Megtalálhatták az erődítményt, ahol a középkor egyik legnagyobb ütközetét vívták

2026. szeptember 20.-Múlt-kor

Törökországi kutatók azonosíthatták a bizánci és a szeldzsuk hadak közötti történelmi jelentőségű ütközetnek nevet adó Müriokephalon várának maradványait. Ahogy az a Pamukkale Egyetem munkatársai, Hasan Kara és Ibrahim Balik által jegyzett, az Anadolu Kültürel Araştırmalar Dergisi című folyóiratban megjelent tanulmányból kiderül, a Çivril közelében fekvő romok felelnek meg leginkább a középkori leírásoknak. A felfedezés pontot tehet a történészek több mint egy évszázada tartó vitájára a csata pontos helyszínéről.

Összefoglaló
  • Török kutatók valószínűleg megtalálták az 1176-os bizánci és szeldzsuk összecsapásnak nevet adó Müriokephalon várának maradványait.
  • A Pamukkale Egyetem szakemberei a romok kora és elhelyezkedése alapján azonosították a Kufi-völgy felett fekvő, évszázadok óta keresett erődítményt.
  • A felszíni leletek megerősítik a korabeli forrásokat, amelyek szerint a vár már az ütközet idején is elhagyatott, romos állapotban volt.
Megtalálhatták az erődítményt, ahol a középkor egyik legnagyobb ütközetét vívták

A topográfiai és történelmi forráselemzést követő régészeti kutatások 2010-ben kezdődtek. Az áttörést egy 2023-as terepbejárás hozta meg, amikor a Kufi-völgy bejáratánál nagyméretű, faragott építészeti tömböket vettek észre egy dombtetőn. A drónfelvételek és a helyszíni mérések egy kiterjedt, mintegy tizenöt hektáron elterülő erődített település alapjait tárták fel. A síkság felett száztíz méter magasan fekvő területen falmaradványokat, két tornyot és ciszternák nyomait rögzítették.

A felszíni kerámialeletek kora egybevág Nikétasz Khoniatész középkori bizánci történetíró feljegyzéseivel. A krónikás beszámolója szerint Müriokephalon vára az 1176-os hadjárat idején már egy régi, elhagyatott romhalmaz volt. A dombon gyűjtött cseréptöredékek, amforák és edények a Kr. e. 4. századtól a Kr. u. 6. századig terjedő időszakból származnak. Mivel a szakemberek nem találtak a Kr. u. 6. századnál későbbi leleteket, a település valószínűleg a késő római és a kora középkori időszak közötti konfliktusok során néptelenedett el.

Az 1176. szeptember 17-én megvívott csata a középkor egyik meghatározó katonai eseménye volt. I. Manuél bizánci császár nagyszabású hadjáratot indított a II. Kilidzs Arszlán szultán által vezetett Ikóniumi Szultánság ellen, hogy visszaszerezze a belső-anatóliai területeket. A szeldzsuk erők a szűk hegyi hágókban csapdába ejtették és súlyos veszteségeket okozva megállították a bizánci fősereget. A vereség végleg megpecsételte a Bizánci Birodalom anatóliai terjeszkedési kísérleteit, és megerősítette a török törzsek uralmát a térségben.

Bár a feltárt romok elhelyezkedése tökéletesen illeszkedik a középkori leírásokhoz, a kutatók szerint a végleges azonosításhoz további ásatások szükségesek. A terület modern kori bolygatása, az építőanyagok elhordása és a mezőgazdasági művelés jelentősen roncsolta a felszíni rétegeket.

A jövőbeli szisztematikus régészeti munkálatok, valamint a datálható fegyvermaradványok feltárása szolgáltathat majd perdöntő bizonyítékot arra, hogy a Kufi-völgy feletti romváros azonos azzal az erődítménnyel, amely a 12. századi ütközetnek kölcsönözte a nevét.