A „megszállt” apáca ördögi üzenetétől a föld alatt szülő nőig – 2017 tíz legfontosabb híre a Múlt-koron

Hogyan szülte meg gyermekét a föld alatt a pestisben elhunyt kismama? Mi állt az „ördög által megszállt” apáca rejtélyes, 1676-ban íródott üzenetében? Mi volt a Hódmezővásárhelyen feltárt hátborzongató tömegsír titka? Miért „sikoltanak” az, egy lengyelországi falu mellett feltárt orosz katonák, akikről a legenda úgy tartja, hogy az elmúlt másfél évszázadban gyakran volt hallható a sírásuk? Ki volt Leonardo da Vinci édesanyja? Miért harcolnak a középkori lovagok állandóan csigákkal? Ha nem egy nyílvessző, akkor mi okozhatta végül Ötzi halálát? Miért áraszt parfümillatot még ma is az Eva Braun hálószobájából származó, nemrég előkerült fotóalbum?

Megoldódott az „ördög által megszállt” apáca üzenetének rejtélye

Maria Crocifissa della Concezione nővér, egy szicíliai kolostor lakója az Úr 1676. évének egyik reggelén tintás kézzel ébredt. Mellette több levél is feküdt, amelyek ismeretlen nyelven és betűkkel íródtak. Apácatársaival együtt azon a véleményen volt, hogy az éjszaka folyamán megszállta őt az ördög. 341 éven át senki sem tudta megfejteni az írást, ám most a szicíliai Ludum Tudományos Központ munkatársai sikerrel jártak. Kiderült, hogy a nyelvzseni nővér az ókori görög, arab és latin ábécé, valamint a rúnaírás betűkészletet felhasználva készítette el „ördögi szövegét”. Az értelme valóban elég sátáni lett, ugyanis a nővér azt írja, hogy „a Szentlélek felesleges”, „Istent az ember találta ki” és hogy a „katolikus tanítás alapelvei egyszerűen senki számára sem működőképesek”. A kutatók a levél zavaros szövegeit szeptemberben elemezve azt gyanítják, a nővér skizofréniában vagy bipoláris zavarban szenvedhetett.

Hátborzongató „tömegsírt” tártak fel Hódmezővásárhelyen

Tizenegy ember maradványaira bukkantak júniusban a Móra Ferenc Múzeum kutatói egy Kr. e. VIII. századi sekély gödörben. A Hódmezővásárhelyt elkerülő út építéséhez kapcsolódó régészeti feltárás során felfedezett maradványok egy homokbánya területén voltak. A csontokat az oszlás különböző fázisaiban, egy időben földelték el. Ez az oka annak, hogy ez esetben a tömegsírról – szigorúan régészeti értelemben – nem lehet beszélni. „Minden jel arra mutat, hogy az egyének nem csatározás során estek el, és nem is járvány következtében vesztették életüket. A jelenség mögött sokkal inkább egy sajátos temetkezési rítus állhat, amely során a közösség korábban önállóan elföldelt maradványait egy meghatározott alkalommal közös gödörben véglegesen újratemetik” – fejtette ki Pópity Dániel, a Móra Ferenc Múzeum ásatásvezető régésze a 2800–2700 évvel ezelőtti leletek kapcsán A csontanyag helyszíni vizsgálatát elvégző antropológus, Dr. Paja László elemzése kimutatta, hogy a gödörben férfiakat, nőket, valamint gyermekeket is elföldeltek.

Orosz katonák sikoltó csontvázaira bukkantak

Lengyel régészek mintegy nyolcvan emberi maradványt rejtő tömegsírra bukkantak a kelet-lengyelországi Zyrzyn település közelében idén júniusban. A szakértők feltételezik, hogy azokról az orosz katonákról lehet szó, akik az 1863-as lengyel felkelés során, a Zyrzyn falu mellett lezajlott csatában vesztették életüket, amikor a lengyelek rajtuk ütöttek, és elkobozták a szállítmányuk jelentős részét. Mindez azonban nem segített az 1863-as januári felkelők ügyén, amely külső támogatás híján elvérzett. A régészek nem akartak azzal kapcsolatban találgatásba bocsátkozni, hogy a koporsó nélküli temetés ellenére (mely esetben nem kéne „leessen az áll”) miért „sikoltanak” az oroszok. Egy helyi, nemzedékeken át öröklődő legenda úgy tartja, a cári katonákat megtorlásként élve temették el, és azóta a környéken különös síró, kínlódó hangok hallhatók és rejtélyes árnyak bukkannak fel. Mondani sem kell, a felfedezés a helyiek körében csak ráerősített a legendákra.

