Digitális archívum mutatja be Szerifosz bányászati múltját
Egy új digitális archívum és nyomtatott album gyűjtötte össze a görögországi Szerifosz sziget egykori vasércbányászainak visszaemlékezéseit és a helyi ipartörténet dokumentumait. A projekt a turisztikai központtá vált kükládoszi sziget ipari örökségét, köztük az 1916-os véres bányászsztrájk történetét kívánja megőrizni az utókor számára.
- A görögországi Szerifosz szigetének vasércbányászati múltját bemutató digitális archívumot és nyomtatott albumot hoztak létre helyi civil szervezetek.
- A gyűjtemény a 19. század végétől az 1963-as bezárásig tartó ipari időszakot, valamint az 1916-os véres bányászsztrájk eseményeit dokumentálja.
- Az egykori bányászok visszaemlékezéseit rögzítő projekt célja a helyi történelmi örökség megőrzése és egy jövőbeli szabadtéri múzeum megalapozása.
A Kükládok szigetcsoportjához tartozó Szerifosz napjainkban népszerű turisztikai célpont, azonban a 20. század közepéig Görögország egyik legjelentősebb bányászati központjaként működött.
A sziget ipari múltjának megőrzése érdekében a Szerifosz Barátai Egyesület a Kükládoszi Művészeti Múzeum támogatásával hozta létre a helyi bányák történelmét bemutató digitális archívumot. A felületen több mint kétszázötven korabeli fénykép, ritka dokumentum, sajtókivágás, valamint tíz, egykori bányászokkal és leszármazottaikkal készített interjú kapott helyet. A kezdeményezés részeként a Mega Livadi és Kutalasz környékén található egykori bányaterületeken QR-kódokkal ellátott információs táblákat is elhelyeztek, így a látogatók a helyszínen olvashatják el a munkások visszaemlékezéseit.
A sziget altalaja rendkívül gazdag hematitban és magnetitben, amelynek kitermelése a térségben már az ókorban megkezdődött. A modern kori vasércbányászat 1870-ben indult újra, majd 1885-től vált szisztematikussá, az éves termelés pedig esetenként a kétszázezer tonnát is elérte.
Az iparág nemcsak a helyieknek biztosított megélhetést, hanem az ország más részeiről is vonzotta a munkásokat. A bányákat végül 1963-ban zárták be, ami a lakosság jelentős részét elvándorlásra kényszerítette. A hegyoldalakba vájt vágatok, az elhagyott gépek, a rozsdásodó sínek és a rakodóstégek a mai napig a táj meghatározó elemei.
A helyi bányászat történetének leginkább tragikus eseménye az 1916. augusztusi sztrájk volt, amely a görögországi munkásmozgalom egyik fontos mérföldköveként vonult be a történelembe. A Mega Livadi térségében dolgozó munkások a német Grohmann vállalat által fenntartott rendkívül rossz munkakörülmények, az éhbér és a biztonsági intézkedések teljes hiánya miatt szüntették be a munkát. A Konsztantinosz Szperasz vezette megmozdulás során a bányászok a nyolcórás munkaidő bevezetését követelték. A sztrájk végül fegyveres összecsapásba torkollt, amelyben négy munkás és két csendőr vesztette életét.
Ez is érdekelhet
Az interjúk és a levéltári anyagok feldolgozása rávilágított a munkások mindennapi küzdelmeire. A feljegyzések szerint a távolabbi falvakból érkezőknek hajnalban órákat kellett gyalogolniuk az olykor fűtetlen, sötét, robbanóanyagokkal teli járatokig, a balesetek és a halálesetek pedig mindennaposak voltak.
Konsztantinosz Revintisz, Szerifosz polgármestere a projekt bemutatásakor elmondta, az önkormányzat célja egy szabadtéri bányászati múzeum kialakítása a történelmi helyszínen. A tervek megvalósítása érdekében a helyi vezetés az Athéni Műszaki Egyetemmel, az Égei-tengeri Egyetemmel és több örökségvédelmi szervezettel is felvette a kapcsolatot, biztosítva a sziget ipari emlékeinek szakszerű védelmét.
