legfelsőbb pártvezetésben dolgozott a kulturális és ideológiai élet egyik irányítójaként. A dogmatikus sematizmus `esztétikájának` kidolgozója s gyakorlati megvalósításának szigorú számonkérője volt. Súlyos károkat okozott a művészetnek, hatása a magyar kultúra történetében is nyomot hagyott az 1950-es évek elején. 1947-től a Kominform vezetője volt. 1948. augusztus 31-én halt meg Moszkvában.
Élete végéig járta szülőföldjét, s vándorlásai közben dombrakísérettel adta elő az ismert kazah népi eposzokat, dalokat, valamint saját alkotásait. A kazah népi költők (akinok) hagyományos énekes előadásmódjában új műfajokkal és formákkal gazdagította népének költészetét. Addig szokatlan és elképzelhetetlen bátorsággal bírálta a nép elnyomóit.
Emiatt a Csendes-óceánon dolgozó Fukuru-Maru japán halászhajó legénységét radioaktív sugárfertőzés érte, amelynek következtében Kubojama Aikicsi halász szeptember 23-án meghalt, a legénység további 22 tagját hosszú időn át kezelték. Az 1954-ben történt tragikus eseményre emlékezve 1964 óta Japánban Nemzeti Békenapot is tartanak március 1-jén.
1891-ben lépett be Németország Szociáldemokrata Pártjába, s szerkesztője és társkiadója lett a párt elméleti folyóiratának, a Die Neue Zeitnek. Karl Liebknechttel és Rosa Luxemburggal a forradalmi baloldal egyik vezetője lett. A német szociáldemokrácia története című négykötetes műve alapvető forrásmunka. Irodalomtörténeti és esztétikai munkássága is jelentős, nagy érdemei vannak a műalkotás, a művészet történelmi megalapozásában. Irodalmi vonatkozású fő műve a Lessing-legenda. Ő volt Marx és Engels műveinek kiadója. 1919. január 29-én halt meg Berlinben.
Az ún. antropozófia elméletének megalapozója Kraljovec-ben (ma: Horvátország) született.lMatematikát, filozófiát és természettudományokat tanult Bécsben. 1882-87-ig Goethe természettudományos írásait rendezte sajtó alá, és közben házitanítóként tevékenykedett. 1890-97 között a weimari Goethe-Schiller archívum munkatársa volt, s közben jelentős irodalmi tevékenységet is kifejtett (A szabadság filozófiája, Kiegyezés az európai szellem-történettel). 1897-ben áttelepült Berlinbe és társkiadója lett az Irodalmi Magazinnak. 1904-ben megjelent írásával rakta le az ún. antropozófia irányzatának alapjait. Elméletének lényege, hogy az isteni eredetű teozófia helyett az emberről való bölcsességre, az antropozófiára kell törekedni. Az ember - szellemi képességeinek tudatos fejlesztésével - eljuthat a `tiszta gondolkodás állapotába`, amelyben képes az anyagtól független szellemi világ megtapasztalására. Őszintén vallotta a szabadság, egyenlőség és testvériség szentháromságát, mégpedig a társadalom úgynevezett `hármas tagozódásának` jegyében. E szerint a jogban és a politikában az egyenlőségnek, a gazdaságban a testvériségnek, míg a szellemben a szabadságnak kell (vagy kellene) megvalósulnia. Tanítványai már 1912-ben megalapították az Antropozófiai Társaságot. A tudós 1925. március 30-án hunyt el Dornach-ban.
A világhírű magyar matematikai iskola kiemelkedő alakja Győrben született 1880. január 22-én. A modern matematika egy új ágának, a funkcionálanalízisnek egyik megteremtője volt. Az I. világháború után Szegeden élt, s nagy része volt abban, hogy Szeged világviszonylatban is jelentős matematikai központtá vált. Egy ideig a szegedi egyetem rektora is volt, majd 1945-től haláláig a budapesti tudományegyetemen tanított. Legnagyobb szakmai sikerét az ő nevét is viselő Riesz-Fischer-tétellel aratta, de nagy szerepe volt az absztrakt terek fogalmának kialakításában is. Felfedezései alapozták meg a függvényterek, lineáris operációk és szubharmónikus függvények elméletét. Jelentős eredményeket ért el az ergodelmélet terén is. Egy Párizsban megjelent monográfiája korszakalkotó jelentőségű lett a funkcionálanalízis területén, szintén világsikert aratott a Szőkefalvy-Nagy Bélával együtt írt Lecons d'analyse functionelle című könyve. Munkásságát itthon és külföldön egyaránt elismerték.
Az expresszionizmus egyik legismertebb osztrák mestere Pöchlarn-ban született. Korai dekoratív jellegű alkotásain Gustav Klimt és a szecesszió hatása érződik, majd későbbi munkássága során a rejtett pszichikai tulajdonságok expresszív ábrázolásának problémái foglalkoztatják. Művészetére a nagy színfoltokkal alakított figurális kompozíciók és derűs, színes tájak jellemzők. A II. világháború éveiben antifasiszta mondanivalójú, expresszív műveket festett. Számos expresszionista drámát, költeményt és elbeszélést is írt. Villeneuve-ben halt meg 1980. február 22-én.
