1941. június 26-án 13 óra után bombatámadás érte Kassát, mintegy fél órával korábban pedig szovjet vadászgép támadt a Rahó és Körösmező között haladó vonatra. A bombázás hatására a Bárdossy László vezette kormány másnap bejelentette, hogy „Magyarország és a Szovjetunió között a hadiállapot beállott”, 28-án pedig a magyar légierő megtorló csapást mért szovjet területekre, és megindultak a szárazföldi egységek is. A Magyar Királyság belépett a második világháborúba. 

De biztosan szovjet repülőgépek bombázták Kassát? Ha igen, szándékosan tették? Vagy német provokációról volt szó, hogy beugrasszák Magyarországot a háborúba? Ha igen, tudott-e erről a magyar katonai vezetés legalább egy része? Talán a szovjetek ellen két hadsereggel felvonult Románia vélte úgy, jobb lenne, ha a magyar haderő inkább a Szovjetunióban kötné le magát? Vagy a szovjetekhez menekült (cseh)szlovák pilóták magánakciója volt a támadás? Esetleg szlovák pilóták álltak bosszút az 1939-es vereségért? Megannyi kérdés, amelyek már több mint 75 éve foglalkoztatják a történészeket és a nem csak az összeesküvés-elméletekre fogékony laikusokat is.

A rejtély megfejtésére ezúttal sem vállalkozhatunk, a közkeletű elméleteket és a hozzájuk csatlakozó kérdéseket viszont felvillantjuk. A kassai bombázás feltárását több tényező is nehezíti; a háborúban sok egykori szemtanú vesztette életét, 1945 után pedig többen nyugatra menekültek, az itthon maradtak pedig nem nagyon mertek előhozakodni emlékeikkel. A korabeli átpolitizált történelemszemlélet sem hagyott túl nagy teret a kutatóknak.

Mit tudunk?

Annyi bizonyos, hogy 13 óra 8 perckor felségjelzés nélküli kétmotoros, függőleges vezérsíkú bombázó repülőgépek 29 bombát dobtak Kassára (egy a szomszédos Enyickére esett). A támadás nyomán 32 fő meghalt, a sebesültek száma 280 volt. Anyagi kár – mintegy 3 millió pengő értékben – a Postapalotában, két laktanyában és 24 lakóházban, valamint a közműhálózatban is keletkezett. Mivel a gépek a német szövetség repülőire jellemző sárga azonosító csíkokkal rendelkeztek, a légvédelem későn kapcsolt, ráadásul ócska lövegeik közül három tönkre is ment néhány lövés leadása után. A másnapi magyar vizsgálat egy besült bomba és több repesz alapján azt állapította meg, hogy a csapást szovjet FAB–100-as (100 kilogrammos) bombákkal hajtották végre.

És mit nem?

Az ellentmondások mindjárt a támadó gépek számánál kezdődnek. Borsányi Julián őrnagy, aki részt vett a vizsgálatban, és később sokat publikált a bombázásról, egy írásában – földi szemtanúkra hivatkozva – két támadó gépről számolt be, bár többi munkájában (a legtöbb forráshoz hasonlóan) három gépről írt; ez a szám szerepel a hivatalos jelentésekben is. A támadás egyik szemtanúja, Krúdy Ádám százados, a kassai repülőakadémia oktatótisztje visszaemlékezésében viszont négy támadót említett. Négygépes alakzatban ekkor csak a németek repültek, máshol háromgépes kötelék volt az általános. Bár a századost többen megbízhatatlan forrásként kezelik, ezen állítását alátámasztja Kárpáthy alezredes 14 óra 20-kor a légvédelmi hadtestnek küldött jelentése, amely szerint „a repülőgépek keletről jöttek, 3 közülük nyugat felé tovább repült, egy pedig délre”. Ehhez a jelentéshez (amely a legelső volt) hozzáírták, hogy „utólag beérkezett jelentések szerint a támadó gépek sárgára festett orosz gépek voltak”.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2016. tél számában olvasható.