Megbilincselt csontvázaktól a tatárjárásig – 2016 tíz legfontosabb híre a Múlt-koron
Mi került elő a grönlandi jégtakaró alól? Mi űzte el a tatár hordákat 1242-ben Magyarországról? Hogy sikerült azonosítani Leonardo da Vinci ma élő rokonait? Mit árultak el őseinkről a Tázláron feltárt 11. századi sírok? Valóban ókori görögök segíthettek a kínai agyaghadsereg megalkotásában? Mit keresett két kínai a római kori Londonban?
Közel félmillió magyar hadifogoly adatai kerültek elő Oroszországban
Mintegy 420 ezer, a második világháború alatt szovjet hadifogságba került magyar katona adataira bukkantak rá magyar kutatók Oroszországban – adta hírül a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévének szervezésével, lebonyolításával foglalkozó Gulág Emlékbizottság. A második világháború alatt körülbelül félmillió magyar katona került hadifogságba a Szovjetunióban. Közülük 48 ezren meghaltak, az ő adataik megtalálhatók a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Levéltárában, a 420 ezer hazatért katona adatai azonban hiányosak voltak. Mint Balog Zoltán, a Gulág Emlékbizottság elnöke bejelentette, a dokumentumok digitalizálását a szervezet költségvetéséből finanszírozzák majd.
A külóni vérbűnhöz is köze lehet az athéni tömegsírnak
Athén – az ókorban kikötőként használt – Faliriko Delta negyedében görög régészek egy legalább 2600 éves tömegsírra bukkantak, ahol mintegy nyolcvanan aludták örök álmukat. Harminchat, jó felépítésű, a fogaik alapján valószínűleg magasabb társadalmi rétegből való férfinak a feje felett volt megbéklyózva a keze, egyiküknek pedig a lábai is meg voltak kötözve. A szakértők csak találgatni tudnak, kik lehettek ők, és miért kellett a sírjaikban is bilincset viselniük. Mivel a mellettük lévő korsók az i. e. 7. század harmadik negyedére datálhatók, a kutatók nem tartják elképzelhetetlennek, hogy az eltemetettek szerepet játszhattak az athéni olimpiai bajnok, Külón i. e. 632-ben végrehajtott, sikertelen puccskísérletében. A megarai türannosz veje hívei élén elfoglalta az Akropoliszt, ám Megaklész arkhón körülzárta őket, és szabad elvonulást ígért, amelyet azonban nem tartott be. A halálos esküszegés külóni vérbűn néven lépett be az athéni történelembe.
A rossz idő űzhette el a tatárokat Magyarországról
1242 márciusában a Magyar Királyságot valóságos pusztasággá változtató tatár csapatok váratlanul kivonultak az országból. Ennek okaként több tényezőt is szoktak emlegetni, így például az Ögödej nagykán halála miatti kánválasztást, amelyre Batu kán haza akart térni, vagy a tatár stratégiát, miszerint az 1241–42-es támadás célja csak az ország gyengítése volt egy nagyobb hadjárat előtt, emellett pedig az is felmerült, hogy a hódítók létszáma nem volt elegendő a tartós megszálláshoz. Az amerikai Princeton Egyetem és a svájci WSL Kutatóintézet szakértői szerint a hideg és csapadékos időjárás is szerepet játszhatott a kivonulásban. A kutatók történelmi feljegyzések és fák évgyűrűinek elemzése alapján rekonstruálták az időjárás változásait 1230 és 1250 között. Eredményeik szerint az 1238 és 1241 közötti időszakra jellemző meleg és száraz nyarakat 1242-től nyirkos időszakok követték. Az esőzések a sík területeket mocsárrá változtatták, a legelőkön pedig nem volt elég termés a tatárok lovainak. Ez jelentősen korlátozhatta a felfegyverzett csapatok hatékonyságát és mozgékonyságát, így végül a kivonulás mellett döntöttek.
