Ősi leleteket tártak fel a Bengáli-öböl elsüllyedt városában

2026. október 6.-Múlt-kor

Jelentős víz alatti régészeti felfedezéseket tettek a dél-indiai Tamilnádu állam partjainál, ahol az ősi Poompuhar kikötőváros tenger alá merült negyedeinek nyomait azonosították, a szakemberek terrakotta kútgyűrűket és kiterjedt tengeri kereskedelemre utaló kerámiatöredékeket hoztak a felszínre. A feltárások rávilágítanak arra, hogy a Csola-dinasztia egykori kereskedelmi központja a mai partvonalon túlnyúlva épült ki, majd a környezeti változások nyomán a víz alá került.

Összefoglaló
  • A dél-indiai Tamilnádu partjainál víz alatti régészeti kutatások során tárták fel az ősi Poompuhar városának tenger alá merült maradványait.
  • A búvárok többek között egykori lakóterületekre utaló terrakotta kútgyűrűket és a perzsa-öbölbeli kereskedelmet bizonyító kerámiatöredékeket hoztak a felszínre.
  • A leletek igazolják, hogy a Csola-dinasztia egykori jelentős tengeri kikötője a környezeti változások miatt a mai partvonalon jóval túlnyúlva fekszik a tengerfenéken.
Fotó: Arkeonews

A Tamilnádu Állami Régészeti Hivatal munkatársai a 2026-os kutatási szezon során négy terrakotta kútgyűrűt és több mint kétszázötven kerámiatöredéket emeltek ki a Bengáli-öböl vizéből. A kiégetett agyaggyűrűkből egymásra épített, függőleges szerkezetű kutakat a vízellátás és a vízelvezetés biztosítására használták.

A tengerfenéken talált objektumok jelenléte bizonyítja, hogy az érintett terület a múltban szárazföld volt. A kutatók szerint az újonnan azonosított leletek egy ősi folyómeder nyomvonalát is kijelölhetik, amely mentén az egykori lakónegyedek elhelyezkedtek.

A feltárt kerámiaanyag egyik legfontosabb darabja egy nyugat-ázsiai eredetű torpedóedény töredéke. A hosszúkás tárolókat Mezopotámiában és a Perzsa-öböl térségében használták folyadékok, például bor vagy olaj tengeri szállítására. Bár a poompuhari lelet egykori tartalmát még nem azonosították, a felfedezés közvetlen bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a perzsa-öbölbeli áruk közvetlenül elérték a tamil partokat. A korábban felszínre hozott amforák és mázas kerámiák mellett ez a lelet is igazolja, hogy a kikötő az Indiai-óceán kiterjedt kereskedelmi hálózatának szerves részét képezte.

A most felszínre hozott tárgyak egy kiterjedtebb, évtizedek óta vizsgált víz alatti régészeti komplexumhoz tartoznak. A korábbi tengeri felmérések során a szakemberek hatalmas kőszerkezeteket, köztük egy huszonhárom méteres mélységben fekvő U alakú formációt és egy elliptikus építményt is azonosítottak.

Ezen elemek pontos funkciója egyelőre ismeretlen, de méretük alapján az ókori városi infrastruktúra részét képezhették. A tervek szerint a munkát a monszunidőszak után, 2027 januárjában folytatják a célterületen, amelynek eddig mindössze tíz százalékát vizsgálták át a búvárok.

A Kaveri folyó torkolatánál épült Poompuhar történelmi jelentőségét a tamil irodalmi hagyomány és az ókori források is megerősítik. A települést a Kr. u. 2. században élt geográfus, Ptolemaiosz Kaberis Emporium néven említette írásaiban. A folyótorkolat kiváló hozzáférést biztosított a szárazföldi piacokhoz, miközben a Bengáli-öböl megnyitotta a tengeri útvonalakat Srí Lanka és Délkelet-Ázsia felé. A friss kutatások alátámasztják, hogy a város nem csupán egy helyi halászfalu volt, hanem egy mélyreható gazdasági hagyományokkal rendelkező ókori központ.