Akikről Tony Blair példát vehet: az angol miniszterelnökök hosszú búcsúja

A szivarozó bulldog és a Vaslady

Churchill 1945-ös kampányán

A másik sokáig hivatalban lévő miniszterelnök a leghíresebb brit, Winston Churchill volt, aki 1945-ben elveszítette a választásokat. Ebben az is szerepet játszott, hogy sokan szerették volna, ha a kormányzás a Munkáspárt kezébe kerül. Churchill ekkor megírta a második világháború történetét, de nem adta fel, hogy visszatérjen a Downing Street 10-be, ami az 1951-es választások után sikerült is.

Ekkorra azonban már megromlott az egészsége, és két évvel később - nem sokkal a királynő megkoronázása után - súlyos agyvérzést kapott. Betegségéből felépült, és nem is gondolt a visszavonulásra. Gyűlölte még a gondolatát is annak, hogy feladja a hatalmát, mivel tudta, hogy nem lesz több alkalma gyakorolni azt.

Helyettese, Anthony Eden is súlyos beteg volt, és nem volt abban a helyzetben, hogy átvegye a helyét. Churchill Gladstone-hoz hasonlóan egy utolsó nagy győzelemmel kívánta befejezni közéleti pályafutását: szovjet-amerikai csúcstalálkozót akart szervezni. A találkozóra azonban soha nem került sor: "Úgy érzem magam, mint egy repülő, amely útja végén a szürkületben repül, fogytán van az üzemanyaga, és a biztonságos leszállópályát keresi" - mondta egyszer kollégájának, Rab Butlernek.

Churchill utolsó napja

80. születésnapját 1954 novemberében még miniszterelnökként ünnepelte: ilyen utoljára 90 évvel előtte történt Palmerston idejében. De a kabinet egyre türelmetlenebb lett, és Gladstone-hoz hasonlóan Churchill is örömét lelte abban, hogy megvárakoztatta és idegeskedésre késztette őket. A miniszterelnök nem sokkal később Anthony Eden ellen fordult, akit azzal vádolt, hogy "éhes szemei egyre követelőzőbbek és türelmetlenebbek lesznek." Ezen nem is lehetett csodálkozni, hiszen Eden már régebb óta várt az előrelépésre, mint ma Gordon Brown. Churchill végül 1955. áprilisában távozott a hivatalából. II. Erzsébet királynő sokkal udvariasabban bánt vele, mint Viktória Gladstone-nal, és még azt is felajánlotta neki, hogy kinevezi herceggé, amit Churchill természetesen visszautasított.

Az illusztris trió harmadik tagja Margaret Thatcher volt, aki Tony Blairhez hasonlóan harmadszor is megnyerte a választásokat 1987-ben, de Tony Blairrel ellentétben ő nem mondta, hogy ez volt az utolsó megmérettetése, hanem inkább fenyegetően azt ígérte, hogy folytatni fogja, ameddig csak lehet.

Thatcher lemondását viszi a királynőnek

Ez a nyilatkozat azonban ugyanolyan zavaró volt, mint Blair ígérete, és hamarosan elindultak a pletykák és spekulációk a visszavonulásával kapcsolatban. Blairhez hasonlóan ugyanis Thatcher népszerűsége is visszaesett. Ezenkívül kormányát is csak nehezen tudta összetartani, és Michael Heseltine is harcba indult Thatcher ellen a konzervatív part vezetéséért. Bár nem tudott győzni, Thatcher asszonynak sem sikerült a szükséges szavazatokat biztosítani. Ennek ellenére nem kívánt visszavonulni, és tovább küzdött. A kormány azonban ellene fordult, és miniszterei a lemondását sürgették, amit vonakodva és késve, 1990. november 22-én meg is tett. Megkapta az angol becsületrendet (Order of Merit) és főnemesi címet kapott. Régóta betegeskedő férjét bárói rangra emelték.

Milyen kitüntetéseket fogad majd el Tony Blair maga és felesége számára, ha eljön az ideje - teszik fel a kérdést a politikai elemzők. Hány hónapnak kell eltelnie, hogy megtegyék az utolsó lépést a Buckingham palota felé? Blair hosszú búcsúja ugyanis minden nappal hosszabb és egyben rövidebb is lesz - írták az angol lapok.

1. Van, aki önként távozik
2. Van, akit hiába küldözgetnek
3. A szivarozó bulldog és a Vaslady