Ősi avokádók menthetik meg a modern ültetvényeket
Ötezer évvel ezelőtti emberi vándorlás során jutottak el a dél-amerikai avokádófajták Közép-Amerika trópusi alföldjeire - mutatja be a Plants, People, Planet című tudományos folyóirat legfrissebb száma. A Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeum kutatóinak genetikai elemzése rámutat: a feltárt ősi, genetikailag változatos növényvonalak ellenálló képessége kulcsfontosságú lehet a betegségekkel küzdő, monokultúrás modern avokádótermesztés megmentésében.
- Genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a dél-amerikai avokádófajták egy ötezer évvel ezelőtti emberi vándorlás során jutottak el Közép-Amerika trópusi alföldjeire.
- A felfedezett ősi, ellenálló növényvonalak genetikai sokfélesége kulcsfontosságú lehet a betegségekkel és a klímaváltozással szemben sebezhető, monokultúrás modern ültetvények megmentésében.
A Kevin Wann és Logan Kistler archaeobotanikusok által vezetett kutatócsoport negyvenhét őshonos avokádófajta (úgynevezett tájfajta) levélmintájából vont ki DNS-t Nicaragua, Honduras és Dél-Mexikó területén. Az adatokat több mint kétszáz további avokádóvonal genetikai profiljával vetették össze.
Az eredmények rávilágítottak, hogy míg a dél-mexikói minták a helyi magasföldi populációkkal mutatnak rokonságot, addig a nicaraguai alföldeken termesztett változatok genetikailag a jóval délebbre, például a mai Kolumbia partvidékén honos fajtákhoz kötődnek. Ez a genetikai kapcsolat egyértelműen bizonyítja, hogy az avokádó ezen típusait az amerikai kontinensen észak felé vándorló emberi közösségek vitték magukkal és honosították meg a közép-amerikai régióban.
A növények betelepítése és a helyi fajtákkal való kereszteződése a régészeti és genetikai adatok alapján mintegy négy-ötezer évvel ezelőtt ment végbe. A korszak egybeesik azzal az időszakkal, amikor a megnövekedett kukoricatermesztés hatására intenzívvé váltak a kulturális és kereskedelmi kapcsolatok Közép- és Dél-Amerika akkori népességei között.
Az interakciók nyomán tömeges növénycsere indult meg a latin-amerikai térségben, amelynek során nemcsak az avokádó, hanem például a kakaó és bizonyos kukoricafajták is ekkor jelentek meg a közép-amerikai régészeti leletanyagban. A hagyományos, évezredes mezőgazdasági gyakorlatok pedig a mai napig formálták és megőrizték ezeket a lokális, de a dél-amerikai ősökkel rokon változatokat.
A felfedezés modern mezőgazdasági és gazdasági jelentőséggel is bír. Jelenleg a globális avokádótermelés - amely 2024-ben meghaladta a 11 millió tonnát - több mint nyolcvan százalékát egyetlen fajta, a Hass teszi ki. Mivel ezeket a fákat klónozással (oltással) szaporítják, az egyedek genetikailag azonosak, így a teljes állomány rendkívül sebezhető a klímaváltozással és a kórokozókkal szemben.
A nicaraguai alföldeken fennmaradt, ősi genetikai örökséget hordozó tájfajták azonban a helyi gazdák tapasztalatai szerint ellenállóak a modern ültetvényeket pusztító gyökérrothadással szemben, és biológiailag jobban tolerálják a melegebb, csapadékosabb éghajlatot. A szakértők szerint a hatezer éves mezőgazdasági vándorlás nyomán kialakult genetikai sokféleség megőrzése elengedhetetlen a sokmilliárd dolláros globális iparág jövőbeli védelmében.
