A skót klánalapító, a skizofrén és a püspök – öt királyi fattyú a magyar történelemből

Egészen bizonyos, hogy a magyar királyok törvénytelen gyermekek egész seregét nemzették az évszázadok során. Ritka volt azonban, hogy eme „természetes gyermekeket” hivatalosan is elismerjék. Következzen most öt királyi fattyú a magyar történelemből!

Az Árpád-házi herceg, akitől egy skót klán származtatja magát

Középkori krónikáink őrizték meg annak emlékét, hogy I. András királynak egy Marót falubeli ágyasától egy György nevű fia született. Sem az édesanya kilétéről, sem György életéről nem tudunk eme egyetlen említésen túl semmi bizonyosat. A gyermek oroszos neve azonban valószínűleg arra utalhat, hogy az 1030-as évek második felében, András (és bátyja, Levente) kijevi száműzetése idején születhetett. A tény pedig, hogy az 1046-os Vata-féle lázadást követően trónra lépő király nem Györgyöt, hanem előbb öccsét, Bélát, majd a kijevi fejedelem lányától született fiát, Salamont jelölte utódjának, megerősíti, hogy György valóban törvénytelen gyermek volt.

Személyéhez kapcsolódik továbbá egy legenda is, amely Európa másik végéből, Skóciából származik. A tekintélyes Drummond klán eredettörténete szerint a család alapítója egy bizonyos Móric volt, aki az Árpád-házi királyokkal állt rokonságban. Az erre alapozott elmélet szerint György tagja lehetett annak a kíséretnek, amely 1057-ben az addig Magyarországon tartózkodó Száműzött Eduárddal és gyermekeivel, Edward Aethelinggel és Skóciai Szent Margittal érkezett vissza Angliába. 1066-ban pedig Móric nevű fia Margit oldalán menekült Skóciába Hódító Vilmos elől, ahol szolgálataiért nemesi címet kaphatott. Bár a Drummondok családi hagyománya mai napig I. Andrást tekinti házuk ősapjának, ezt történetileg már nem lehet igazolni, lévén a klán családfáját csak a 14. századig tudjuk hitelt érdemlően visszavezetni.

A király bátyja

A magyar koronát az Anjou-ház számára megkaparintó I. Károly számára a trónöröklés kérdése sokáig égető problémának bizonyult. A Nápolyból érkező király 1319-re már elmúlt 30 éves, háromszoros özvegy volt és tragikusan végződő házasságaiból csak rövid életű leánygyermekei születtek. Negyedik felesége, a lengyel király Erzsébet nevű lánya aztán a következő évtizedben gyermekek sorával örvendeztette meg a királyt, akinek három felnőtt kort is megélt fia között találjuk a magyar középkor egyik legjelentősebb uralkodóját, Nagy Lajos királyt is.

Kevéssé ismert azonban, hogy Lajos születése előtt majdnem egy teljes évtizeddel, 1317-ben vagy 1318-ban egy „csepel szigeti ágyas” fiút szült Károly királynak. Az illető asszony valószínűleg nemesi sorból származott – egy elmélet szerint Csák nemzetségbeli Györke lánya lehetett –, a fiút ugyanis a király elismerte természetes fiának és gondoskodott is neveltetéséről.

A Kálmán névre keresztelt gyermeket valószínűleg a kezdetektől egyházi pályára szánták, és életének első tíz évében Ivánka váradi püspököt nevezték ki nevelőjének. Mindössze 15 éves lehetett, amikor megkapta első egyházi tisztségét mint váradi kanonok, majd 1335-ben esztergomi prépostnak nevezték ki. A villámkarrier ezután is folytatódott és 1337-ben már a győri püspöki széket is elnyerte – annak ellenére, hogy az egyházi előírások szerint életkora miatt erre még nem is lett volna jogosult.

Kálmán püspök ezután 38 éven keresztül állt a győri egyházmegye élén és minden jel szerint az országos politikában is prominens szerepet töltött be és I. Károly haláláig szabadon használhatta az Anjou-címert is. 1342-ben jelen volt Székesfehérváron, amikor öccsét, Lajost Magyarország királyává koronázták és 1350-ben valószínűleg nápolyi hadjáratára is elkísérte testvérét.

