Korántsem voltak mentesek a pajzán hajlamoktól Amerika alapító atyái

Ha az Egyesült Államok függetlenségét kivívó és az új államot felépítő politikusokra gondolunk, nem éppen a szexualitás és a pajzán erotika az első dolog, ami eszünkbe jut. Pedig a néhai alapító atyák élete igencsak bővelkedett ilyesfajta kalandokban.

Az első amerikai szexbotrány

Alexander Hamilton az Egyesült Államok hajnalának egyik legprominensebb politikusa volt. Már a Függetlenségi Háború idején felhívta magára George Washington figyelmét, akinek szárnysegéde, majd titkára lett. A Föderalista című cikksorozatával kulcsszerepet vállalt abban, hogy az amerikai államok 1787-ben lecseréljék a Konföderáció cikkelyeit (az Egyesült Államok első alkotmányát) a máig hatályban lévő, a korábbinál sokkal erősebb szövetségi kormányzatot felállító új alkotmányra. A Washington-kormány pénzügyminisztereként pedig elévülhetetlen érdemeket szerzett a fiatal állam gazdaságának megalapozásában.

Hamilton politikai karrierjéből lényegében csak egy lépcsőfok maradt ki: az elnöki poszt megszerzése. Hogy erre mégsem került sor soha, azért javarészt csak magát hibáztathatja, ugyanis 1791-ben viszonyt kezdett a nála 11 évvel fiatalabb, akkor mindössze 23 éves Maria Reynoldsszal. Az éveken keresztül húzódó románc egyetlen szépséghibája az volt, hogy mind Hamilton, mind Reynolds házasok voltak ekkor.

A hölgy férje, James Reynolds tudomást is szerzett az esetről és gyorsan felismerte a kínálkozó lehetőséget. Hallgatásáért cserébe zsarolni kezdte Hamiltont, aki politikai hírnevét féltve belement a kétes ügyletbe. Később azonban Mr. Reynolds egy korrupciós ügybe keveredett és a nyomozás során egy csapásra fény derült arra is, hogy a pénzügyminisztertől is busás összegeket kapott.

Hamilton – hogy tisztára mossa magát a sajtóban szárnyra kapó korrupciós vádak alól – egy 95 oldalas röpiratban részletesen beszámolt a nyilvánosság előtt a Reynolds-házaspárral való kapcsolatáról. A beszámolóban talán egy kicsit túl is ment az elvárt határokon, ugyanis a kötelező bocsánatkérés és a zsarolás körülményeinek elbeszélése mellett, kínos pontossággal mutatta be a Mrs. Reynoldsszal folytatott viszonyának epizódjait is.

Félénk udvarlóból a Fehér Ház bikája

Az Egyesült Államok harmadik elnöke, Thomas Jefferson nem éppen visszafogott emberként él a történelmi emlékezetben. Így például előfordult, hogy kitartóan udvarolt egyik barátja feleségének, valamint jól ismert, hogy több gyermeke született egy Sarah Hemings nevű rabszolgájától is.

Egyetemista korában azonban még számára is nehezére esett, hogy kezdeményezzen szíve választottjánál. Saját bevallása szerint hiába készült fel jó előre ékes szavakkal, amikor szembekerült az őt megbabonázó Rebecca Burwellel, mindössze „néhány töredékes mondatot motyogott el, teljesen összefüggéstelenül, hosszú, kínos szünetekkel megszakítva”.

Az egykori szégyenlősségnek már nyoma sem volt, mire a politika színpadára lépett. Jefferson rendszeresen hegedült, lelkes nyelvújító volt és híres volt a jó ételek és borok iránti rajongásáról. A Fehér Házban töltött nyolc éve alatt például – mai értéken számolva – több mint 41 millió forintot költött italra.

Hogyan válasszunk szeretőt – tanácsok Benjamin Franklintől

A 18. század valóságos polihisztorának számító Benjamin Franklin – szemben Jeffersonnal – sosem küzdött a szégyenlősséggel. Élete során számos megbotránkoztató írással állt az olvasóközönség elé, így például 1781-ben – már az Egyesült Államok franciaországi nagyköveteként – a szellentésről is írt egy értekezést.

