A mesterséges intelligencia forradalmasíthatja a kulturális örökségvédelmet

A globális kulturális örökség és a digitalizált történeti források megőrzésében és kutathatóságában paradigmaváltást hozhat a mesterséges intelligencia felelősségteljes alkalmazása – áll a HeritageAI Commons nevű nyílt tudományos platform legújabb állásfoglalásában. Bár az MI nem helyettesítheti a történészek és levéltárosok interpretációját, a sérülékeny – gyakran háborúk, klímaváltozás vagy fizikai bomlás által fenyegetett – dokumentumok és tárgyi emlékek rendszerezésében, valamint a digitális bölcsészet területén nélkülözhetetlen asszisztenssé válhat.

A HeritageAI Commons elemzése szerint a kulturális örökségvédelem egyik legnagyobb jelenlegi kihívása a puszta digitalizáción túli, strukturált és kereshető adatbázisok létrehozása. Az archívumok világszerte több millió oldalnyi iratot, feliratot és tárgyat őriznek, amelyeknek az emberi erővel történő manuális feldolgozása szinte lehetetlen.

A modern MI-technológiák – mint például a továbbfejlesztett optikai karakterfelismerés és a kézírás-felismerés – nem csupán a modern, nyomtatott szövegeket képesek géppel olvashatóvá tenni, hanem a sérült, összetett elrendezésű, illetve ritka (úgynevezett "low-resource") történelmi nyelveken és írásrendszerekkel íródott dokumentumokat is. Emellett a számítógépes látás algoritmusai hatékonyan alkalmazhatók a fizikai károsodások (például szakadások, vízfoltok, elhalványult tinták) digitális restaurálásában, javítva a források olvashatóságát.

A szakértők ugyanakkor felhívják a figyelmet a technológia korlátaira és az etikai kockázatokra is. A digitális helyreállítás során az algoritmusok hajlamosak lehetnek hamis történelmi részletek generálására (hallucinációra), ezért a folyamat minden lépésének átláthatónak és dokumentáltnak kell lennie. Kiemelik továbbá, hogy a jelenlegi fejlesztések aránytalanul fókuszálnak a domináns nyugati nyelvekre és forrásokra, miközben a marginalizált közösségek – például az őslakos archívumok, az afrikai szájhagyomány vagy a ritka ázsiai kéziratok – digitális hátránya egyre nő. Ennek leküzdése érdekében a kutatók globális, többnyelvű modellek és nyílt adatkészletek létrehozását sürgetik.

A mesterséges intelligencia és a digitális bölcsészet fúziója az utóbbi évtized legfontosabb módszertani innovációja a humántudományokban. A technológia lehetővé teszi a történészek és nyelvészek számára, hogy olyan makroszintű mintázatokat (például több ezer dokumentumon átívelő stílusváltozásokat vagy tematikus hálózatokat) vizsgáljanak, amelyek a hagyományos, hermeneutikai elemzéssel láthatatlanok maradnának.

A HeritageAI Commons állásfoglalása rögzíti: az MI alkalmazásának célja nem a kulturális emlékezet torzítása, hanem annak demokratizálása és kutathatóvá tétele, amelyhez elengedhetetlen a szoftverfejlesztők, a muzeológusok és a helyi közösségek szoros interdiszciplináris együttműködése.