Sokáig együtt éltek a vadászó-gyűjtögető és a földműves kultúrák
Az őskori Európa északi és déli régióinak kapcsolatát, valamint az élelemtermelő gazdálkodásra való áttérés dinamikáját világítja meg egy új régészeti elemzés. A Landschaftsverband Westfalen-Lippe régészeinek kutatásaiból kiderül, hogy az északnyugat-németországi Hüde I lelőhelyen a vadászó-gyűjtögető és a földműves közösségek intenzív kapcsolatot ápoltak.
- A németországi Dümmer-tó partján fekvő Hüde I lelőhelyen öt különböző őskori kultúra kerámiáit azonosították a kutatók.
- Az elemzések rámutatnak arra, hogy az észak-európai térségben a vadászó-gyűjtögető életmódról a földművelésre való áttérés évezredes, fokozatos folyamat volt.
- Az edényekben talált ételmaradványok tejtermékek és halak együttes fogyasztását igazolják, ami az ősi és az új táplálkozási szokások szoros keveredését mutatja.
Az Alsó-Szászországban fekvő Dümmer-tó melletti települést 1949-ben fedezték fel, de az onnan származó mintegy ötvenezer kerámiatöredék átfogó vizsgálata csak most hozott részletes eredményeket.
A Krisztus előtt 4700 és 3500 között lakott lelőhely anyagában öt különböző kultúra, köztük a Swifterbant, a Bischheim, a Michelsberg és a tölcséres edények kultúrájának jegyeit azonosították a szakemberek. Különösen jelentős egy vonaldíszes kerámiához tartozó töredék, amely a délebbre fekvő, termékeny löszös talajokon megtelepedő első földművesekhez köthető. A lelet azt bizonyítja, hogy a kapcsolat a déli agrártársadalmak és az északi vadászó-gyűjtögető népességek között jóval korábban megindult a vártnál.
A feltárt kerámiákhoz tapadt szerves maradványok lipidelemzése kimutatta, hogy a település lakói ugyanabban az edényben dolgozták fel a szárazföldi és a vízi eredetű táplálékokat, sőt esetenként tejtermékeket és édesvízi halakat is kevertek. Az állatcsontok vizsgálata alapján az étrend alapját továbbra is a vadászat és a halászat adta, a vadkacsák, hódok, gímszarvasok és csukák maradványai mellett azonban már megjelentek a háziállatok, például a szarvasmarhák, sertések és juhok csontjai is.
Ez a fokozatos életmódváltás arra utal, hogy a mezőgazdaság nem hirtelen váltotta fel a korábbi gyakorlatot, hanem évszázadok alatt épült be a mindennapokba. Érdekesség, hogy a sérült agyagedényeket a korabeli emberek nyírfakátrány és kötelek segítségével gyakran megjavították, meghosszabbítva azok használati idejét.
Ez is érdekelhet
A neolitizáció folyamata Európában nem volt egységes. Míg a kontinens déli és középső részein már a Krisztus előtti hatodik évezredben megszilárdult a mezőgazdaságra épülő életforma, az észak-európai síkságokon a zordabb környezeti adottságok miatt a korábbi vadászó-gyűjtögető modell még több mint ezer évig fennmaradt.
A Hüde I lelőhely egyfajta kapuközösségként funkcionált a két világ határán. Az edénytípusok sokszínűsége, valamint egy az Elbától nyugatra most először azonosított, belföldi vadászközösségekhez köthető agyaglámpa jelenléte egy kiterjedt, akár száz kilométeres távolságokat is áthidaló cserekereskedelmi hálózatot jelez.
