Hitler elfeledett szövetségesei

Kolozsvár román megszállása

2015. április 7. 09:37 Raffay Ernő

Az 1918. december 1-jén megtartott gyulafehérvári ún. román nemzeti gyűlés egyoldalú döntéssel kimondta Kelet-Magyarország (benne a történelmi Erdély) örök időkre Romániához csatolását. E valóban nagyszabású terv megvalósításához azonban el kellett foglalniuk a Magyar Királyságnak (legalább) a Tiszáig terjedő hatalmas területeit.

Kolozsvár román megszállása

A katonailag vereséget szenvedett, 1918 tavaszán különbékét kötött Románia azonban, meg akarván nyerni a békét, mozgósította maradék haderejét, s 1918 novemberének első hetében megkezdte (természetesen hadüzenet nélkül) Erdély megszállását. Ezt annál könnyebben tehette, mivel a Budapesten megalakult, Károlyi Mihály gróf vezette kormány nem volt képes a katonai vereség okozta belpolitikai zűrzavarban az állami rend fönntartására. Ráadásul 1918. október 31-én meggyilkolták a korszak erőskezű politikusát, gróf Tisza Istvánt. A második fontos szempont, amiről Károlyi kormánya nem tehetett, s ami megkönnyítette a román hadsereg második erdélyi betörését, az erdélyi románság politikai, sőt katonai szervezkedése volt. A román nemzeti tanácsok és nemzeti gárdák tevékenységének legfontosabb célja a magyar államhatalom fölszámolása volt, amivel előkészítették a román haderő könnyebb előrehaladását Marosvásárhely, Kolozsvár, Budapest (és legvégül Győr) felé.

A teljes belpolitikai zűrzavarban Kolozsvár néhány héten belül a kelet-magyarországi térség politikai-katonai központjává vált. Hét különféle „tanács” jött létre: a magyar, román és szász nemzeti tanács, a megyei tanács, a polgári, a munkás- és katonatanács. Míg Károlyi kormánya legfontosabb feladatának a régi világhoz tartozó magyar vezetők leváltását tartotta, a román politikai erők nagyarányú szervezkedésbe kezdtek, szervezettségben és cselekvőképességben messze megelőzve a budapesti kormányt. Például már 1918. november 3-án (amikor Károlyi kormánya alig 4 napos volt), megalakult a kolozsvári román nemzeti tanács Kolozsvárott, a román kézben lévő Economul Bank nagytermében. (A tanács elnöke Amos Frîncu, katonai vezetője Emil Haţieganu, a kolozsvári ún. polgári radikálisok egyik ismert személyisége lett.) Jellemző a románok szervezésének előrehaladására, hogy a balázsfalvai román nemzeti tanács már november 7-én táviratban jelenti Frîncunak, hogy a Küküllők mentén mintegy hetven faluban gőzerővel szervezik a községi román nemzeti gárdákat.

Mindez amiatt lényeges, hogy a november közepén Károlyi által aláírt belgrádi katonai konvenció értelmében Erdélyben a román hadsereg nem léphette át a Maros folyót. Emiatt a romániai hadvezetés azt a módszert alkalmazta, hogy a vele együttműködő kolozsvári román nemzeti tanáccsal üzentek a sok-sok falusi román gárdának: rendszeresen provokáljanak összetűzéseket a magyar állami szervekkel és a helyi magyar lakossággal, hogy a román hadvezetőségnek a román lakosság megvédésére hivatkozva alkalma legyen nagyobb területek elfoglalására, sőt a demarkációs vonal átlépésére is.

Raffay Ernő teljes cikkét keresse a Múlt-kor tavaszi számában

Trianon

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!