Már a föld alatt „szülte” meg gyermekét a pestisben elhunyt kismama

Különös XIV. századi temetkezés vizsgálatát végezték el olasz kutatók egy Genovától 70 kilométerre található lelőhelyen. A szakemberek az úgynevezett koporsószülés jelenségének ritka – egyben hátborzongató – esetével találkoztak, amiről akkor beszélünk, amikor a kismama teste halála után, immár végső nyughelyén kilöki a magzatot. A jelenség oka, hogy a felpuffadt testben a rothadás miatt megindul a gázképződés, amelynek nyomása megfelelő erősség esetén kilökheti a magzatot a koporsóba. Ebben az esetben egy 38-40 hetes magzat részleges kitolása történt meg. A közel 180 centis, 30 és 39 éves kora között elhunyt, életében többek között veleszületett csípőficamtól, valamint a combcsont növekedési lemezének pusztulásával járó, gyermekkorban kialakuló Legg-Calvé-Perthes-betegségtől is szenvedő kismama és a meg nem született gyermek maradványait eredetileg 2006-ban találták meg, két másik gyerek csontvázával együtt. A maradványok első alapos vizsgálata csak nemrég, májusban fejeződött be.

Páratlan felfedezés oldhatja meg a Biblia egyik legnagyobb rejtélyét

Rendkívüli dél-izraeli felfedezés deríthet fényt a Biblia egyik rejtélyére, az Ószövetség talán leghírhedtebb és legtitokzatosabb népe, a filiszteusok eredetére. Az ősi Askelón, az egyik legfontosabb filiszteus város falain kívül feltárt, Kr. e. VIII–IX. századra datálható 211 emberi maradványt tartalmazó temetőhöz hasonlót a régióban korábban még nem találtak. A bizonyítékok többsége arra utal, hogy a filiszteusok eredeti otthona valahol az Égei-tenger partvidékén lehetett. Az askelóni temető megtalálásáig nem bukkantak olyan, megkérdőjelezhetetlen módon a filiszteusokhoz köthető lelőhelyről származó emberi maradványra, amelyet a szakértők tanulmányozhattak volna. Egy nemzetközi kutatócsoport jelenleg DNS- és izotópos vizsgálatokat folytat, hogy meghatározza az askelóni temetőben talált emberi maradványok eredetét, valamint a többi helyi csoporthoz való kapcsolatukat.

Kiderült, ki volt Leonardo da Vinci édesanyja

Leonardo da Vinci édesanyjának kiléte évszázadokon át kérdéses volt, ám egy neves kutató idén nyáron kiderítette, ki volt a reneszánsz zseni egyik legközelebbi hozzátartozója. Martin Kemp, az Oxfordi Egyetem professzora arra a megállapításra jutott, hogy a művésznek egy 15 éves árva lány, bizonyos Caterina di Meo Lippi adott életet. Azt már korábban is lehetett tudni, hogy Leonardót elsősorban édesapja, a jegyzőként dolgozó Ser Piero nevelte, aki nem állt házastársi kapcsolatban Leonardo édesanyjával. A vinci és firenzei levéltárakban végzett kutatásai során Kemp kiderítette, hogy Caterina és testvére, Papo árvasorsra jutottak, és nagymamájukkal egy Vinci melletti szegényes parasztházban éltek. Eközben az ekkoriban már minden bizonnyal házas Ser Piero jogászkarrierje éppen kezdett felívelni Firenzében. A férfi a szülővárosában, Vinciben tett látogatásakor, 1451 júliusában találkozott Caterinával, akit teherbe ejtett. Ezt követően a már házas férfi családja feltehetően hozománnyal látta el a lányt, hogy valaki máshoz hozzá tudjon menni.

Miért harcolnak a középkori lovagok állandóan csigákkal?

A középkori szövegekben, különösképpen a 13-14. századi kódexekben (az iniciálék részeként vagy csupán az üres helyeket kitöltéseként) gyakran láthatjuk azt az ismétlődő jelenetet, amikor a fényes páncélú bátor lovag a veszéllyel mit sem törődve ront neki egy csigának. A középkori kéziratok egyik legnagyobb rejtélye ma sem tisztázott teljesen. Az 1290-es évektől kezdve a kódexekben egyre többször megtalálható vérszomjas csigák sokszor ember nagyságúra vannak festve, máskor azonban a lovag egyszerűen eltaposhatná a lábával. Egy azonban általában közös az ábrákban: a lovag halálra vált arccal néz szembe a halállal.

A nyálkás és a száraz bőrű csatája számos európai nép kódexében fellelhető. Pontosan nem tudjuk, hogy mi volt a céljuk az alkotóknak, Lilian Randall német származású amerikai történész (az 1960-as években, amikor először és talán utoljára foglalkoztatta komolyan a tudós társadalmat a lovag-csiga harc) szerint a longobárdokat (illetve leszármazottaikat, valamint a lombardiaiakat) jelenítették meg ily módon, ugyanis az 1290-es években egyre többen váltak zálogkölcsönzővé és uzsoraszedővé. Emellett elterjedt róluk, hogy fittyet hánynak a lovagi szabályokra és hazaárulókként viselkednek.