Ezt követően azonban a király és a püspök viszonya egyelőre nem tisztázott okok miatt megromlott és Kálmánt 1353-ban Esztergomban börtönbe is vetették, ahonnan csak a pápa közbenjárására szabadult a következő év során. Püspöksége idején több szerzetesi közösség is alakult a győri egyházmegye területén, valamint átépítéseket is eszközölt a győri püspökváron, valószínűleg ekkor került fel arra a mai napig látható struccos Anjou-címer. Kálmán püspök végül 1375-ben hunyt el.

A törvénytelen fiú, akit királynak szántak

Minden bizonnyal a legismertebb név a magyar királyok törvénytelen gyermekeinek sorában Corvin Jánosé. Az 1458-ban királlyá választott Hunyadi Mátyás egész uralkodása során arra törekedett, hogy saját dinasztiát alapítva biztosítsa családja trónörökését halálát követően is. Első felesége, Podjebrád György cseh király lánya azonban 1464-ben gyermekágyi lázban elhunyt és az újszülött fiúgyermek is rövid időn belül elvesztette életét. A király ezt követően egy évtizeden keresztül igyekezett magának új feleséget találni, de az eltervezett házasságok sorra meghiúsultak vagy a magyar főurak ellenállása miatt, vagy azért, mert a külföldi dinasztiák nem akarták lányukat az alacsony sorból jövő magyar királyhoz adni.

Eme évek alatt ismerkedett meg Mátyás egy 1470. évi bécsi látogatása alkalmával egy gazdag polgárcsalád lányával, Edelpeck Borbálával, akit ezután magával is vitt Magyarországra. A lány 1473-ban fiút szült Mátyásnak, aki a János nevet kapta. A gyermeket a király azt követően is maga mellett tartotta, hogy házasságot kötött Aragóniai Beatrixszal, míg Borbálát gazdag pénzadománnyal hazaküldte Ausztriába.

Amennyiben a Nápolyból érkezett királylány törvényes fiút szül Mátyásnak, úgy nem kizárt, hogy Corvin János is Kálmán püspökhöz hasonló egyházi karriert futott volna be, de a sors ezúttal máshogy rendelkezett. Beatrix meddőnek bizonyult, így Mátyás számára Corvin vált az egyetlen lehetséges utóddá.

A királyné rosszallása ellenére is Mátyás grófi és hercegi címmel ruházta fel, majd újabb és újabb adományokkal gazdagította fiát, aki így hamarosan az ország leghatalmasabb birtokosává vált. A király sorra feleskette a főurakat, hogy halála után támogatják majd Corvin királlyá választását, sőt még a Habsburgokkal is igyekezett megegyezni arról, hogy ha az egész országot nem is, legalább egy függetlenné váló horvát-bosnyák királyság trónját biztosíthassa fia számára.

Mátyás törekvései azonban nem jártak sikerrel, az 1490-es váratlan halálát követő zűrzavarban Corvin nem tudta magához ragadni a hatalmat és a vesztes csontmezei ütközetet követően elismerte II. Ulászló királyságát. Életének utolsó évtizedét a belső politikai csatározásokkal töltötte,  és igyekezett - sokszor sikertelenül - megőrizni birtokait és várait.

1496-ban feleségül vette a tekintélyes horvát nemesi család sarját, Frangepán Beatrixot, akitől három gyermeke született, Erzsébet, Kristóf és Mátyás. Corvin végül 1504-ben hunyt el, és utódai sem élték túl sokkal édesapjukat és Erzsébet 1508-as halálával végleg kihalt Mátyás vérvonala.

A király fia, „ahogyan azt ő hiszi és mondja”

II. Lajos alig 20 éves volt, amikor a mohácsi csatából való menekülés során életét vesztette. A fiatal királynak a Habsburg Máriával kötött rövid házassága alatt nem született gyermeke, így a magyar koronáért évtizedes vetélkedés kezdődött a Lajos nővérét feleségül vevő I. Ferdinánd és Szapolyai János között.

Bár törvényes örököse nem volt, II. Lajos mégsem gyermektelenül halt meg. A pozsonyi kamara számadáskönyveiből kiderül, hogy a Habsburg udvar évtizedeken keresztül életjáradékban részesített egy bizonyos Wass (vagy más említéseknél Lanthos) Jánost. I. Ferdinánd egy 1552-es adománylevele szerint ez a János „ahogyan azt ő hiszi és mondja” Lajos király természetes fia volt.

