Harmincöt éve halt meg Bán Frigyes rendező

1902. június 19-én született Kassán. Katonai pályára készült, hadapródiskolát végzett. Katonatiszt azonban nem lett belőle, mert a századelő némafilmjei annyira rabul ejtették, hogy húszévesen, 1922-ben egy életre elkötelezte magát a filmkészítés mellett. A budapesti filmgyárban Deésy Alfréd mellett lett rendezőasszisztens, és igyekezett teljes körűen megismerni a szakmát. 1934-ben felvételvezetőként dolgozott, majd végezte a vágási munkálatokat, forgatókönyveket írt, de színészi feladatokat is vállalt nemcsak filmen, hanem színpadon is.

A harmincas években, a hangosfilm megjelenése után szinte minden rendező keze alatt dolgozott. Első önálló munkája Mátyás rendet csinál címmel 1939-ben készült. 1945-ig tizennégy filmet forgatott, az Egy éjszaka Erdélyben (1940) című munkáját a velencei filmfesztiválon is bemutatták. 1943-ban az ő rendezésében készült az első bolgár-magyar koprodukciós film.

Bán Frigyes neve jegyzi az államosított magyar filmgyártás első, és a magyar hangosfilm történetének harmadik nemzetközi sikert aratott filmjét, a Talpalatnyi földet (1948). Az őszinte, eredeti hangú alkotás Szabó Pál Lakodalom-Keresztelő-Bölcső című regényéből készült. Az 1953-ban forgatott Semmelweis a Karlovy Vary-i filmfesztiválon a legjobb életrajzi film díját kapta.

Részlet a Szent Péter esernyője című filmből

Népszerű, nagy sikert aratott filmjei között volt kosztümös történet (Rákóczi hadnagya, 1953; A császár parancsára, 1957), társadalmi dráma (Csigalépcső, 1957), vígjáték (Felmegyek a miniszterhez, 1961). Ez utóbbi, az utolsó egyéni gazdálkodó tragikomikus kalandja az erőszakos szövetkezetesítéssel Páger Antal számára jelentett hálás feladatot.

Bán kedvelte a regényadaptációkat is: filmre vitte Móricz Zsigmond Úri muri (1949), Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője (1958) és Jókai Mór Szegény gazdagok című regényét. Kiváló érzéke volt a szatíra iránt: 1966-ban a Büdösvíz egy gyógyvízforrás felbukkanása ürügyén a vidéki bürokráciát és ügyeskedést figurázza ki. 1967-ben a Bolondos vakációt forgatta magyar-román koprodukcióban, befejezni azonban egy végzetes autóbaleset miatt nem tudta, így rendezőként Makk Károly jegyzi a filmet. A baleset után egészsége már nem jött helyre, Budapesten halt meg 1969. szeptember 30-án.

Bán Frigyes ahhoz a rendezői generációhoz tartozott, akik a magyar hangosfilm első nagy korszakában voltak pályakezdők. Kortársaitól a fanyar humor és a polgári értékrend dominanciája különböztette meg. Művészi munkájáért 1950-ben, 1952-ben és 1954-ben kapott Kossuth-díjat, 1952-ben érdemes művész, 1966-ban kiváló művész lett.

A Népszabadság 1996-ban minden idők legsikeresebb magyar filmjeit rangsorolta a bemutató, a rendező, a nézőszám és a jegybevétel szempontjából. A tízes listán Bán Frigyes kétszer szerepel: harmadik a rangsorban a Rákóczi hadnagya (7 298 000-en látták, a bevétel 19 151 000 forint), kilencedik a Szegény gazdagok 5 895 000 nézővel, és 22 370 000 forint bevétellel.

A századik születésnapja alkalmából 2002-ben a Duna Televízió tűzte műsorára Bán Frigyes filmjeit.

(MTI Panoráma - Sebők Márta)