A legmodernebb technikával építették a pontuszi hadihajókat
Anyagtudományi módszerekkel vizsgálták meg orosz kutatók VI. Mithridatész pontuszi király flottájába tartozó, egy több mint kétezer évvel ezelőtt elsüllyedt hadihajó fém alkatrészeit. A moszkvai Kurcsatov Intézet munkatársai a Fekete-tenger oroszországi partvidékénél, az ókori Phanagoria kikötőjében talált roncs kötőelemeit és döfőorrát elemezték. A kutatás rávilágít az ókori hajóépítők magas szintű kohászati ismereteire és a hosszú háborúkhoz szükséges tengeri infrastruktúra fenntartásának technológiai hátterére.
- Orosz kutatók modern anyagvizsgálati módszerekkel elemezték VI. Mithridatész pontuszi király egyik elsüllyedt hadihajójának fém alkatrészeit.
- A Fekete-tenger parti Phanagoria ókori kikötőjében feltárt, Kr. e. 63-ban elsüllyedt roncs kötőelemei és bronz orr-része tartós, speciális fémötvözetekből készültek.
- A drágább réz és a különböző ötvözetek tudatos használata arra utal, hogy a hajóépítők hosszú élettartamra és folyamatos karbantartásra tervezték a hadiflottát.
A vizsgált hajómaradványokat még 2012-ben fedezték fel a víz alatti régészeti munkálatok során, amikor a tengerfenék üledéke alatt mintegy tizenhat méter hosszan azonosították a hajótest alsó részét. A radiokarbonos kormeghatározás a Kr. e. 1. század közepére datálta a fát, míg a fémből öntött orr-részen található ötágú csillagok és félholdak VI. Mithridatész (Kr. e. 120–63) pontuszi királyhoz kötötték a leletet. Az Orosz Tudományos Akadémia Régészeti Intézete a hajó pusztulását a Kr. e. 63-ban kitört, a király uralma elleni phanagoriai felkeléshez kapcsolja, amikor a hadihajó a parttól nagyjából százhúsz méterre kiégett és elsüllyedt.
A legújabb kutatások huszonhárom fémtárgyra, köztük huszonkét szögre, egy ólomlemezre, valamint a hajó bronz döfőorrára fókuszáltak. A szakemberek elektronmikroszkópiát, röntgenfluoreszcenciát és neutron-radiációs elemzéseket is alkalmaztak, hogy a korrózió ellenére azonosítani tudják az eredeti ötvözeteket.
A nyolctól tizennégy centiméteres hosszúságú szögek vizsgálata megmutatta, hogy a hajóépítők az olcsóbb vas helyett tiszta rezet, illetve réz, ólom, antimon és cink különböző kombinációit használták. Az ötvözetek tudatos kiválasztása, valamint az ismételt újraolvasztás nyomai a tengeri környezet korróziós hatásaival szembeni ellenálló képesség növelését és a hosszú élettartamot szolgálták.
A kutatók a fém kötőelemek mellett a hajótest védelmére szolgáló mechanikai és kémiai eljárásokat is elemezték. A szögmaradványok mellett talált szürke, oxidált ólomcsík arra utal, hogy a sérülékenyebb illesztéseket ólomlemezekkel erősítették meg. A hajófenék egészét azonban nem borították be ólommal, a külső felület védelmét korábbi vizsgálatok alapján arzén-szulfid (realgár), gyanta és viasz keverékével oldották meg.
A döfőorr (rostrum) anyagának elemzése alapján az alkatrészt nem csupán dekorációnak szánták: a mintegy 91 százalék rézből, 4,7 százalék ónból és 4,3 százalék ólomból álló, több mint tizenöt kilogrammos öntvény elég masszív volt ahhoz, hogy ellenálljon az ütközéseknek, megvédve a gerincet a harc vagy a zátonyra futás során.
Ez is érdekelhet
A pontuszi flotta technológiai fejlettsége kulcsfontosságú volt VI. Mithridatész uralkodása alatt, aki az ókori Róma egyik legkitartóbb és legveszélyesebb ellenfele volt. A kis-ázsiai és a fekete-tengeri térség feletti uralomért vívott három mithridatészi háború során a király hajóhadai az Égei-tengeren is jelentős erődemonstrációt tartottak, és kihívást jelentettek a római flotta számára.
Az ókori szövegek, köztük Appianosz írásai, elsősorban a csatákra és a katonai stratégiára, valamint a nyolcvanezer itáliai lemészárlására fókuszálnak, a phanagoriai hajóroncs azonban a katonai gépezetet működtető fizikai mérnöki munkába és a kohászati háttérbe enged betekintést.