Megfejtették a templomos lovagok hosszú életének a titkát
A középkori népesség várható élettartama Európában 25 és 40 év között mozgott, az 1118-ban alapított Templomos Rend tagjai azonban szinte matuzsálemi kort éltek meg. Jacques De Molay, a rend utolsó nagymestere például már 71 éves volt, amikor 1314-ben a máglyára került. A templomos lovagok különlegesen hosszú életét a középkorban isteni adottságnak tekintették, a magyarázat azonban ennél jóval prózaibb lehet, állítja egy új kutatás. A szép kor kapcsolatban lehet a Clairvaux-i Bernát által megalkotott szigorú regulákkal, amelyek a hitélet mellett a rend tagjainak életmódját is megszabták. Néhány cikkely például csak a higiéniáról és a táplálkozásról szólt. Az étkezés előtti kézmosás kötelező volt, sőt a regula előírta, hogy a refektórium (ebédlő) asztalain mindig tiszta abrosz legyen. A lovagok a hal, sajt, olívaolaj, szárított hüvelyesek, friss zöldségek és gyümölcsök fogyasztását igen sokra tartották, a bort pedig jótékony hatású aloépéppel keverték, amelyről most már tudjuk: fertőtlenítő, antibakteriális és gombaölő tulajdonságokkal bír.
Leonardo da Vinci élő rokonaira bukkantak
A reneszánsz géniusz földi maradványai a vallásháborúk vérzivataros évtizedeiben szétszóródtak, így évszázadokon keresztül azt gondoltuk, hogy az alkotásain kívül egyszerűen semmi nyom nem maradt Leonardóról, így a DNS-kutatás nem kerülhetett szóba. Ám két olasz szakértő, Alessandro Vezzosi és Agnese Sabato Firenzében bejelentették, olasz, francia és spanyol dokumentumok tanulmányozása révén sikerült felkutatniuk a XV. századi, festőként, szobrászként, költőként, íróként, építészként, feltalálóként, anatómusként és hadmérnökként is ismert polihisztor modern kori rokonságát. A munkát 1973-ban kezdték el, és végül a Mona Lisa festőjének harmincöt, nem közvetlen (testvéreinek utódai) leszármazottját találták meg. A 93 éves olasz opera-, film- és televíziós rendező, Franco Zeffirelli (Napfivér, Holdnővér, Rómeó és Júlia) is az utódok egyike.
Atomhulladék kerülhet felszínre a „jég alatti városból”
Tudósok nemrég azonosították a jég alól a globális felmelegedés hatására előbb-utóbb feltehetően kiemelkedő legszürreálisabb „leletet”: egy grönlandi, radioaktív hulladéktól hemzsegő titkos amerikai katonai bázist. A Camp Centuryn tárolt mérgező anyagok 2090-re előbukkanhatnak a jég alól. Becsült adatok szerint mintegy 9200 tonna hulladék és 53 ezer gallon (mintegy 200 ezer liter) gázolaj folyhat bele az óceánba. A helyszínen lévő más hulladékok között találunk a bázis atomerőműjéből származó kis mennyiségű radioaktív hűtővizet, valamint úgynevezett poliklórozott bifenileket (PCB). Camp Centuryt körülbelül 60 évvel ezelőtt egy új típusú északi-sarki bázis modelljeként hozták létre. A komplexumhoz az atomerőmű mellett egy könyvtár, egy kápolna és egy fodrászat is tartozott. A „jég alatti város” létezését nem kezelték titokként, de igazi célja (nukleáris fegyverek tárolása) rejtve maradt a nyilvánosság előtt. Az amerikai hadsereg azonban nem tudott mit kezdeni a hatalmas, mozgó jégréteggel, és 1966-ban végül kénytelenek voltak elhagyni a bázist.
Ötezer éve fogja egymás kezét a szibériai pár
Régészek egy csoportja Szibériában felfedezett egy sírt, amelyben egy pár már mintegy ötezer éve fogja egymás kezét. A Bajkál-tó közelében megtalált két csontváz feltehetően egy ősi szibériai előkelőé és fiatalabb ágyasáé vagy feleségéé lehetett. A kutatók egy bőrtok belsejébe tett fémeszközre bukkantak a férfi térdkalácsai között. Emellett szemgödre felett egy, a mellkasán három jádegyűrű volt elhelyezve, és egy 50 centiméter hosszú jádetőrt is találtak a helyszínen. A lelőhelyen, feltételezések szerint, a bronzkori Glazkov-kultúrához tartozó, a Bajkál-tó közelében élt személyek nyugszanak. Dimitrij Kicsigin, az Irkutszki Nemzeti Technikai Kutatóintézet tudósa úgy véli, hogy a gyűrűk valamiképpen „kötődnek azokhoz az elképzelésekhez, amelyeket [a sírban fekvő személyek] a túlvilágról alakítottak ki. (...) Nagyon érdekes lenne, ha ki tudnánk deríteni, mire használták a hatalmas jádekést, amelyet a nő mellett találtunk.” A férficsontváz épen maradt meg, a nő maradványait azonban rágcsálók dézsmálták meg.
