A szabadban hódoltak Mithrásznak Horvátországban

A modern kori Cavtat (az ókori Epidaurum) közelében fekvő régészeti helyszínt elsőként Arthur Evans írta le 1883-ban, ám a terület átfogó, térbeli elemzésére mostanáig nem került sor.

Az amerikai és kanadai kutatók modern fotogrammetriai eljárásokkal készítettek háromdimenziós modellt a barlangról, a forrásról és a sziklába vájt domborműről. Az eredmények rávilágítottak, hogy a helyszínen semmilyen épített templomra, falra, tetőszerkezetre vagy a rituális étkezésekhez használt kőpadokra utaló nyom nem található. Maga a karsztbarlang mindössze 17,7 négyzetméteres hasznos alapterülettel rendelkezik, amely fizikai képtelenséggé teszi a Mithrász-kultuszra jellemző, zárt térben zajló közösségi lakomák lebonyolítását.

A kutatás megállapította, hogy a sziklafalba faragott, mintegy 75-ször 110 centiméteres, a bikaölő istenséget ábrázoló domborművet úgy helyezték el, hogy az a barlangból nézve nehezen értelmezhető, a bejárat előtti, mintegy tizennégy méter átmérőjű, természetes amfiteátrumként funkcionáló tisztásról viszont tökéletesen látható legyen. A mintegy 120 négyzetméteres szabadtéri terület elegendő helyet biztosított a hívők gyülekezéséhez.

A Kr. u. 2. és a 4. század közepe közötti időszakra datált helyszín felülírja a vallásról alkotott eddigi dogmát, miszerint a közösségek mindenhol egy szabványosított, mesterségesen kialakított, barlangszerű épületet (mithraeumot) hoztak létre.

A római vallási képzeletben Mithrász szorosan kötődött a sziklákhoz és a vízhez, a domborműveken gyakran megjelenik a „vízcsoda” jelenete, amikor az istenség nyílvesszőjével vizet fakaszt a kőből. Míg a birodalom más pontjain ezt a környezetet mesterséges boltozatokkal és épített vízvezetékekkel imitálták, a dalmáciai karsztvidéken a természetes adottságokat használták fel: az állandó vizű forrás és a sziklafal valós díszletként szolgált.

A szentély vallásokat ötvöző jellegét erősíti, hogy a barlangban egy másik, sérült dombormű is található, amely az erdők és mezők római istenének, Silvanusnak a helyi, kecskelábú ábrázolása. A két istenség együttes tisztelete a hegyvidéki, mezőgazdasági környezetben azt mutatja, hogy a Mithrász-kultusz nem egy merev, elszigetelt rendszer volt, hanem képes volt integrálódni a helyi hitvilágba.

Mivel a kultuszhely megközelítése több kilométeres hegyi túrát igényelt Epidaurumból, a kutatók szerint a szentély felkeresése önmagában is zarándoklatnak számított, a rituális lakomákhoz szükséges felszerelést és élelmet pedig a hívőknek magukkal kellett vinniük a szabadtéri szertartásokra.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Egyesült Államok

• Újrafőzték George Washington háborús sörreceptjét
• Újraértékelték az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat eszmei hátterét
• Újabb azonosítatlan jelenségekről szóló fájlokat tett közzé az amerikai védelmi minisztérium
• Első világháborús szellemflotta nyugszik a Mallows-öbölben
• Kissinger tudatosan manipulálta saját történelmi emlékezetét
• A második világháborúban elsüllyedt amerikai tengeralattjárót azonosítottak a japán partoknál