A vatikáni keleti politika történetét elemezte Fejérdy András
A Szentszék 20. századi keleti politikájának történetét elemezte Fejérdy András történész a Szent István Tudományos Akadémia hétfői ülésén tartott székfoglaló előadásában. Ahogy az a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen rendezett eseményen elhangzott, a vatikáni levéltárak 2020-ban kutathatóvá tett anyagai alapján XII. Piusz pápa diplomáciája pragmatikusabb volt, mint ahogyan azt a korábbi történetírás feltételezte. A kutató rámutatott, a Vatikán 1945 utáni stratégiáját a kommunista államokkal szemben nem kizárólag az ideológiai antikommunizmus, hanem az egyház mozgásterének racionális védelme határozta meg.
- A Szent István Tudományos Akadémia ülésén Fejérdy András történész a vatikáni keleti politika 20. századi alakulásáról tartott székfoglaló előadást.
- A 2020-ban megnyitott vatikáni források alapján a kutató megállapította, hogy XII. Piusz pápa diplomáciáját a szigorú ideológiai antikommunizmus mellett a pragmatikus megközelítés is jellemezte.
- A rendezvényen Oláh Zoltán teológus a gyulafehérvári székesegyház egyik faragványa alapján mutatta be az ószövetségi erőszakos szövegek, köztük Elizeus próféta történetének értelmezési lehetőségeit.
Az előadás felvázolta a pápai diplomácia hidegháborús működésének alapelveit. Fejérdy András a levéltári forrásokra hivatkozva kiemelte, XII. Piusz elviekben nem zárkózott el a szocialista államokkal való tárgyalásoktól, azonban szigorú előfeltételeket támasztott. A párbeszéd megkezdéséhez a kommunista fél kezdeményezésére, a vallásszabadság tényleges biztosítására, valamint egy előzetes ténymegállapító misszióra volt szükség.
Az egyházfő óvatosságát igazolja, hogy a Szentszék az 1949-es, a kommunizmussal való együttműködést elítélő dekrétumának megfogalmazásakor tudatosan tekintettel volt a vasfüggöny mögött élő katolikusokra, elkerülve a kényszerből kollaborálók automatikus kiközösítését.
A történész elemzése szerint az 1956-os magyar forradalom szovjet leverése fordulópontot jelentett a vatikáni diplomáciában. XII. Piusz számára az események azt bizonyították, hogy a kommunista rendszerek ígéreteiben nem lehet megbízni, így a továbbiakban a kivárásra építő, passzív keleti politikát folytatott.
Ez is érdekelhet
Ezzel szemben utóda, XXIII. János a szovjet uralom tartósságát ismerte fel 1956-ban. Mivel a politikai helyzet gyors megváltozására nem volt esély, az új egyházfő az aktív keleti politika útjára lépett. Ez a stratégia hajlandó volt részleges eredményeket, például egyházkormányzati engedményeket is elfogadni, amihez a második vatikáni zsinat biztosított ellenőrzött kapcsolattartási fórumot.
A tudományos ülés második felében Oláh Zoltán teológus az Ószövetség erőszakos szakaszainak értelmezési problémáiról tartott előadást. A kutató a gyulafehérvári székesegyház kanonoki stallumain látható fafaragványt, Elizeus próféta és a medvék történetét vette alapul. A héber szöveg filológiai elemzése alapján a szakember rámutatott, hogy a prófétát kigúnyoló csoport nem kiskorú gyermekekből, hanem fiatal felnőttekből állt, akiket a történet szerint anyamedvék támadtak meg. A teológus az egyházatyák és a rabbinikus hagyomány bemutatásával hangsúlyozta, hogy az ókori bibliai szövegek megértéséhez elengedhetetlen a korabeli nyelvi és történelmi kontextus pontos ismerete.
