Új DNS-kutatás árnyalja a longobárdok kárpát-medencei történetét

Leletek gyűjteménye a Szelestei hatodik századi temetőből. Fotó: Savaria Múzeum, Szombathely

Az Európai Kutatási Tanács (ERC) által finanszírozott, az amerikai Institute for Advanced Study intézet részvételével zajló projekt eredményeit bemutató tanulmányt Yijie Tian, a Stony Brook Egyetem kutatója és Koncz István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) régésze vezette. A multidiszciplináris csoport a mai Kisalföldön élt egyének DNS-ét vizsgálta.

Az adatok rámutattak, hogy a római korban a térség lakossága egy sűrű infrastrukturális hálózat részét képezte, genetikai örökségük pedig túlnyomórészt dél-európai eredetű volt. Ebben a korszakban ázsiai és afrikai genetikai markerek is megjelentek a populációban, hűen tükrözve a római államalakulat kozmopolita jellegét.

A római uralom utáni, népvándorlás kori időszak lelőhelyein drasztikusan megnőtt az észak-európai felmenőkkel rendelkezők aránya a feltárt sírokban. A kutatók a genetikai és a régészeti leletanyag integrálásával megállapították, hogy ez a népességbeáramlás a germán longobárdok hatodik század eleji, a Duna vonalától északra fekvő területekről a volt római provinciákba történő történelmi expanziójához köthető.

Ez a térfoglalás azonban nem egy egyszeri, tömeges katonai invázió volt, hanem tartós és összetett mobilitási mintázatok sorozata. Az újonnan érkező közösségek nem pusztán laza szerkezetű vidéki településeket hoztak létre, hanem egy sokszínű, rétegzett társadalmat alakítottak ki az uralkodó elit vezetésével.

A kutatás egyben felülírja a kora középkorra vonatkozó, nagyrészt a legyőzött rómaiak írott forrásain alapuló narratívákat. A civilizációt felszámoló hódítók mítosza helyett a tudósok bebizonyították, hogy a Kisalföldön az észak-európai betelepülők és a dél-európai gyökerű helyi lakosság folyamatos interakcióba lépett egymással. Bár a longobárdok idővel a térség uralkodó erejévé váltak, a regionális hierarchia és a különféle közösségi formák a két populáció együttes működéséből jöttek létre.

Patrick Geary, az Institute for Advanced Study professzor emeritusa és a HistoGenes projekt társvezetője az eredmények kapcsán hangsúlyozta, a DNS-elemzések egyértelműen megmutatták a Kárpát-medencébe irányuló rövid és hosszú távú migrációkat egyaránt. A professzor rámutatott, hogy a kutatás egyik legfontosabb tanulsága szerint a régészeti anyagi kultúra és a genetikai származás nem feltétlenül esik egybe.

A molekuláris markerek ugyanakkor kétséget kizáróan bizonyítják, hogy az újonnan érkező csoportok rendkívül változatos módon integrálódtak a meglévő populációkba. A 400 és 900 közötti időszak európai társadalmait vizsgáló projekt adatai alapjaiban formálják át a kontinens poszt-római történelemről alkotott tudományos képet.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2021

• A popzene és a politika az 1980-as és 1990-es években
• Holländer Margit lágerélményei
• Göring, az élvhajhász náci
• A középkori élet hét legkülönösebb veszélye
  
• A két Karátsonyi-kastély Beodrán
• A magyar könnyűzene az 1980-as években
• Az indián fogságnaplók üzenete
• Szendrey Júlia világai
• Vacsoraversenyek az 1930-as évek Budapestjén