Alaszkai régészet erősíti az őslakosok kulturális túlélését
A közösségi bevonáson alapuló alaszkai régészet napjainkra a klímaváltozás és a strukturális egyenlőtlenségek elleni küzdelem fontos eszközévé vált a jupik őslakosok számára. Ahogy az a Communications Earth & Environment című tudományos folyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmányból kiderül, a múlt feltárása már nem maradhat semleges adatgyűjtés, hanem aktívan támogatnia kell a környezeti válság által leginkább sújtott csoportok kulturális fennmaradását.
- A Communications Earth & Environment folyóiratban megjelent új tanulmány az alaszkai régészet és a klímaváltozás összefüggéseit vizsgálja.
- A kutatás rámutat, hogy az extrém időjárás és a permafroszt olvadása súlyosan fenyegeti a jupik őslakosok történelmi emlékhelyeit, köztük a Nunalleq lelőhelyet.
- A helyi közösségek bevonásával zajló régészeti feltárások a múlt megismerésén túl a modern környezeti és társadalmi kihívásokkal szembeni kulturális ellenállóképességet is növelik.
Az Északi-sarkvidék a globális átlagnál négyszer gyorsabban melegszik, ami drámai hatással van Alaszka természeti és épített környezetére. A tengerszint emelkedése, a fokozódó partmenti erózió és a permafroszt olvadása nemcsak a jelenlegi infrastruktúrát, hanem a felbecsülhetetlen értékű történelmi lelőhelyeket is pusztítja.
A cikk megállapítása szerint az amerikai szövetségi kormányzat fosszilis energiahordozók kitermelését előnyben részesítő, a környezetvédelmi szabályozásokat lazító közelmúltbeli intézkedései aránytalanul nagy terhet rónak az alaszkai őslakosokra. A szerző ezt a jelenséget a klímakolonializmus megnyilvánulásaként értelmezi, mivel a globális felmelegedéshez legkevésbé hozzájáruló közösségek szenvedik el a legsúlyosabb környezeti és kulturális károkat.
A délnyugat-alaszkai Yukon-Kuskokwim deltában élő, hagyományosan vadászó-halászó közösségek a gyarmatosítás előtt félnomád életmódot folytattak, ami nagyfokú rugalmasságot biztosított számukra a szélsőséges időjárási eseményekkel szemben. A tizenkilencedik és huszadik századi asszimilációs törekvések, majd az 1971-ben elfogadott alaszkai őslakosok földigényrendezéséről szóló törvény azonban állandó, többnyire sérülékeny partmenti településekre kényszerítette őket. A jogszabály egy tőkeközpontú gazdasági modellt kényszerített a törzsekre, felszámolva hagyományos területhasználatukat, ami drasztikusan csökkentette a modern klímakihívásokhoz való alkalmazkodóképességüket.
A tanulmány központi esettanulmánya a Nunalleq nevű ősi település, amelynek feltárását 2009-ben kezdték meg a helyi Quinhagak közösség és a skóciai Aberdeen Egyetem együttműködésében. Az 1570 és 1675 között, a kis jégkorszak és az úgynevezett íj- és nyílháborúk idején lakott lelőhely rendkívül gazdag szervesanyag-leletekkel szolgál a jupik történelemről.
A környezeti pusztítás ütemét jól mutatja, hogy míg a kutatás kezdetén a permafroszt fél méter mélyen húzódott, 2018-ra teljesen eltűnt a vizsgált rétegekből. A helyzetet tovább súlyosbította a 2025 októberében pusztító Halong tájfun, amely mintegy húszméternyi partvonalat mosott a tengerbe, közvetlen veszélybe sodorva a még feltáratlan archív emlékeket.
Ez is érdekelhet
A katasztrófa ellenére a Nunalleq-projekt rávilágít a modern régészet szélesebb társadalmi jelentőségére. A leletmentés során a nyugati tudományág szorosan összekapcsolódott a jupik hagyományos tudásrendszerrel, amelyben az őslakos kifejezések egyszerre utalnak a fizikai világra, az időjárásra és a tudatosságra, egy elválaszthatatlan egységet alkotva. A feltárt több százezer lelet a 2018-ban létrehozott helyi múzeumban kapott helyet, megerősítve a fiatalabb generációk identitását.
A tanulmány végkövetkeztetése szerint a tudományos munka a helyi múlt igazolásával hatékony társadalmi eszközzé lépett elő, amely segít a közösségeknek a klímaváltozás elleni fellépésben.
