NASA-technológia teszi láthatóvá az ősi sziklarajzokat
Egy eredetileg űrkutatási célokra kifejlesztett képfeldolgozó technológia alapvetően átalakította a régészeti adatgyűjtést, lehetővé téve a szabad szemmel már láthatatlan ősi sziklarajzok és falfestmények azonosítását. A NASA most végre a nagyközönség számára is bemutatja azt a szoftveres eljárást, amely a műholdképek kontrasztjavítási módszereit átemelve eddig rejtett történelmi emlékeket tesz láthatóvá a kutatók számára, megnyitva az utat a roncsolásmentes digitális örökségvédelem előtt.
- Egy eredetileg műholdképek elemzésére kifejlesztett NASA-eljárás hatékonyan támogatja a régészeti kutatásokat az elhalványult ábrázolások láthatóvá tételével.
- A dekorrelációs kontrasztnövelés nevű szoftveres módszert egy amerikai kutató alakította át az ősi sziklarajzok és falfestmények vizsgálatára alkalmas programmá.
- A technológia segítségével az elmúlt években többek között a kambodzsai Angkorvat templomegyüttesében is eddig ismeretlen ábrázolásokat azonosítottak.
A dekorrelációs kontrasztnövelés vagy színkiemelés elnevezésű digitális eljárás az amerikai űrkutatási hivatal bolygókutató intézetéhez (JPL) köthető. A módszer matematikai alapjait Ronald Alley, a JPL kutatója publikálta 1996-ban. Alley eredetileg a NASA Terra műholdján elhelyezett ASTER műszer adatsorainak feldolgozásához kereste a megoldást. Az algoritmus a képek színcsatornáinak módosításával és a kontrasztok drasztikus felerősítésével olyan részleteket emel ki a digitális felvételeken, amelyek az emberi szem számára érzékelhetetlenek maradnának az eredeti fotókon.
A technológia régészeti célú alkalmazása Jon Harman amerikai kutató nevéhez fűződik. Harman 2005 körül figyelt fel azokra a NASA által közzétett Mars-felvételekre, amelyeken a dekorrelációs kontrasztnöveléssel radikálisan megnövelték a felszíni geológiai formációk láthatóságát. Orvosi képalkotásban szerzett tapasztalataira támaszkodva elkészítette a Dstretch nevű szoftveres bővítményt az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézetek (NIH) nyílt forráskódú képelemző programjához. A 2010 környékén okostelefonos alkalmazásként is kiadott szoftver napjainkra az ősi sziklarajzok dokumentálásának alapvető nemzetközi eszközévé vált.
A fejlesztés egyik legjelentősebb régészeti eredménye a kambodzsai Angkorvat templomegyütteséhez kapcsolódik. A tizenkettedik században épült ázsiai vallási központban a kutatók 2010 és 2012 között mintegy kétszáz, korábban a kopás miatt felismerhetetlen falfestményt azonosítottak az eljárás segítségével, amelyeken történelmi lovasok és zenei együttesek rajzolódtak ki.
Ez is érdekelhet
A szoftver alkalmazásával azóta norvégiai sziklafalakon, egyiptomi sírokban és kanadai parkokban is tártak fel archív ábrázolásokat. Az eljárás emellett ókori görög épületmaradványok feltérképezésében és mumifikálódott emberi maradványok tetoválásainak azonosításában is hatékonynak bizonyult.
A képalkotó technológia régészeti adaptációja technológiai áttörést hozott a történelmi emlékek kutatásában és megőrzésében. Az ősi sziklarajzok a történelem során az erózió és a környezeti behatások következtében gyakran elhalványulnak, megnehezítve a korai társadalmak hitvilágának rekonstruálását. A korábbi fizikai mintavételezési módszerekkel szemben a dekorelációs nyújtás teljesen roncsolásmentes eljárás, amely nem veszélyezteti az eredeti műtárgyak állapotát.
