2026 novemberére ígérte a világvégét egy 1960-as tudományos elmélet
Alig több mint egy hónap múlva, 2026. november 13-án jönne el a világvége egy 1960-ban publikált, a túlnépesedés hatásait vizsgáló demográfiai tanulmány szerint. Alan MacEachern kanadai történész a The Conversation felületén megjelent cikkében tekintette át a Science folyóiratban egykor nagy vitát kiváltó publikáció utóéletét. A kibernetika eszköztárát alkalmazó történelmi számítások végül a globális születési ráták csökkenése miatt nem igazolódtak be a gyakorlatban.
- A Science folyóirat 1960-ban publikált egy tanulmányt, amely a globális népességnövekedés alapján 2026. november 13-ra tette az emberiség fizikai pusztulását.
- Heinz von Foerster és kutatótársai matematikai modellekkel igyekeztek bizonyítani, hogy a túlnépesedés az erőforrások kimerülése helyett végzetes zsúfoltságot hoz.
A Science tudományos folyóirat hatvanhat évvel ezelőtt közölte Heinz von Foerster osztrák-amerikai professzor, valamint Patricia M. Mora és Lawrence W. Amiot tanulmányát. A szerzők huszonnégy, az elmúlt kétezer évet felölelő történelmi becslést felhasználva arra a következtetésre jutottak, hogy a földi populáció exponenciálisan növekszik, és a növekedés üteme is folyamatosan gyorsul. A kutatók a modellt a jövőbe vetítve kiszámították, hogy az emberi populáció 2026. november 13-án megközelíti a végtelent. A cikk megfogalmazása szerint az akkori generációk ükunokái már nem éhen fognak halni, hanem halálra préselődnek a rendelkezésre álló élettér teljes elfogyása miatt.
A 20. század közepén a tudományos diskurzust erősen meghatározták a népességrobbanással és a nyersanyagok kimerülésével kapcsolatos geopolitikai félelmek. Ezek az elméletek nagyrészt a malthusi elven alapultak, amely szerint a népességnövekedést a történelem során mindig az élelmiszer-termelés korlátai szabályozták.
Von Foerster és kollégái ezzel szemben azzal érveltek, hogy az emberiség kivételes helyzetben van a kommunikációs képességei révén. A sűrűsödő népesség szerintük több lehetőséget teremt a technológiai koalíciók kialakítására, ami lehetővé teszi a természetes korlátok ideiglenes átlépését, egészen a végzetes globális túlnépesedésig.
A publikáció azonnali sajtóvisszhangot váltott ki a The New York Times és a Time magazin hasábjain, miközben több demográfus abszurdnak nevezte a közzétett matematikai következtetéseket. A szerzők azonban nyilvános válaszlevelekben védték meg a számításaikat, amelyek a következő évtizedekben figyelemre méltó pontossággal követték a valós statisztikai adatokat.
Az elmélet a hatvanas évektől bekerült az ökológiai tankönyvekbe, valamint jogi és politikai viták hivatkozási alapjává vált. Egy 1963-as kanadai parlamenti meghallgatáson a vegyipar képviselői ezzel az előrejelzéssel indokolták a növényvédő szerek használatát, 1971-ben pedig az amerikai legfelsőbb bíróság egyik abortuszügyi eljárásában is felhasználták a népességnövekedés megfékezése melletti érvként.
Ez is érdekelhet
MacEachern elemzése szerint a képlet pontossága csupán 1993 körül kezdett megtörni, amikor a globális népesség gyarapodása elmaradt a von Foerster-féle előrejelzésektől. A tendencia megfordulása nagyrészt a társadalmi viselkedés megváltozásának volt köszönhető, mivel a világ lakossága az évtizedek során lényegében végrehajtotta a tanulmányban megfogalmazott eredeti javaslatot, amely a születési ráta felére csökkentését szorgalmazta.
Jelenleg a globális termékenységi mutatók az 1960-as értékek fele alatt járnak, így a korabeli matematikai alapokon nyugvó elmélet mára elvesztette statisztikai realitását.