Őseinkről mesélnek a Tázláron feltárt sírok
Az Árpád-kori magyarok mellett a mongol hódításról, valamint a kunok életéről vallanak a Bács-Kiskun megyei Tázláron előkerült középkori leletek. Gallina Zsolt ásatásvezető elmondta, a népnyelvben Templomhegy néven megőrzött régészeti lelőhelyen az első sírokat 2002-ben találták meg. A XI–XII. század fordulóján az itt élő magyarok által emelt, majd a kunok által ennek helyén a XIV–XV. század fordulóján felépített templom körüli temetőben a kutatók többek között gyűrűkre, korabeli pénzekre, övcsatokra és ruhaveretekre bukkantak. A templom sarkánál egy tipikus kun fülbevalót viselő női csontvázra bukkantak, az ő vállában nyílhegyet is találtak. Egy meglepően összetett szerkezetű, tornáccal és fabéléssel borított földfallal rendelkező, XIII. század végi, kunok által felhúzott épület is körvonalazódott. A temetők területén a régészek egy hasra fektetett, feltehetően a tatárjárás idején eltemetett halottra is leltek, egy öreg házaspárt pedig egymást átölelve, közös sírgödörben temettek el.
Ez is érdekelhet
Ókori görögök segíthettek a kínai agyaghadsereg megalkotásában
Egy kiterjedt nemzetközi kutatás során tudósok egy csoportja az európaiakra jellemző mitokondriális DNS-mintákat azonosított, amelyek arra utalnak, hogy a nyugati felfedezők már 1500 évvel korábban letelepedhettek Kínában, mint azt korábban gondolták: a Csin Si Huang-ti sírját védő híres, 8000 katonából álló agyaghadsereg megalkotásában valószínűsíthetően görögök segíthettek. Csang Vejhszing professzor, a sírkomplexum feltárásán dolgozó régészek vezetője úgy véli, a felfedezés „fontosabb, mint bármi az elmúlt 40 évben”, beleértve magát az agyaghadsereg megtalálását is. Ez lehet ugyanis az első ismert találkozás a nyugati és a kínai civilizáció között. A tudósok szerint a kapcsolatra utaló bizonyíték már akkor is világos, ha megfigyeljük az agyagkatonákat, mivel Kínában semmilyen, embernagyságú szobrok alkotására utaló hagyományt nem találunk. Ráadásul nem csak az agyagkatonák, a helyszínen felfedezett bronz szobrok kivitelezése is görög hatásra utal.
Mit keresett két kínai a római kori Londonban?
Ázsiai – a szakértők szerint minden bizonnyal kínai – etnikumhoz tartozó csontvázakra bukkantak régészek a London központjában lévő Southwark kerületben feltárt római kori temetőben. Az egyedülálló felfedezés zavarba hozta a kutatókat, ugyanis a korszakból ez idáig csupán egyetlen ázsiai származású emberi maradványra bukkantak a Római Birodalom területén, mégpedig Itáliában. E felfedezés azért is szenzációs lehet, mivel az izotópos vizsgálatok azt bizonyították, hogy az „alanyok” nem Britanniában születtek. A kutatók még nem tudják megmondani, hogy egyenesen a távol-keleti birodalomból érkeztek volna Londiniumba, vagy – ami egyébként valószínűbb – felmenőik tették meg a hosszú, éveken át tartó utat Nyugat felé (legalább a birodalom keleti határáig). Bármely hipotézis nyerjen is bizonyosságot, az már valószínű, hogy a Római Birodalom történelmének egy bizonyos fejezetét mindenképpen újra kell írni, hiszen ezáltal új megvilágításba kerültek a különböző ókori civilizációk közti kapcsolatok.
