Kötési hiba nehezítette a Voynich-kézirat megértését
Kötéstechnikai hiba és a lapok felcserélt sorrendje hátráltatta eddig a világ legtitokzatosabb kódexeként számon tartott Voynich-kézirat megértését. Ahogy az a Digital Medievalist című tudományos folyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmányból kiderül, a pergamenlapokat a 15. század során utólag, rossz sorrendben fűzték egybe. A szerkezeti eltérések feltárása ugyan nem fejti meg az ismeretlen nyelven íródott szöveget, de átalakítja a kötet eredeti funkciójával és szerzőivel kapcsolatos tudományos álláspontot.
- A 15. századi Voynich-kézirat lapjait eredetileg nem füzetekbe hajtva, hanem különálló ívenként egymásra rakva tárolták.
- A lapok későbbi, hibás sorrendű összefűzése évszázadokon át hátráltatta a kódex szerkezetének és ábráinak tudományos megértését.
- A szerkezeti anomáliák felismerése arra utal, hogy a kötet nem egyetlen szerző, hanem egy közösség tudásmegőrző munkája volt.
Colin Layfield, a Máltai Egyetem docense és Lisa Fagin Davis kéziratszakértő numerikus elemzéssel vizsgálta a Yale Egyetemen őrzött dokumentumot. A számítógépes analízis kimutatta, hogy az egymástól távol eső oldalak magas szövegi koherenciát mutatnak. A kutatók megállapították, hogy a kézirat hajtogatott lapjait eredetileg egymásra helyezve tárolták, és csak a 15. század közepe vagy vége felé fűzték össze a hagyományos kódexformátumban.
A jelenlegi kötésben megfigyelhető vizuális anomáliák, mint a belső margóknál megszakadó és a szemközti oldallal nem egyező ábrázolások is folytonossá válnak, ha a lapokat különálló ívekként kezelik.
A szerkezeti hiba azonosítása rávilágít arra, hogy a mű nem egyetlen elszigetelt szerző, hanem egy közösség alkotása lehetett. A paleográfiai vizsgálatok alátámasztják ezt a hipotézist, mivel a szöveget feltehetően öt különböző másoló vetette pergamenre. A botanikai rajzok, az asztrológiai diagramok, valamint a női anatómiát idéző illusztrációk alapján a kutatók feltételezik, hogy a kézirat kis füzetek sorozata lehetett, amelyeken keresztül a népi gyógyászati ismereteket adták tovább a generációk között. Ilyen, összefűzés nélküli elrendezésre eddig csak észak-afrikai Korán-kéziratok esetében találtak példát.
A Voynich-kézirat a 17. században bukkant fel először a könyvgyűjtői feljegyzésekben, majd 1912-ben Wilfrid Voynich könyvkereskedő vásárolta meg. Bár a múltban a szerzőséget Roger Bacon polihisztornak vagy Leonardo da Vincinek is tulajdonították, a szénizotópos kormeghatározás bebizonyította, hogy a pergamen 1404 és 1438 között készült.
A növényeket, csillagászati ábrákat és nőalakokat ábrázoló rajzokat kísérő, ismeretlen írásrendszerrel rögzített szöveg évszázadok óta ellenáll a kriptográfusok erőfeszítéseinek. A legújabb nyelvészeti elemzések valószínűsítik, hogy egy azonosítatlan, de természetes nyelven íródott.
Ez is érdekelhet
A titkosírás megfejtésére tett korábbi kísérletek sorra kudarcot vallottak. 2019-ben a Bristoli Egyetem egyik munkatársa azt állította, hogy a szöveg egy proto-újlatin nyelven íródott, ám az eredményeket a tudományos közösség hamar megcáfolta, az egyetem pedig visszavonta a vonatkozó publikációt.
Bár az új tanulmány sem kínál kulcsot a szöveghez, rávilágít a fizikai megőrzés paradoxonjára. A középkorból fennmaradt, kötetlen formájú kéziratok száma rendkívül alacsony, így a Voynich-kézirat túlélését éppen az azt évszázadokra olvashatatlanná tevő, utólagos és hibás egybefűzés garantálta.
