Hatalmas ókori sziklarajz köré épült a keresztény templom Núbiában
Új régészeti és etnográfiai adatokat tettek közzé a szakemberek a szudáni Mahasz régió, azon belül a Miszeeda térség évezredes történelmi folyamatairól. A The Good Shepherd of Miseeda elnevezésű kutatási projekt eredményeit az Antiquity folyóirat ezen a héten megjelent kiadásában publikálta a Joanna A. Ciesielska és Mariusz Drzewiecki által vezetett kutatócsoport. A tanulmány egy ókori sziklarajz köré épített középkori keresztény templom tágabb környezetét elemzi, rávilágítva arra, miként formálódtak a vallási központok és a lokális identitások a Nílus menti határzónában.
- Lengyel vezetésű kutatócsoport tárta fel a szudáni Mahasz régió régészeti emlékeit, fókuszálva egy ókori sziklarajz köré épült középkori keresztény templomra.
- A projekt közel háromszáz lelőhelyet dokumentált a térségben, amelyek a mezolitikumtól a poszt-középkori korszakig nyújtanak betekintést a núbiai kultúrák fejlődésébe.
- A komplex interdiszciplináris vizsgálat a Nílus harmadik kataraktájának térségét kulturális olvasztótégelyként és dinamikus határvidékként azonosította.
A kutatás középpontjában a MAS.021 jelzésű, Kr. u. 7. században emelt templom áll, amely egy feltehetően a Kerma vagy a Kusita Királyság idejéből származó, embermagasságú petroglifa (sziklarajz) köré épült.
A monumentalitásában ritka faragvány valószínűleg egy núbiai uralkodót ábrázol, és a térség feletti politikai ellenőrzés markereként funkcionálhatott a határvidéken. A templomnak otthont adó gránithegy más sziklarajzokat is megőrzött, köztük egy oroszlánt, egy lehetséges orrszarvút, egy elefántot, valamint különféle szarvasmarhákat ábrázoló karcokat. Később a keresztény korszakból származó keresztek és hajók ábrázolásai is felkerültek a kőzetre, igazolva a helyszín folyamatos szakrális használatát az évszázadok során.
A régészeti felmérés során a szakemberek mintegy háromszáz lelőhelyet regisztráltak. A vizsgálatok az emberi tevékenység intenzív jelenlétét mutatták ki a mezolitikum idején (12 ezer–8200 évvel ezelőtt), a késő neolitikumban (Kr. e. 3000–2500), valamint a keresztény korban (Kr. u. 6–15. század). A klasszikus Kerma és a kusita időszakokból (Kr. e. 1700–Kr. u. 350) származó kerámia- és kőleletek ugyanakkor viszonylag ritkák.
A Mahasz régió kerámiaelemzése összetett képet mutat: a mezolitikus leletek helyi, ásványi anyagokkal soványított edényekből állnak, míg a későbbi korszakok leletanyaga az északi és déli hagyományok keveredését tükrözi. A keresztény kori kerámiák között a Nobadia királyság hajnalára jellemző edények, valamint a makuriai Dongola műhelyeinek korai termékei egyaránt megtalálhatók.
Núbia, amely földrajzilag a mai Dél-Egyiptom és Észak-Szudán területén helyezkedik el, a történelem során a Földközi-tengeri civilizációk és a Fekete-Afrika közötti kereskedelem és kulturális transzfer legfőbb csatornája volt. A Nílus harmadik kataraktájának régiója, ahol a Mahasz térség is fekszik, stratégiai átmeneti zónaként szolgált az egyiptomi befolyás alatt álló északi, valamint a függetlenebb déli területek között. Az itteni közösségek évezredeken át integrálták a különböző vallási és hatalmi struktúrákat, amelynek egyik legékesebb bizonyítéka a miszeedai keresztény templom felépítése az ókori pogány sziklarajz köré.
Ez is érdekelhet
A régészeti feltárásokkal párhuzamosan a kutatók etnográfiai terepmunkát is végeztek a modern lakosság körében. Az oral history gyűjtése feltárta, hogy a sziklarajzok, a templomrom, a közeli Diffi Allirki erődítmény maradványai, valamint a folyóhoz kötődő rituális helyszínek a mai napig meghatározzák a régió hiedelemvilágát. Ezeket a rejtett helyszíneket a helyi folklór aranyhoz, szellemekhez és mitikus lényekhez köti.
Míg korábban a romokhoz zarándoklatokat szerveztek, a térség szakrális központja napjainkra áttevődött a miszeedai Kuman sejk szentélyéhez, amely a vízszimbolikát, a mitikus lényekbe vetett hitet és a szúfizmus elemeit ötvözi.
