Egyiptomi uralom alakította át a núbiai fémhasználatot

2026. október 2.-Múlt-kor

Az ókori egyiptomi uralom szigorodásával a núbiai közemberek egyre kevesebb aranyhoz és bronzhoz jutottak hozzá, derül ki egy, a fadrusi temető leleteit megvizsgáló új tanulmányból. A Kr. e. 15. századi sírokból előkerült fémtárgyak vizsgálata ráviláűgít a korabeli nyersanyag-kereskedelem és a birodalmi adminisztráció helyi társadalmi hatásaira.

Összefoglaló
  • A Cambridge Archaeological Journal folyóiratban bemutatott kutatás során amerikai és brit régészek hatvanegy fémtárgyat elemeztek egy ókori núbiai temetőből.
  • Az eredmények alapján Hatshepszut és III. Thotmesz fáraók uralkodása alatt a közemberek fémhez való hozzáférése drasztikusan lecsökkent az egyiptomi hatóságok szigorú ellenőrzése miatt.
  • A nyersanyaghiányt a helyi lakosság többször fémötvözetek alkalmazásával vagy ólomból és rézből készült felületkezelt hamisítványokkal próbálta pótolni a sírmellékletek esetében.
Egyiptomi uralom alakította át a núbiai fémhasználatot

Matei Tichindelean, a Kaliforniai Egyetem és Rennan Lemos, a Durham Egyetem kutatója hordozható röntgenkészülékkel hatvanegy fémtárgyat vizsgált meg. A leletek a mai Szudán területén fekvő fadrusi temetőből, valamint egy helyi vezető, Amenemhat sziklasírjából származnak.

A fadrusi lelőhelyet az 1960-as években, az asszuáni gát építése előtt tárták fel. A korszak egyik legnagyobb temetőjében vizsgált hatszáznyolcvan sír közül mindössze százkettőben találtak fémet, ami a nyersanyag ritkaságára utal. Az elemzett tárgyak fele az egyszerű lakosok temetkezéseiből származott.

A tanulmány rámutat, hogy Hatshepszut fáraó uralkodását megelőzően a köznépi sírokban még változatos fémösszetételű tárgyakat helyeztek el. A Kr. e. 15. század folyamán, Hatshepszut és III. Thotmesz regnálása alatt az arany- és ezüstleletek száma drasztikusan visszaesett. Ezzel párhuzamosan a bronz használata gyakoribbá vált, ám az ehhez szükséges ón felett az elit rendelkezett. Bronz ékszerekből csupán négyet azonosítottak egyszerű sírokban, a fémedények pedig kizárólag a gazdagabb temetkezésekhez köthetők. A megoszlás bizonyítja, hogy az egyiptomi hatóságok szigorú ellenőrzésük alá vonták a metallurgiai tudást.

A leletek arra is rávilágítanak, hogy a helyi családok igyekeztek megkerülni a központi korlátozásokat. A vizsgálatok fényt derítettek egy ezüstnek látszó, de ólomból készült fülbevalóra, valamint aranyozott réz ékszerekre. A vizsgált arany és ezüst medálok kivétel nélkül egyszerű sírokból kerültek elő, ami megkérdőjelezi a javak feletti abszolút hatósági kontrollt. Ritka kivételek is akadtak, így az egyik sírban arany, ezüst és réz ötvözetével díszített maszkot, egy másikban pedig bronzból formázott szemkontúrral ellátott koporsót tártak fel a régészek.

Az ókori Egyiptom expanziója elsősorban a keleti sivatag aranybányáihoz vezető útvonalak ellenőrzésére irányult. A fémek hozzáférhetőségének csökkenését a kutatók az egyiptomi közigazgatással együttműködő helyi vezetők, például Dzsehutihotep és Amenemhat tevékenységéhez kötik. A felületvizsgálati eljárás elsősorban társadalmi trendeket rajzol ki, nem pedig a tárgyak teljes belső fémösszetételét. A tanulmány végkövetkeztetése szerint az anyagok helyettesítésére tett lakossági próbálkozások nem tudták megváltoztatni az átlagemberek alacsony társadalmi státuszát a szigorodó uralom idején.