Kolozsvár román megszállása

A katonailag vereséget szenvedett, 1918 tavaszán különbékét kötött Románia azonban, meg akarván nyerni a békét, mozgósította maradék haderejét, s 1918 novemberének első hetében megkezdte (természetesen hadüzenet nélkül) Erdély megszállását. Ezt annál könnyebben tehette, mivel a Budapesten megalakult, Károlyi Mihály gróf vezette kormány nem volt képes a katonai vereség okozta belpolitikai zűrzavarban az állami rend fönntartására. Ráadásul 1918. október 31-én meggyilkolták a korszak erőskezű politikusát, gróf Tisza Istvánt. A második fontos szempont, amiről Károlyi kormánya nem tehetett, s ami megkönnyítette a román hadsereg második erdélyi betörését, az erdélyi románság politikai, sőt katonai szervezkedése volt. A román nemzeti tanácsok és nemzeti gárdák tevékenységének legfontosabb célja a magyar államhatalom fölszámolása volt, amivel előkészítették a román haderő könnyebb előrehaladását Marosvásárhely, Kolozsvár, Budapest (és legvégül Győr) felé.

A teljes belpolitikai zűrzavarban Kolozsvár néhány héten belül a kelet-magyarországi térség politikai-katonai központjává vált. Hét különféle „tanács” jött létre: a magyar, román és szász nemzeti tanács, a megyei tanács, a polgári, a munkás- és katonatanács. Míg Károlyi kormánya legfontosabb feladatának a régi világhoz tartozó magyar vezetők leváltását tartotta, a román politikai erők nagyarányú szervezkedésbe kezdtek, szervezettségben és cselekvőképességben messze megelőzve a budapesti kormányt. Például már 1918. november 3-án (amikor Károlyi kormánya alig 4 napos volt), megalakult a kolozsvári román nemzeti tanács Kolozsvárott, a román kézben lévő Economul Bank nagytermében. (A tanács elnöke Amos Frîncu, katonai vezetője Emil Haţieganu, a kolozsvári ún. polgári radikálisok egyik ismert személyisége lett.) Jellemző a románok szervezésének előrehaladására, hogy a balázsfalvai román nemzeti tanács már november 7-én táviratban jelenti Frîncunak, hogy a Küküllők mentén mintegy hetven faluban gőzerővel szervezik a községi román nemzeti gárdákat.

Mindez amiatt lényeges, hogy a november közepén Károlyi által aláírt belgrádi katonai konvenció értelmében Erdélyben a román hadsereg nem léphette át a Maros folyót. Emiatt a romániai hadvezetés azt a módszert alkalmazta, hogy a vele együttműködő kolozsvári román nemzeti tanáccsal üzentek a sok-sok falusi román gárdának: rendszeresen provokáljanak összetűzéseket a magyar állami szervekkel és a helyi magyar lakossággal, hogy a román hadvezetőségnek a román lakosság megvédésére hivatkozva alkalma legyen nagyobb területek elfoglalására, sőt a demarkációs vonal átlépésére is.

Raffay Ernő teljes cikkét keresse a Múlt-kor tavaszi számában

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6 368 ft 4 776 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 6 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor magazin 2012/tavasz

• Az anti-Casanova
• Az atomtesztek aranykora
• A tolmács
• A magánember
• Konstantinápoly Budapesten
• Thomas Alva Edison, a Menlo-parki varázsló
• A hosszú nevű kastély
• Ötkarikás sporthistóriák
• Korbács és kalács