Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?

Különös divat

A középkori divat egyik legbolondosabbnak tűnő és legkülönösebb fejezete 1340 körül kezdődhetett a lengyelországi Krakkóban – innen a cipők Angliában használt nevei: míg a „crakow” a városra utal, a „poulaine” francia közvetítéssel egész Lengyelországra.

Európában már a 13. században találni nyomokat a hosszú orrú cipők iránti vonzalomra, azonban az extrémebb hosszúságok csak a 14. századtól váltak divatossá. Európa nemesei és egyes nemesasszonyai is szinte kizárólag ilyen cipőket viseltek a 15. század folyamán.

Akinek volt pénze cipőre, „poulaine”-t vett, bár a leghosszabb orrú példányokat leginkább a nemesség hordta – ők megtehették, hogy ilyen egyáltalán nem praktikus, látszólag a hasra esés elősegítésére tervezett lábbeliben járjanak-keljenek.

A cipő orrának hossza vált a tehetősség mércéjévé. Mivel a rendkívül hosszú orrú lábbelikben még járni is nehéz volt, eleve kizárt volt, hogy viselőjük fizikai munkát végez – a szabadság és a luxus szimbólumai voltak.

A különös lábbelik kevés megmaradt példánya közül a legtöbb a Museum of Londonban található. Itt olyan jó állapotban megőrződött példányok is akadnak, amelyeknek kézzel festett mintája is látható.

A „poulaine” orra önmagában nem árasztott túlzottan nemes látványt – ide-oda rogyott, idővel pedig kunkorodni is kezdett, főként a víztől. Az orrot a középkori cipészek rendszerint kitömték, többnyire valamilyen puha, szerves anyaggal – mohával, szőrrel vagy gyapjúval.

Egy, a Temze közelében talált példányon egy darab bálnacsontot használtak merevítőként – ez a korban szintén divatos női fűzők egyik bevett alkotóeleme volt.

A „poulaine” nem csupán orrával hódított a vásárlók között, de kialakításával is – a boka körül kivágott cipő többet tett láthatóvá az alatta hordott színes harisnyából, ez pedig igen vonzónak számított. Ekkoriban Európa-szerte megfigyelhető a divatban a tunikák rövidülése, ami által a férfiak többet mutathattak meg lábszárukból – a mélyen kivágott cipő ugyanezt a célt szolgálta.

A napjainkig fennmaradt példányok nagy része bőrből készült, a középkorban azonban minden lehetséges anyagot felhasználtak hozzájuk. A legtehetősebbek hímzett textíliákat, bársonyt és selymet is alkalmaztak cipőikben. Ilyen példányok nagy számban tűnnek fel a középkori festményeken és más ábrázolásokon, fizikai példány azonban nem maradt fenn belőlük.

Az extrém orrú cipők abból a szempontból is különlegesek, hogy szembementek a középkor általános tendenciájával, amely a letisztult vonalakat és a szerény minimalizmust követelte meg az öltözködésben. Emellett olyan ritka pillanatot is jelentenek a divattörténetben, amikor a férfidivat messzebb ment szélsőségességében, mint a női.

1. Különös divat
2. Mulandó hóbort

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

régészet

• Megmenekült a fosztogatók markából egy ezeréves perui falfestmény
• Egyiptomi stílusú, 3000 évnél is régebbi skarabeusz pecsétnyomóra bukkantak Izraelben
• Köszöntsük Torát, a 800 éves norvég asszonyt!
• Arcok a múltból – maja stukkómaszkokat mutattak be a nyilvánosságnak
• Drága ékszerekkel temették el a 7. században elhunyt bázeli nőt
• Újabb arany nyelvű múmiákra bukkantak Egyiptomban
• Világháborús lövedékek helyett középkori hajót találtak Norvégiában
• Egy sosemvolt római császár létét bizonyítják az Erdélyből származó aranypénzek
• A nemzetközi egyezmények sem tudják megvédeni az enyészettől a Titanic roncsát