A XX. század elején több áruház épült magyar kereskedők pénzéből Budapesten. A külföldi tőkéből létesültek közül a Corvin volt az első, egy hamburgi székhelyű cég alapította. A részvénytársaság elnöke és egyben az áruház első igazgatója Lewin Miksa német nagytőkés lett. Az építkezést 1922-ben kezdték meg az Apolló Kabaré helyén, a már akkor is Blaha Lujza nevét viselő téren. A Reiss Zoltán tervei alapján épült, úgynevezett palotahomlokzatot kapott áruház 1926-ban nyitotta meg kapuját. A teljes épületegyüttes 1929-re készült el. A korabeli újságok beszámolói szerint a központi helyen létesített, a vásárlókat három utcán is kirakatokkal csábító, a pályaudvarok közelsége révén a vonattal érkezők számára is könnyen megközelíthető áruház gyorsan vonzóvá vált. Az áruházba betérők kávézhattak, megebédelhettek, gyorsfényképet készíttethettek, igénybe vehették a helyi menetjegyiroda szolgáltatásait is. Falai között egymást követték a divatbemutatók, rendeztek kiállításokat is. Bevezették a csomagküldő szolgálatot, s így vidékről rendelés útján is lehetett vásárolni. Meghonosították a szezonvégi kiárusításokat. 1931-ben szenzáció számba ment az áruházban megépített mozgólépcső, a kényelmet szolgáló szerkezettel elsőként a Corvin büszkélkedhetett az országban. A világháború után, 1947-ben mint volt német tulajdon, szovjet kézbe került, csak 1952-ben került vissza magyar tulajdonba. Ezt követően többször változtatott nevet. Az 1956 októberében megrongálódott áruházat többször javítgatták, átalakították. 1966-ban új burkolatot kapott, később a homlokzatot eredeti formában visszaállították. Az áruház utolsó tulajdonosa a Skála-Centrum Rt. volt. 2003-ban műemlékké nyilvánították az épületet, a Blaha Lujza tér felőli historizáló homlokzatot. 2005-ben az áruházat eladták.
Kassán született 1861. október 21-én. 1876-80 között Budapesten folytatta tanulmányait. 1879-től tanársegédként dolgozott Eötvös Loránd mellett a budapesti tudomány egyetemen, 1888-tól egyetemi magántanárként működött. 1903-ban az intézményben megszervezett gyakorlati fizikai tanszék rendkívüli, majd rendes tanára lett. 1908-ban az akadémia tagjai sorába választotta. A fizika gyakorlati, műszaki oldala érdekelte. Foglalkozott a Wehnelt-féle elektrolitikus szaggatóval, vizsgálta a katódsugarakban a töltések áramlását. Tökéletesítette a vetítőgépekben alkalmazott ívlámpák szénelektródjának elrendezését (1895). Igen intenzív népszerűsítési tevékenységet fejtett ki: megalapította az Urania Tudományos Egyesületet, szerkesztette az Urania című folyóiratot. Kezdeményezésére alakult meg 1898-ban a Budapesti Egyetemi Athletikai Club, amelynek társelnöke volt 1912-ig. Súlyos betegsége miatt 1912-ben visszavonult a nyilvános szerepléstől.
Kolozsváron született 1823. augusztus 21-én. Középiskolai és jogi tanulmányait szülővárosában végezte. A szabadságharc alatt Kossuth titkára, a radikális szellemű Marczius Tizenötödike egyik szerkesztője, majd a Honvédelmi Bizottmány titkára. A szabadságharc leverése után hosszú évekig emigrációban élt, a Presse, a New York Times, a londoni Morning Star munkatársa volt. 1851-ben távollétében halálra ítélték. Franciaországban, Angliában, az Egyesült Államokban és Itáliában élt. A kiegyezés évében tért haza, dolgozott a Hon című újságnál, majd az Ellenőr alapítója és szerkesztője, később a Magyar Nemzet főmunkatársa volt. Publicistaként a XIX. század végi sajtó egyik legtevékenyebb tagja; könnyed hangú, szellemesen támadó stílusával új irányt szabott a politikai újságírásban. Számos politikai és szépirodalmi művet fordított angolból. 1867-től országgyűlési képviselő volt, kezdetben balközép, majd szabadelvű párti programmal.
Vadasdon született 1854. július 26-án. Kolozsvárott végezte az egyetemet 1878-ban. Kemény Domokos családjánál Marosvásárhelyen lett nevelő. 1879-től Pancsován, Déván, 1894-től Budapesten tanár volt. Mint a nép-nemzeti irányzat képviselője korában igen népszerű volt. 1883-ban a Petőfi, 1895-ben a Kisfaludy Társaság, 1924-ben az MTA levelező tagja lett. Lírai, epikai és drámai műveket írt, valamint tanulmányokat Tolnai Lajosról, Petőfiről és Arany Jánosról.
Békéscsabán született. 1937-ben végzett a keszthelyi mezőgazdasági akadémián, 1944-ben Budapesten doktori oklevelet szerzett. A keszthelyi gazdaságban volt gyakornok, majd a debrecen-pallagi akadémián tanított termeléstechnikát. 1941-42-ben Keszthelyen tanársegéd, ezután a keleti fronton harcolt. 1947-től a Magyar Agrártudományi Egyetem adjunktusa volt Keszthelyen, majd Budapesten. 1950-56-ban a Földművelési Minisztérium főelőadója, majd a keszthelyi akadémia növénytermesztési docense, később tanszékvezető egyetemi tanára, 1965-68-ban az agrártudományi főiskola rektora volt. Kutatásai során foglalkozott a humusz-, a legelő- és rétgazdálkodás, a burgonyatermesztés kérdéseivel, s kutatta a talaj termelékenységének fenntartása, a füves vetésforgó, a trágyázás, valamint a gazdaságos tápanyag-felhasználás lehetőségeit. Szervezésében 24 helyen, több mint 20 ezer parcellán folytak kísérletek. 1953-ban lett a mezőgazdasági tudomány doktora, 1964-ben az MTA levelező, 1970-ben rendes tagjává választották. 1975-ben Eötvös Loránd-díjat kapott. Budapesten halt meg 1980. február 18-án. Főbb művei: Növénytermeléstan (1952), Szántóföldi növénytermesztés (1976).
