Mészárlásokhoz vezetett a japán expanzió

23 millió áldozatot követelt

A nyílt háború kitörésekor a japán csapatok Észak-Kína elleni hadműveleteket kezdtek, amelyeket rövidesen más tartományokra is kiterjesztettek. A Kínai Kommunista Párt július 8-án általános nemzeti háborúra szólította fel a kínai népet, időlegesen félretéve az addigi polgárháborús ellentéteket. A kínai tárgyalási javaslatok a japánok elfogadhatatlan követeléseivel végződtek.

Az újra fellángolt harcokban a támadók július végére elfoglalták Pekinget és Tiencsint, így a kínaiak a fővárost Csungkingba helyezték át. A kínai kormány a nyugati partvidék nagy részének feladására kényszerült, de a nemzeti összefogás meghiúsította a teljes megszállást. A japán katonai akciók több helyütt véres mészárlásokba torkolltak, Nankingban egyes becslések szerint 300 ezren lelték halálukat. A japán légi támadások szinte valamennyi kínai nagyvárost elérték, milliók váltak otthontalanná. Sokan azzal vádolták a japánokat, hogy különböző járványokat és betegségeket (pestis, himlő) terjesztettek el szándékosan Kínában.

Kína, bár reménykedett a Nemzetek Ligájának segítségében, 1941-ig nem kapott támogatást a nemzetközi közösségtől, egyedül némi szovjet katonai segítségre számíthatott. Az 1941 decemberi Pearl Harbor-i japán támadás, a második világháború csendes-óceáni kezdete után aztán az Egyesült Államok Indiából kiinduló légihídon támogatta a megszálló japánokat gyengítő partizán akciókat, s idővel brit katonai segítség is érkezett.

A hosszú éveken át húzódó háború kínai részről mintegy 21 millió, japán részről közel kétmillió halottat követelt. A háború a mai napig hatással van a két ország közötti diplomáciai kapcsolatokra, Peking és Tokió között az új évezredben is kínos kérdést és állandó feszültségforrást jelentenek a hetven évvel ezelőtt történtek.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)

1. Polgárháború és bábállamok
2. 23 millió áldozatot követelt