Emberi erővel szállították Stonehenge központi oltárkövét
2026. június 4. 10:32
A Stonehenge központi, hattonnás oltárkövét nem természeti erők, hanem újkőkori közösségek szállították a mai Skócia északkeleti részéből Dél-Angliába, derül ki az ausztrál Curtin Egyetem legfrissebb kutatásából. A geológiai és modellezési eredmények bizonyítják a történelem előtti társadalmak eddig feltételezettnél jóval magasabb szintű logisztikai és mérnöki szervezettségét.
Dr. Anthony Clarke Stonehenge-ben. Fotó: Curtin Egyetem
Korábban
A nemzetközi kutatócsoport ásványtani kormeghatározás és jégtakaró-modellezés kombinálásával vizsgálta a Salisbury-síkságon álló megalitikus emlékmű egyik legkülönlegesebb elemének eredetét.
Dr. Anthony Clarke, a Curtin Egyetem Föld- és Bolygótudományi Karának munkatársa és a tanulmány társszerzője rámutatott, az eredmények egyértelműen cáfolják azt a korábbi elméletet, miszerint a kőtömböt a jégkorszak gleccserei mozgatták volna a jelenlegi helyére. A szuperszámítógépes modellezések alapján a jégtakaró legfeljebb az Északi-tenger térségéig, a Dogger-padig juttathatta el a kőzetet. Ebből adódik a tudományos konklúzió, hogy a hátralévő, több száz kilométeres távolságot emberi erővel kellett megtenni.
A kutatási adatok alapján a mintegy 700 kilométeres szállítási útvonal gondos tervezést és több szakaszból álló logisztikát igényelt. A szakemberek feltételezik, hogy az újkőkori közösségek a szárazföldi vontatást folyami vagy part menti tengeri szállítással kombinálták a kedvezőtlen domborzati viszonyok leküzdése érdekében. A hattonnás homokkő monolit célba juttatása olyan szintű földrajzi tájékozódási képességet és társadalmi együttműködést feltételez, amelyet a korábbi történettudományi konszenzus nem tulajdonított a korszak populációinak.
A Kr. e. 3000 és Kr. e. 2000 között, több fázisban épült Stonehenge a világ egyik legismertebb őskori építménye. Az épületegyüttes szerkezete és alapanyagai a korai brit társadalmak kiterjedt, a szigetet átfogó kapcsolatrendszerét tükrözik. Míg a külső kört alkotó hatalmas sarsen kövek viszonylag közeli lelőhelyekről származnak, a belső köröket alkotó kékkövek a walesi Preseli-hegységből érkeztek. Az oltárkő azonban geológiai felépítésében és származási helyében is drasztikusan eltér ezektől.
A neolitikum időszaka a Brit-szigeteken a vadászó-gyűjtögető életmódról a letelepedett, mezőgazdasági társadalomra való áttérést jelentette. A hatalmas megalitikus építmények létrehozása nemcsak rituális vagy csillagászati funkciókat szolgált, hanem a korabeli közösségek területi és politikai integrációjának fizikai megnyilvánulása is volt.
A Curtin Egyetem, a sheffieldi egyetemek, a Bristoli Egyetem és a Wessex Archaeology együttműködésében zajló kutatási program következő célja a kőzet pontos skóciai lelőhelyének és a lehetséges őskori szállítási útvonalaknak a végleges topográfiai azonosítása.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Diplomáciai vitát robbantott ki a szovjet katonai sírok áthelyezése Litvániában 12:58
- Egy tragikus sorsú herceg és Konstantinápoly eleste 12:11
- Emberi erővel szállították Stonehenge központi oltárkövét 10:32
- Kiállítás nyílt a kommunista diktatúra börtönvilágáról 10:22
- Kissinger tudatosan manipulálta saját történelmi emlékezetét 09:50
- Múzeumi Kéktúra mutatja be a kék szín történetét 09:29
- A második világháborúban elsüllyedt amerikai tengeralattjárót azonosítottak a japán partoknál 08:52
- Emberi erő és mérnöki precizitás emelte helyére a hatszáz tonnás Sándor-oszlopot 08:11
