Főként gabonát és gyümölcsöket ettek a vaskori kelták
Fejlett mezőgazdasági módszereket alkalmaztak, ám a hüvelyeseket szinte teljesen mellőzték étrendjükből az ókori kelták, mutatja be a Vegetation History and Archaeobotany című folyóiratban közzétett, Guillermo Carvajal által ismertetett archeobotanikai tanulmány. Az Altenburg-Rheinau település növényi maradványainak elemzése bizonyítja, hogy a római hódítás előtti Közép-Európában a városi és vidéki lakosság egységes, stabil, gabonaalapú táplálkozási modellt követett.
- Egy új archeobotanikai elemzés szerint a délnyugat-németországi vaskori kelta települések lakói főként árpát, tönkölyt és kölest fogyasztottak.
- A kutatók több ezer elszenesedett mag és faszénmaradvány vizsgálatával bizonyították, hogy a korabeli lakosság fejlett, vetésforgóra épülő mezőgazdaságot működtetett.
- A vizsgálatok rávilágítottak arra is, hogy a későbbi római korszakkal ellentétben a kelta vidéki és városi lakosság étkezési szokásai nem tértek el egymástól.
A Krisztus előtti harmadik és első század között virágzó kelta oppidumok Közép-Európa első városiasodott központjai voltak. A Svájc közelében, a Rajna mentén fekvő Altenburg-Rheinau kulcsfontosságú kereskedelmi csomópontként működött a vaskori La Tène-korszakban. A kutatók tizenkét egykori tárológödörből származó földmintát elemeztek modern flotációs eljárással. A vízzel és sűrített levegővel átmosott talajból mintegy hatezer elszenesedett magot és háromszáz faszénmaradványt különítettek el, amelyek pontos bepillantást engednek a kelta mindennapokba.
A magok elemzése rávilágított, hogy a település gazdasága négy alapvető gabonafélére épült. A minták többségében jelen lévő árpa mellett a tönköly és a köles is kiemelkedő arányt mutatott. A leletek feldolgozása igazolta, hogy a gabonát feldolgozatlanul, szalmával együtt tárolták a föld alatti silókban a nedvesség elleni védekezésként. A gödröket idővel kártevőmentesítés gyanánt kiégették, majd hulladéklerakóként használták.
Érdekesség, hogy az étrendből teljesen hiányoztak a hüvelyesek, ugyanakkor a táplálkozást jelentős mértékben egészítették ki a vadon termő gyümölcsök, köztük a mogyoró és a kökény.
A feltárt gyomnövénymaradványok egy tudatos és összetett mezőgazdasági rendszerről tanúskodnak. A kutatók őszi és tavaszi vetésű növények nyomait egyaránt azonosították, ami a korszakban többciklusú földművelést feltételez. A leletanyagban található réti növények bizonyítják a vetésforgó és a legeltetéses ugaroltatás alkalmazását. Ez a módszer lehetővé tette, hogy a pihentetett földeket a haszonállatok trágyázzák, így a talaj természetes módon nyerte vissza termőképességét. A stabil jelenlétet mutató köles a hadviselésben kiemelt szerepet játszó lovak takarmányozását is szolgálhatta.
A faszénmaradványokon alapuló vizsgálatok szerint a lakosság fűtőanyagként egyértelműen az erdei környezetben rendelkezésre álló tölgyet és a bükköt részesítette előnyben. A kutatás legfontosabb történeti következtetése a régió további tíz lelőhelyének összehasonlításából adódott.
Ez is érdekelhet
Az eredmények igazolták, hogy a délnyugat-németországi kelta mezőgazdaság évszázadokon át stabil maradt. A későbbi római korszakkal éles ellentétben a nagyméretű oppidumok és a kisebb vidéki települések gazdálkodási, valamint étkezési szokásai között nem alakultak ki érdemi különbségek.
Holler, L., Marinova, E., Nelle, O. et al. Exploring the Celtic plant economy in a regional context: archaeobotanical assemblages from pit deposits at the oppidum of Altenburg-Rheinau, southwestern Germany. Veget Hist Archaeobot (2026). doi.org/10.1007/s00334-026-01132-4