Egyes kutatók úgy vélik, a vitéz csigák a társadalmi igazságtalanságokat és az elnyomást jelképezték, esetleg gúnyt űztek a lovagokból, ám elképzelhető, hogy csupán a középkori humor egyik megnyilvánulásai voltak. Elképzelhető, hogy az egyszerű ember úgy gondolhatta, a „páncélozott állat” ugyanolyan együgyű mint a vasba öltözött lovag. Lisa Spangenberg brit középkorász szerint a lovag páncélos csigával való küzdelme a lassan elmúló időre, vagyis az elkerülhetetlen halálra emlékeztethetett.

Mégsem nyílvessző okozhatta Ötzi halálát

Amióta Ötzi mumifikálódott holttestét 1991-ben megtalálták az Alpokban, a kutatók kitartóan igyekeznek kideríteni, hogyan halhatott meg a kora rézkori vadász. A gleccsermúmia testén végzett áprilisi röntgen- és CT-vizsgálatok nyomán a kutatók vitatják az eddigi feltételezést, amely szerint az 5300 évvel ezelőtt élt jégember egy, a vállába fúródott kő nyílhegy okozta sérülésbe halt bele. A bőrbe meglepően kis felületen behatoló lövedék ugyan átszakított egy véreret, azonban komolyabb szövetkárosodást Frank Rühli, a Zürichi Egyetem antropológusa szerint nem okozott, és semmiképpen sem volt halálos. A szakember úgy véli, a gleccsermúmia fején található számos mélyedés és törés sem bizonyulhatott végzetesnek. Vannak kutatók, akik Ötzi fejsérülései miatt úgy gondolják, a jégembert leütötték, s ebbe halt bele. Rühli és csapata szerint viszont a koponya sérülései inkább arra utalnak, hogy Ötzi véletlenül elesett és beverte a fejét, miközben a nehezen járható terepen sétált. Halálakor azonban egy medveszőr fejfedőt viselt, amely feltehetően megvédte a fejét a komolyabb sérüléstől. Álláspontjuk szerint Ötzi egyszerűen halálra fagyott.

Száz év után derült ki, hogy mégsem nők az ölelkező pompejiek

Egy, a pompeji vulkánkatasztrófa áldozatait CT-vizsgálat alá vető projekt munkálatai közben tavasszal kiderült, hogy a két ölelkező emberalak, akiket eddig nőknek hittek, valójában férfiak voltak. A pár maradványait 1914-ben találták meg az alagsori boltíves folyosójáról (cryptoporticus) ismert domus udvarán. Az ölelkező párról a kutatók több mint száz évvel ezelőtt testtartásuk, valamint arányos, formás lábuk miatt úgy gondolták, nőkről van szó. A később az ujjakon talált „kis gyűrűk” csak megerősítették ezt a feltételezést. A CT-vel kimutatott csonttani és morfológiai jellemzők alapján azonban bizonyosnak látszik, hogy mindketten férfiak voltak. A fejét társa mellkasára hajtó férfi 18 éves, társa pedig legalább húszéves lehetett a Vezúv kitörése idején. A csont- és fogmaradványokból nyert mitokondriális DNS minden kétséget kizáróan megerősítette, hogy a pár fiatalabb tagja valóban férfi. A DNS-elemzés segítségével emellett az is bebizonyosodott, hogy nem fivérek voltak, és apa-fiú kapcsolatban sem álltak egymással.

Eva Braun hálószobájából származó, soha nem látott fotóalbum került elő

Az elmúlt hét évtizedben seholsem publikált, valószínűleg egy testőr által készített, Adolf Hitlert távolról sem beállított pózban ábrázoló fotókat tartalmazó, egyedülálló album került elő egy márciusi aukción. A múltja alapján bizonyosra mondható, hogy az egykori berlini Führerbunkerből, pontosabban a Harmadik Birodalom vezetője szeretőjének, későbbi feleségének hálószobájából származik. Ritka pillanatokat örökített meg a Führerről és közvetlen környezetéről a második világháború éveiből. Vigyorgó Hitler chaplini pózban, játékos szalutálás a kamerának a Berghof előtt, führeri mosoly Heil Hitlert kiáltó gyermekcsapat előtt, egy irat elmélyült tanulmányozása a Berghof verandáján – csupán néhány fotótéma abból az albumból, amelyet a náci birodalom „First Lady”-jének hálószobájában találtak meg. Különleges bepillantást nyújt a nemzetiszocialista vezér és közvetlen környezete mindennapjainak kevéssé kötött (mondhatjuk őszintébb) pillanataiból. A privát fotóalbumra 1945-ben egy brit fotós bukkant rá néhány héttel a házaspár öngyilkosságát követően, majd emlék gyanánt hazavitte. Habár 72 év telt el a megtalálása óta, állítólag még most is érezni rajta a parfümszagot, ugyanis egy szovjet katona 1945 tavaszán, Berlin elfoglalása során egy bajonettel próbálta kifeszíteni a lezárt asztalfiókot, amelyben elrejtették az albumot, sikertelen erőlködése során pedig feldöntött egy parfümös üvegcsét, amelynek tartalma befolyt a fiókba eláztatva és máig tartó illattal ruházva fel az albumot.