Elhunyt Valie Export, a feminista performanszművészet osztrák úttörője

Fotó: Wikipedia/By Manfred Werner - Tsui

Az 1940-ben Linzben, Waltraud Lehner néven született alkotó halálát galériása, Thaddaeus Ropac erősítette meg. A nemzetközi művészeti világ számos intézménye és szakértője búcsúztatta a feminista avantgárd kiemelkedő alakját.

Stella Rollig, a bécsi Belvedere Múzeum igazgatója közleményében kiemelte, hogy egészen az utolsó pillanatig szorosan együttműködtek a Feminist Futures Forever (Feminista jövők mindörökké) című kiállítás előkészítésén, amelyben Export életműve központi szerepet kap. A berlini Neue Nationalgalerie vezetése szintén megemlékezett a művészről; a jelenleg is futó, 2027 áprilisáig nyitva tartó Extreme Tension című gyűjteményes tárlatukon kiemelt helyen szerepelnek az osztrák művész korai performanszainak dokumentációi.

Valie Export az 1960-as évek végén tűnt fel az európai művészeti színtéren, egy olyan történelmi és kulturális időszakban, amikor az osztrák akcionizmus és a formálódó feminista mozgalmak radikálisan új kifejezésmódokat kerestek. Hettie Judah brit szakíró a The Guardian hasábjain a művészt bátor, intellektuális teoretikusként jellemezte. Ahogy arra Nazli Kok Akbas genfi kultúrakutató is rámutatott, Export a performanszokon, kísérleti filmeken és fotográfiákon keresztül a női testet a passzív reprezentáció tárgyából a politikai ellenállás aktív eszközévé formálta.

Legismertebb, TAPP und TASTKINO (Tapintó és Érintő Mozi) című, 1968 és 1971 között tíz európai városban bemutatott utcai akciója során egy függönyökkel ellátott dobozt erősített a mellkasára, amelyen keresztül a járókelők megérinthették a melleit. A mű a patriarchális társadalmi berendezkedés és a kisajátító férfitekintet intézményesített hatalmának kritikája volt. Szintén a korszak mérföldkövének számít a Body Configurations (Testkonfigurációk, 1972–1976) című fotósorozata, amelyben saját testét a bécsi városi táj elemeihez és épületeihez igazította, vizuálisan egybeolvadva az épített környezettel.

A művész az utóbbi években is aktív maradt, munkáit többek között a párizsi Centre Pompidou és a bregenzi Kunsthaus is kiállította. A The Art Newspaper felidézte Export 2019-es londoni tárlatát a Thaddaeus Ropac galériában, ahol a Geburtenbett (Szülőágy, 1980) című, elismert installációját mutatták be. A rozsdás acélágyon nyugvó, női lábakat ábrázoló szobor, a köztük futó piros neonfény és a katolikus misét mutató videó a vallási dogmákat és a női szerepeket ütköztette.

A művész a kiállítás kapcsán adott interjújában úgy fogalmazott, hogy bár a #MeToo mozgalom hasznos társadalmi párbeszédet indított el, a feminizmus eredeti küldetésének csupán tíz százaléka valósult meg, utalva arra, hogy a gazdasági egyenlőtlenségek és a tartós bérszakadék továbbra is rendszerszintű problémát jelentenek. Halálával a kortárs képzőművészet egy olyan alkotót veszített el, aki több mint fél évszázadon át következetesen használta a vizualitást a társadalmi egyenjogúsítás eszközeként.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

9. Demográfiai változások Magyarországon 1945-től
II. Népesség, település, életmód

• Propagandakampánnyal sem tudtak sok magyarországi szlovákot rávenni a Csehszlovákiába költözésre 1946-ban
• Hiába tiltakoztak sokan, több tízezer magyarországi németet telepítettek ki a kollektív bűnösség elve alapján
• Szinte bárki felkerülhetett a kitelepítendők listájára Rákosi alatt
• Magyarok is települtek át „szlovákként” Csehszlovákiába a lakosságcsere keretében
• Megérdemelték a kitelepítést a németek?