Véresebb volt a világháborúnál: a spanyolnátha

Albert Gitchell, az amerikai hadsereg szakácsa 1918. március 4-én, a kansasi Fort Rileyben rosszul lett, láza hirtelen negyven fok közelébe szökött. Nem tudtak segíteni rajta, röviddel később meghalt - ő lett a spanyolnátha első név szerint ismert áldozata. A következő két napban 521 bajtársa betegedett meg, a járvány pusztító útjára indult. A spanyolnátha tehát nem spanyol eredetű, minden bizonnyal amerikai katonák hurcolták be Európába, ahol már csaknem négy éve dúlt az első világháború. A németek ugyanakkor, 1918 márciusában indították meg utolsó, elkeseredett offenzívájukat a nyugati fronton. Nyárra, amikor az antant ellentámadásba lendült, a járvány második hulláma elérte a franciaországi Brest kikötőjét (és ezzel egy időben Nyugat-Afrikát). Ám a hadicenzúra, mint minden rossz hírt, letiltotta a rejtélyes betegségről szóló jelentéseket. Csak valamivel később, a semleges Spanyolországban írták le a kórt, innen ered az elnevezése - jóllehet a spanyolok francianáthának hívták.

A pandémia néhány hónap alatt végigsöpört a földkerekségen Alaszkától Dél-Afrikáig, Brazíliától a Fidzsi-szigetekig, pedig az idő tájt még nem volt polgári légi közlekedés. Magyarországra augusztusban ért el a járvány. Világszerte legkevesebb huszonötmillió ember halálát okozta, de újabban még ennél is többre: negyven-, ötven-, sőt százmillióra becsülik az áldozatok számát. Ez a bolygó akkori kétmilliárdos népességének egy-öt százaléka. A spanyolnáthát minden negyedik, ötödik ember elkapta a világon, és csupán néhány kisebb, elszigetelt terület úszta meg regisztrált eset nélkül.

Az orvosoknak nem sikerült azonosítaniuk a kórokozót - vírus helyett baktériumra gyanakodtak -, így reményük sem volt ellenanyag kifejlesztésére. Az Egyesült Államokban az egyetlen, újdonságként már létező gyógyszert, az aszpirint sem merték alkalmazni, mert német gyártmány volt, és attól féltek, hogy az ellenség mérget kevert bele. Akadtak, akik a középkori pestis újjáéledésének hitték a betegséget. A járvány Indiában szedte a legtöbb áldozatot, 10-17 milliót, majd 1919-re elérte Ausztráliát. Addigra azonban legyengült a vírus - a H1N1, ahogy később elnevezték -, egyre többen gyógyultak fel a fertőzésből. A pandémia másfél év alatt lecsendesült, majd véget ért.

A kutatók az ezredfordulón, az első hongkongi madárinfluenzás esetek hatására kezdték el újra vizsgálni: egy alaszkai áldozat fagyott holttestéből vettek szövetmintát. Tavaly októberben tudományos szenzációként hatott a bejelentés, hogy `feltámasztották` a kórokozót.

A teljes cikk a Magyar Hírlapban

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• 10 tény az Oszmán Birodalomról
• Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
• Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
• Előkerültek a mohácsi csata maradványai
• Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején