Ősi erdőtüzek inspirálhatták a kerámiakészítés feltalálását
Kiterjedt kora holocén kori erdőtüzek és az azokat követő geológiai folyamatok inspirálhatták a neolitikus társadalmakat a kerámiakészítés feltalálására a dél-levantei régióban. A Jeruzsálemi Héber Egyetem kutatója, Amos Frumkin által a Geomorphology folyóiratban publikált tanulmány bizonyítja, hogy a környezeti katasztrófák pusztító hatásuk mellett a technológiai innováció katalizátoraiként is szolgálhattak a fejlett ősi közösségek számára.
- Egy új tanulmány szerint a dél-levantei régió kora holocén kori erdőtüzei kulcsszerepet játszhattak a kerámiakészítés neolitikumi megjelenésében.
- A heves tüzek és a talajerózió nyomán a völgyekben felhalmozódó, majd a lángok által természetes módon kiégetett agyag adhatta az alapötletet a kerámiák mesterséges előállításához.
- A kutatás rávilágít arra, hogy a környezeti katasztrófák a pusztítás mellett a megfelelő fejlettségi szinten álló közösségek számára a technológiai innováció lehetőségét is megteremtették.
A "természetes kemence" hipotézisként emlegetett elmélet a Közel-Kelet történelmének turbulens időszakát vizsgálja. A kora holocén idején a dél-levantei hegyoldalakat kiterjedt erdőtüzek pusztították el. A növényzet eltűnésével a védtelen terra rossa, vagyis vörösföld a heves esőzések hatására lemosódott, és hatalmas mennyiségben halmozódott fel a Jordán folyó völgyében. Az agyagos üledékrétegeket később újabb bozóttüzek érték.
Amos Frumkin szerint a völgyekben letelepedő neolitikus földművesek megfigyelhették, ahogy a hőhatás a puha anyagot kemény felületté alakítja, és ez vezethetett a mesterséges kiégetés, ezáltal a kerámia feltalálásához.
A kutató a tavak üledékeiben megőrződött faszénrészecskék és a barlangi képződmények izotópjai alapján rekonstruálta az eseményeket. Az adatok rámutatnak, hogy a legintenzívebb eróziós időszak 9500 és 8200 évvel ezelőtt zajlott le a térségben, ami egybeesik az első cserépedények megjelenésével.
Az elméletet korábbi vizsgálatok is alátámasztják, amelyek igazolták, hogy az Izraelben talált legkorábbi jarmuki kerámiákat pontosan ebből a hegyekből lemosódott agyagból készítették. A természeti katasztrófák a völgyekben új, termékeny környezetet hoztak létre, amely elősegítette a mezőgazdasági települések kialakulását.
A tanulmány kiemeli, hogy a környezeti feltételek önmagukban nem elegendők egy technológiai ugráshoz. A szerző a 129 ezer és 116 ezer évvel ezelőtti utolsó interglaciális időszakot vizsgálva egy természetes kontrollkísérletet hajtott végre. Ebben a korszakban a régió még szélsőségesebb erdőtüzeket élt át, a kerámiakészítés azonban nem jelent meg.
Ez is érdekelhet
A magyarázat a társadalmi háttérben keresendő, a korabeli embercsoportok még nem rendelkeztek azzal az agrikulturális életmóddal és társadalmi szerveződéssel, amely a neolitikus közösségeket jellemezte. Az innovációhoz elengedhetetlen volt a lehetőség és egy azt felismerni képes társadalom találkozása.
A kutatás nem zárja ki a kerámiafejlődés kísérletezésre épülő elméleteit, hanem egy új környezeti szemponttal egészíti ki azokat. A hipotézis a jövőbeli régészeti ásatásokkal tesztelhető, amennyiben a legkorábbi kerámiákat tartalmazó rétegek alatt természetes módon kiégett agyagnyomokat találnak. A cserépedények megjelenése forradalmasította a történelem előtti emberek mindennapjait, lehetővé téve az élelmiszerek biztonságos tárolását, ami alapvető feltétele volt a növekvő társadalmak tartós fennmaradásának.
