Kivonulásuk után is fennmaradt a rómaiak szentélye Germániában
Egy eddig ismeretlen római templom jól megőrződött alapjait és több istenszobor töredékét tárták fel a németországi Taunus hegység erdős területén, számolt be a felfedezésről a hesseni örökségvédelmi hatóság és a Saalburg Állami Múzeum. A viharkárok miatt felszínre került, mintegy ötméteres épület a birodalom határvédelmi rendszerét kiszolgáló, részben még feltáratlan civil település vallási központja lehetett.
- Viharkárokat követő feltárások során egy Kr. u. 3. századi római templom alapjait azonosították a németországi Hessen tartományban.
- A Kapersburg erőd közelében fekvő szentély romjai közül Victoria és Mars isteneket ábrázoló szobortöredékek, valamint egy feliratos fogadalmi kő is előkerült.
- A régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy az épületet a katonai helyőrség távozása után, a késő ókorban is használhatta a helyi lakosság.
A Rosbach vor der Höhe térségében zajló kutatások egy kiterjedt római kori település nyomait vizsgálták, amely a fák kidőlését követően vált hozzáférhetővé a szakemberek számára. Az avartakaró alatt látható kőelrendeződést Kai Mückenberger kerületi régész, a Limes kutatásának szakértője azonosította szakrális épületként.
A feltárás során egy téglalap alakú struktúra került elő, amelynek belső kamráját megközelítőleg ötven centiméter vastag falak övezték. Katharina Grießhaber, a Saalburg Állami Múzeum munkatársa szerint az alapok kivételes épségben vészelték át az évszázadokat. A kutatók úgy vélik, hogy egy úgynevezett körbejárható templomról van szó, ahol a központi teret egy fedett folyosó vette körül, míg az épület egyik oldala nyitott lehetett, esetleg egy mára elpusztult fakapuval lezárva.
A törmelékrétegek alatt a régészek egyértelmű bizonyítékokat találtak az épület vallási funkciójára. A leletek között több szobortöredék is előkerült, köztük egy istenséget ábrázoló kéz, amely vélhetően Marshoz, a háború istenéhez tartozott.
Szintén azonosították egy női alak szinte teljes torzóját, amelyet a szárnyak, a pálmaág és a győzelmi babérkoszorú alapján Victoriaként, a győzelem istennőjeként határoztak meg. A központi kamrából egy latin betűs fogadalmi kő is felszínre került, amelynek elemzését jelenleg is végzik a szakemberek. A felirat a remények szerint feltárhatja a Kapersburg erőd mellett fekvő, eddig ismeretlen nevű település ókori elnevezését is.
A szentély és a falu virágkora a Kr. u. 3. századra tehető, amikor a Kapersburg erőd a Germania Superior provincia területén húzódó Limes fontos állomásaként működött. A sáncokból, őrtornyokból és erődökből álló védvonal katonai határként, valamint gazdasági és kulturális érintkezési zónaként is funkcionált a Római Birodalom és a germán törzsek között.
Ez is érdekelhet
A helyőrségek mellett rendre kialakultak a katonákat kiszolgáló polgári települések, a vicusok, ahol a kereskedők, kézművesek és a családtagok éltek. A nagyszámú fogadalmi tárgy az ókori római vallási gyakorlatot tükrözi, amelynek keretében a hívők isteni segítségért cserébe, vagy egy kérés teljesülését követően adományokat helyeztek el a szentélyekben.
A feltárás egyik figyelemre méltó megállapítása, hogy az épület a katonai jelenlét megszűnését követően is megőrizhette jelentőségét. A Kr. u. 3. század közepétől a birodalom fokozatosan feladta a Limes ezen szakaszát az erősödő betörések miatt, a helyőrségeket pedig visszavonták a Rajna vonalára. Ennek ellenére a templom közvetlen közelében a régészek egy késő ókori ékszert is találtak, ami arra utal, hogy a hadsereg kivonulása után a helyben maradó lakosság továbbra is látogatta a szentélyt. A kutatás így a határvidéki római települések mindennapjai mellett azok fokozatos átalakulásának folyamatát is dokumentálja.