A magát hercegnek nevező és a kortársai által elmebetegnek tartott királyi fattyú édesanyja a Lajos születése után gyermekágyi lázban meghalt magyar királyné, Candale-i Anna egyik komornája, bizonyos Wass Angelitha volt. II. Ulászló elhunyt felesége személyzetéből alakította ki kiskorú gyermekei udvartartását, így kerülhetett Angelitha a cseperedő trónörökös mellé. Valószínűsíthető, hogy eme jóval idősebb asszonnyal volt a fiatal király első szexuális kapcsolata is, és így született 1521-ben János nevű fia.

Wass János haláláig Pozsonyban élt, és a Habsburg rokonaitól kapott támogatás minden bizonnyal kényelmes életvitelt tett számára lehetővé. Időnként feltűnő „Lanthos” elnevezése arra enged következtetni, hogy zenész és énekes volt. Bár sosem törvényesítették, így a Jagelló nevet nem viselhette, Wass János gondoskodott az egykor Lengyelországot, Csehországot és Magyarországot is uraló dinasztia vérvonalának továbbéléséről, ugyanis feljegyzések szerint 1580 után bekövetkezett halála idején népes családot hagyott maga után, az egyik lányának például húsz gyermeke született.

A skizofrén gyilkos

I. Rudolf a magyar királyként uralkodó Habsburgok közül kétségtelenül az egyik legkülönösebb személyiség volt. Az államügyeket szinte teljesen elhanyagolta, idejét leginkább a tudományoknak és művészeteknek szentelte, amelynek képviselőit bőkezűen támogatta is. Bár a császári címet 1612-es haláláig viselhette, a magyar koronát és osztrák területeit már korábban, 1608-ban kénytelen volt átengedni öccsének, II. Mátyásnak.

Élete során sosem házasodott meg, azonban számos szeretőt tartott, akiktől rengeteg törvénytelen gyermeke született. Közülük egyértelműen kiemelkedik Katharina Stradatól született legidősebb fia, aki a hangzatos Ausztriai Julius Ceasar nevet kapta.

Rudolf gondoskodott róla, hogy fia a lehető legjobb neveltetést kapja és igyekezett magas pozíciókat juttatni számára az udvarban is. 1605-ben egy saját kastélyt is vásárolt számára a csehországi Krumlov városában. Julius itt beleszeretett egy helyi borbély lányába, Markétába, aki össze is költözött vele a kastélyban.

A történet azonban hamarosan sötét fordulatot vett, ugyanis Juliuson egyre inkább elhatalmasodott a már fiatal kora óta ismert skizofréniája. Rendszeresen bántalmazta Markétát, és egy alkalommal, amikor a lány elvesztette eszméletét az ütlegelések miatt, abban a hitben, hogy halott, Julius kidobta őt a kastély ablakából. Markéta szerencsésen túlélte az esést, ugyanis nem egy sziklára, hanem egy szemétdombra esett a magasból.

A lány ezután szüleinél keresett menedéket, ahova azonban hamarosan megérkezett a feldühödött Julius, hogy visszakövetelje magának őt. Amikor Markéta apja ellenállt, Julius hetekre börtönbe vetette őt és csak azután engedte szabadon, hogy a megtört édesanya végül átadta neki Markétát.

Julius egy nappal ezután brutálisan meggyilkolta a lányt. Egy helyi krónikás elbeszélése szerint „Julius, ez a szörnyű zsarnok és ördög, a császár fattya, hihetetlenül szörnyű dolgot tett az ágyasával, a borbély lányával, amikor levágta a fejét és más testrészeit. Az embereknek úgy kellett darabonként betenni őt a koporsóba.”

Az eset után már Rudolf császár sem állhatott ki fia mellett, aki élete hátralévő részét a kastélyba zárva töltötte. Az őrület egyre inkább elhatalmasodott rajta, különféle dolgokat dobált ki az ablakon és egyre nagyobb mocsokban élt. Végül 1609 nyarán megbetegedett és néhány héten belül meghalt.