Vadnyugat, vadmacskák, veszélyes bankolás: a magánpénzek virágkora

Régre visszanyúló előzmények

Az ókorban – ahogyan az Botok Katalin és Bódy László: Magyar pénz- és tőkepiaci rendszer című könyvben olvasható – nem működtek még a mai értelemben vett bankok, de a banki tevékenységhez hasonló funkciót töltöttek be a királyi raktárházak és a templomok, amelyek kölcsönügyleteket is lebonyolítottak.

A Kr. e. 4. századi Athénban már megjelentek a bankok őstípusai. Kínában a bankjegykibocsátás a Kr. u. 10. században javarészt magánkereskedők kezében volt, mígnem a kormány úgy döntött – az állítólagosan megnövekedett csalások és vitás ügyek miatt –, hogy szabályozza az üzletet, és csak a legnagyobb kereskedőknek adott ki rá engedélyt.

Tudtad, hogy a bankok már a civilizáció hajnalán kinyitottak? Vajon hogyan működött az ókorban a hitelezés? Miként dőzsölt a századfordulón egy magyar bankár? Hogyan zajlott a kölcsönfelvétel évszázadokkal ezelőtt? Az OTPédia oldala könnyed stílusban, szórakoztató módon mutatja be modern életünk egyik legfontosabb szegmensét, a bankjegyek és a pénzintézetek világát. A-tól Pénzig.

A középkorban az olasz városállamokban alakultak ki a mai bankrendszer előzményei. Genovában a XII. században már biztosan működtek pénzkölcsönzők, akik a piacokon álltak az ügyfelek rendelkezésére. A bankárok pénzt váltottak, hiteleztek, letétüzleteket bonyolítottak. A 16. századi Velencében a magánbankárok a gazdasági élet meghatározó szereplői voltak. Ezt követően pedig sorra nyíltak meg az állami bankok is, így Velencében, Amszterdamban, Hamburgban, Londonban és a kontinens többi országában is. Ez azonban nem járt együtt azzal, hogy csak az államnak lett volna kizárólagos joga pénzt kibocsátani.

A banki tevékenységeket egyes időkben és helyeken jobban szabályozták, mint másutt, és előfordult, hogy alig kötötték feltételekhez, ami többé-kevésbé szabad banki tevékenységeket eredményezett. A szabad vagy magánbankok több mint 60 országban léteztek.

Skóciában 1716 és 1845 között működtek ilyen típusú pénzintézetek, amelyek stabilitásukkal és versenyképességükkel az egyik legfejlettebb bankrendszert valósították meg. A 19. századi Svájcban több kanton is engedélyezte a bankoknak a pénzkibocsátást. Svédországban az 1857-es bankválságot követően nőtt a magánbankok és magánpénz-kibocsájtók támogatása. Ennek a korszaknak a magánpénz-kibocsájtás 1901-es betiltása vetett véget.

Az Egyesült Államokban kicsit másképpen alakult a bankok története. 1791-ben itt is megalapították a központi Bank of the United States-et, amelynek működését 20 éves időtávban határozták meg. Ennek lejárta után kisebb zavar keletkezett, mivel az egyes államok szuverenitásukat féltve nem kívánták meghosszabbítani a bank engedélyét.

1816-ban végül ez a Second Bank of the United States létrehozásához vezetett, amely további 20 éven át működött. Ezt követte az úgynevezett „szabad tevékenység” időszaka, más néven a „szabad bankok kora”, amelyben minden bank – pontosabban banknak minősített szervezet –, amely megfelelt bizonyos feltételeknek, bocsájthatott ki bankjegyeket.

1. Régre visszanyúló előzmények
2. Több vadmacska, mint ember

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Németország

• Ott támadtak a németek, ahol senki sem tartotta lehetségesnek
• Alois Alzheimer egész életét a segítségnyújtás elve vezérelte 
• Kis hiba okozott nagy katasztrófát a müncheni légibalesetben 
• Beethoven szimfóniát írt Napóleonnak, de széttépte a koronázás hírére
• Már gyermekként lelkesedett Trójáért Heinrich Schliemann 
• Már a kereszténység előtt is a téli ünnepek szereplői voltak a krampuszok 
• Valósággal befagyott a németek Moszkva elleni támadása
• Kölcsönös bizalmatlanság jellemezte az antikomitern paktum aláíróit 
• A hatalmas veszteségek sem állították meg a szovjet hadsereget Sztálingrádnál