Líbiában vizsgálták az ókori görög kikötőépítési technikákat
Kiterjedt kőfejtési munkálatokkal és hullámtörők építésével alakították át az ókori görög telepesek a líbiai Apollónia partvidékét egy védett kereskedelmi és katonai kikötővé. A Nic Flemming vezette kutatócsoport eredményeit bemutató friss tanulmány feltárta, miként formálták át az ókori mérnökök a természetes szigeteket és zátonyokat a Földközi-tenger hullámai ellen. Az észak-afrikai Küréné városának tengeri kapujaként szolgáló kikötőkomplexum kulcsfontosságú szerepet játszott az antik tengeri kereskedelemben és a haditengerészeti műveletekben.
- A kutatók műholdas és víz alatti felvételek segítségével rekonstruálták a líbiai Apollónia ókori görög kikötőjének építészeti megoldásait.
- A mérnökök hatalmas kőzetmennyiség kitermelésével és hullámtörők építésével alakították át a természetes partvonalat egy védett központtá.
- A tektonikus süllyedés miatt víz alá került romok között egyedülálló, a hadihajók tárolására szolgáló sólyatereket is dokumentáltak a szakemberek.
A kutatók történelmi régészeti feljegyzéseket, műholdas felvételeket, drónfotókat és víz alatti fényképeket kombináltak az új mélységmérésekkel, illetve a Cambridge-i Egyetem 1958-ban és 1959-ben végzett búvárexpedícióinak adatait is újraelemezték.
A bizonyítékok alapján Apollónia nem csupán egy természetes horgonyzóhely volt. Az erős északi és északnyugati szelektől óvva a hajókat a mérnökök a sziklaszigetek közötti nyitott szakaszokat kőtörmelékből rakott hullámtörőkkel zárták le. Az egyik legnagyobb, egy zátony és a helyi Hammam-sziget közötti gát megépítéséhez a becslések szerint 8800 köbméter kőanyagot mozgattak meg. A munkások összesen mintegy 172 ezer köbméternyi fosszilizálódott homokkövet termeltek ki öt főbb területen, ami rávilágít a korabeli kikötők komplexitására.
A mérnöki munka jelentős része kifejezetten katonai célokat szolgált. A Hammam-sziget körül a munkások hatalmas árkokat vájtak a sziklákba, amelyeket a szakemberek hullámcsapdaként azonosítottak. Ezek a struktúrák megtörték a beérkező hullámok erejét, mielőtt azok elérhették volna a sebezhető kikötői berendezéseket.
A rendszer azokat a sólyatereket védte, ahol a Kr. e. 5. és 4. században elterjedt hadihajókat, a triérészeket a szárazföldre vontatták a fa hajótestek rothadásának elkerülése érdekében. A Földközi-tenger vidékén szokatlan elrendezésnek számított, hogy a sólyák hátulja a nyílt tenger felé nézett, ezért a mérnököknek meredek sziklafalakat és gátakat kellett kialakítaniuk a vízpermet blokkolására.
A kikötő története a mintegy 15 kilométerre fekvő szárazföldi város, Küréné Kr. e. 631-es alapításáig nyúlik vissza. A térség gazdasága a mezőgazdasági exporton és a Földközi-tenger egészén keresett, napjainkra kihalt gyógynövény, a szilfium kereskedelmén alapult. Apollónia a hellénisztikus korszakban, majd a római és bizánci uralom alatt is megőrizte stratégiai jelentőségét.
Ez is érdekelhet
Az évszázadok során a partvonal jelentős geológiai változásokon ment keresztül. A tanulmány elemzése szerint a kikötői építmények tengerszint alá kerülését elsősorban a tektonikus mozgások okozták. A terület nagyjából 2500 év alatt nettó 2,4 métert süllyedt, így az ókori település nagy része ma már a víz alatt fekszik.
A tenger alatti romok, amelyek között a közelmúltban egy ókori görög versenypálya nyomait is felfedezték, folyamatos veszélynek vannak kitéve a viharok, a partmenti erózió és a pusztító halászati módszerek miatt. A szakemberek hangsúlyozták, hogy a célzott vízalatti feltárások elengedhetetlenek a kikötő szerkezeti változásainak pontosabb megértéséhez.
