Kiállítás nyílt a theresienstadti gettó elrabolt héber könyveiből

2026. október 6.-Múlt-kor

A holokauszt sötét és kevésbé ismert fejezetét, az európai zsidó könyvtárak szisztematikus náci kifosztását mutatja be egy újonnan megnyílt amerikai tárlat: a John M. Olin Könyvtárban helyet kapott, Sam Glauber kurátor által összeállított kiállítás azokat a héber nyelvű köteteket tárja a közönség elé, amelyeket a theresienstadti gettóban raboskodó zsidó tudósokkal katalogizáltattak. A nácik célja a könyvek megőrzésével a zsidó kultúra és vallás rasszista alapokon nyugvó, a népirtást utólag igazoló kutatása volt.

Összefoglaló
  • A holokauszt idején a nemzetiszocialista rezsim szisztematikusan kifosztotta az európai zsidó könyvtárakat, hogy saját kutatóintézményeket hozzon létre.
  • A John M. Olin Könyvtár új tárlata azokat a héber köteteket mutatja be, amelyeket a theresienstadti gettó foglyai kényszerből katalogizáltak.
  • A Lopott szavak című kiállítás emléket állít azoknak a zsidó tudósoknak is, akiket a munka elvégzése után a nácik meggyilkoltak.

A Lopott szavak: Héber könyvek a theresienstadti gettóból címet viselő tárlat a zsidó stúdiumokkal foglalkozó Brisman-gyűjtemény anyagára épül. Az október elejétől január 31-ig látogatható kiállítás a kulturális javak megsemmisítése és kisajátítása körüli nemzetiszocialista gyakorlatot vizsgálja.

Miközben a Harmadik Birodalom a zsidó lakosság fizikai megsemmisítésére törekedett, a rezsim jelentős erőfeszítéseket tett a szellemi örökségük egy részének összegyűjtésére és megőrzésére. Ez az ellentmondásosnak tűnő lépés egy sötét ideológiai célt szolgált, az elkobzott gyűjteményekből náci kutatókönyvtárakat hoztak létre.

A második világháború alatt a német hatóságok módszeresen rabolták ki a megszállt európai országok zsidó intézményeit, zsinagógáit és magángyűjteményeit. Az összegyűjtött hatalmas mennyiségű kötetet Németországba és a birodalomhoz csatolt területekre szállították. Az így létrehozott intézetekben a zsidóságot a nemzetiszocialista fajelmélet torzító lencséjén keresztül tanulmányozták. A cél egy olyan pszeudotudományos bázis kialakítása volt, amely visszamenőleg is ideológiai igazolást nyújt a holokauszt borzalmaira és a zsidó nép kiirtására.

A kiállítás fókuszában a csehországi Theresienstadt, vagyis Terezín gettójában zajló események állnak. A náci vezetés a Prága közelében fekvő erődvárost egyfajta tranzitgettóként használta, ahová számos prominens zsidó értelmiségit, művészt és tudóst is deportáltak. A tábor parancsnoksága kényszermunkára fogta a fogságba esett szakértőket, akiknek feladata az Európa-szerte összerabolt héber nyelvű irodalom szortírozása és katalogizálása volt. A foglyok rendkívüli nyomás alatt, folyamatos életveszélyben végezték a rájuk bízott tudományos munkát a leendő náci könyvtárak számára.

A tárlat nemcsak a kifosztás történetét dokumentálja, hanem tárgyi bizonyítékként is szolgál a 20. századi történelem egyik legtragikusabb időszakáról. Bár az erőszakkal katalogizáltató náci gépezet a munka befejezését követően a zsidó tudósok szinte mindegyikét meggyilkolta a megsemmisítőtáborokban, a kötetek fennmaradtak. A kiállított könyvek a pusztítást túlélve ma kettős mementóként szolgálnak, egyrészt a nácik kulturális rablóhadjáratának bizonyítékai, másrészt a meggyilkolt tudósok utolsó, kényszerűségből végzett munkájának néma tanúi.