Középkori kemencék tucatjait tárták fel az arucsi várban
Több mint negyven földbe süllyesztett hagyományos kemencét, úgynevezett tonirt azonosítottak az örményországi arucsi vár területén egy friss régészeti tanulmány szerzői. A kutatás bemutatja, miként alakult át a magas rangú arisztokratikus rezidencia az évszázadok során a helyi közösség gazdasági életének központjává.
- A régészek több mint negyven hagyományos, földbe vájt kemencét azonosítottak a középkori örményországi arucsi vár területén végzett feltárások során.
- Az egykori arisztokratikus rezidencia a rétegtani vizsgálatok szerint az évszázadok folyamán fokozatosan a helyi közösség gazdasági és mindennapi életének központjává alakult át.
- A kutatók a régészeti adatokat modern etnográfiai megfigyelésekkel ötvözve bizonyították a lavas kenyér sütéséhez használt kemencék több évszázados kulturális folytonosságát.
A 2022 és 2025 között zajló ásatások során az Aragacotn hegy lábánál fekvő erődítményben a szakemberek több évszázadot felölelő rétegtani sorozatot dokumentáltak. A tizenkettedik században épült, ciszternákkal és kőlapokkal ellátott elit épületegyüttest a késő középkortól a huszadik század elejéig folyamatosan átalakították. A feltárt több mint negyven tonir nem egy időben működött, hanem egymást váltva szolgálta a lakókat.
A régészek megfigyelték a kemencék életciklusát az építéstől a felújításokon át a felhagyásig, rögzítve, hogy a régi sütők töredékeit gyakran az újak megerősítésére használták fel a későbbi generációk.
A függőleges, agyagból készült tonirok elsődleges funkciója a hagyományos örmény lepénykenyér, a lavas sütése volt. Az archeobotanikai minták búzát, árpát, kölest, rizst és szőlőmaradványokat is tartalmaztak. A tizenhetedik és tizennyolcadik századra datált rétegekben nagy koncentrációban találtak tüzelőanyagként használt szarvasmarhatrágyát.
Az erődítmény bizonyos területein kohászati salakot és magas hőmérsékleten égett lerakódásokat is azonosítottak, ami arra utal, hogy a tűzhelyeket esetenként kisebb fémműves műhelyekként is alkalmazhatták, bár ennek végleges megerősítéséhez további archeometallurgiai vizsgálatok szükségesek.
Az ásatások során két kiemelkedő lelet került elő a betemetett kemencékből. Az egyik tonir alján egy vízszintesen bordázott bronzcsészét találtak, míg egy másikból egy 1859-es dátummal és örmény felirattal ellátott réz gyertyatartó került elő, amely Barszagh fia, Ghurtad szerzetes és a Szent Vardereszti kolostor emlékét őrzi. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy bár más ókori vagy középkori kultúrákban a lezárt kemencék rejthetnek fogadalmi tárgyakat, az arucsi leletek esetében nincs egyértelmű bizonyíték a rituális elhelyezésre, a tárgyak egyszerű hulladékként vagy üregkitöltő anyagként is a földbe kerülhettek.
A szakemberek a modern Arucs faluban ma is napi használatban lévő, kerámiából vagy cementből készült kemencék működését is tanulmányozták. Az interdiszciplináris megközelítés igazolta, hogy a kemencék kialakítása és a kenyérkészítéshez kapcsolódó, gyakran több család munkáját igénylő közösségi gyakorlat évszázadok óta változatlan maradt. A tanulmány fizikai bizonyítékokkal támasztja alá azt a kulturális folytonosságot, amelynek elismeréseként az UNESCO 2014-ben a lavas készítésének hagyományát az emberiség szellemi kulturális örökségének részévé nyilvánította.