Évtizedekkel korábban, 1745-ben egy hasonlóan természetes, ámde talán méginkább „illetlen” témát vett górcső alá. Egy levelében arról adott tanácsokat egy barátjának (a kutatók valójában nem tudják, hogy az írás ténylegesen levélként íródott egy konkrét címzetthez, vagy csak formáját tekintve volt levél), hogy minthogy a fiatal férfiak nem tudják leküzdeni szexuális vágyaikat, ezért igencsak érdemes megházasodniuk.

A levél folytatásában azonban kitér arra is, hogy amennyiben valaki semmilyen körülmények között nem akar megházasodni, úgy szeretői kiválasztása során inkább az idősebb nőket részesítse előnyben, mintsem a fiatalokat. Ezt a paradoxont – ahogy Franklin nevezi – nyolc érvvel támasztja alá:

„1. Mert több tudásuk van a világról és elméjükben több megfigyelés van elraktározva, így a velük való beszélgetés is jobb és kellemesebb.

2. Mert miután a nők megszűnnek csinosak lenni, megtanulnak jók lenni. (...) Megtanulnak 1000 szakmát, kicsit és nagyot, és a leggyengédebb és leghasznosabb barátok lesznek mind közül, mikor beteg vagy.”

3. Mert nem fenyeget a gyermekek veszélye (...)

4. Mert több tapasztalatuk révén, sokkal diszkrétebbek és ügyesebben hárítják el a gyanút. A velük való üzelmek így biztonságosabbak a jóhíredre nézve. (...)

5. Mert minden két lábon járó állat esetében az izmokat megtöltő folyadék hiánya elsőként a legfelső részeken jelentkezik: Az arc elvékonyodik és ráncos lesz, aztán a nyak, majd mellkas és a karok, míg az alsó részek épp oly jó állapotban maradnak mint korábban. Így hát (...) csípőtől lefelé lehetetlen megkülönböztetni a fiatalt az idős nőtől. És ahogy sötétben minden macska szürke, a testi örömök élvezete egy idős asszonnyal épp olyan egyenlő, és gyakran még kiválóbb is (...)

6. Mert a bűn így kisebb. Egy szűz megrontása tönkreteheti őt és az egész életét boldogtalanná teheti.

7. Mert a bűntudat is kisebb. Ha keserűvé teszel egy fiatal lányt, az téged is úgy marcangol, ami nem érhető ahhoz, ha boldoggá teszel egy időset.

Nyolc(adikként és utolsóként) mert ők nagyon hálásak.”

A templomban kezdődő románc

Ha rápillantunk a Függetlenségi Nyilatkozatra, akkor az egyik első dolog, ami a szemünkbe tűnhet, hogy az alsó része tele van aláírásokkal. A legendás nyilatkozatot a Kontinentális Kongresszus 56 delegáltja írta alá és igencsak mereszteni kell a szemünket, ha meg akarjuk találni egy-egy nevesebb történelmi személyiség kézjegyét a szignók tengerében. Kivéve persze, ha John Hancockra vagyunk kíváncsiak, akinek cirádás, vastagbetűs aláírása a teljes szöveg leglátványosabb része a cím után.

Hancock – akit az utókor olyannyira híres szignójáról ismer, hogy neve az aláírás szinonimájává vált az amerikai angol nyelvben – korának egyik leggazdagabb embere volt, aki közismert volt arról, hogy leginkább a „tüzes” és erősakaratú nőkhöz vonzódik. Felesége, Dorothy Quincy pedig tökéletes párjának bizonyult etekintetben.

1775-ben Hancock és Quincy még csak jegyben jártak, amikor a lexingtoni csatával kezdetét vette az amerikai függetlenségi háború. A lány éppen a férfi lexingtoni otthonában tartózkodott és arra készült, hogy hazaindul Bostonba édesapjához. A csata hírére Hancock természetesen ragaszkodott ahhoz, hogy menyasszonya vele maradjon, mire azonban a lány elutasítóan csak ennyit felelt: „Emlékezzen, Mr. Hancock, hogy még nem állok az irányítása alatt.”

Hancock felesége iránti rajongását azonban nem csak Dorothy határozottsága alapozta meg. Egy másik történet szerint a lány először egy istentisztelet alkalmával hívta fel magára a politikus figyelmét, aki az egész szertartás alatt le sem tudta venni a szemét kecses lábairól.