Vadnyugat, vadmacskák, veszélyes bankolás: a magánpénzek virágkora

Kis túlzással állíthatjuk, hogy a pénz története a bankok története. Ugyan különböző áruk betöltötték a pénz szerepét már azokban a korokban is, amikor még nem találjuk a banki tevékenység nyomait, de a mából visszatekintve a pénzhasználat egyértelműen összefonódott a bankok és bankárok működésével. A nagy állami bankok mellett a 19. század derekán a magánbankok, vasúttársaságok és földbirtokosok is bocsáthattak ki bankjegyeket. E kétes amerikai vállalkozások vadmacska-bankokként híresültek el.

Régre visszanyúló előzmények

Az ókorban – ahogyan az Botok Katalin és Bódy László: Magyar pénz- és tőkepiaci rendszer című könyvben olvasható – nem működtek még a mai értelemben vett bankok, de a banki tevékenységhez hasonló funkciót töltöttek be a királyi raktárházak és a templomok, amelyek kölcsönügyleteket is lebonyolítottak.

A Kr. e. 4. századi Athénban már megjelentek a bankok őstípusai. Kínában a bankjegykibocsátás a Kr. u. 10. században javarészt magánkereskedők kezében volt, mígnem a kormány úgy döntött – az állítólagosan megnövekedett csalások és vitás ügyek miatt –, hogy szabályozza az üzletet, és csak a legnagyobb kereskedőknek adott ki rá engedélyt.

Tudtad, hogy a bankok már a civilizáció hajnalán kinyitottak? Vajon hogyan működött az ókorban a hitelezés? Miként dőzsölt a századfordulón egy magyar bankár? Hogyan zajlott a kölcsönfelvétel évszázadokkal ezelőtt? Az OTPédia oldala könnyed stílusban, szórakoztató módon mutatja be modern életünk egyik legfontosabb szegmensét, a bankjegyek és a pénzintézetek világát. A-tól Pénzig.

A középkorban az olasz városállamokban alakultak ki a mai bankrendszer előzményei. Genovában a XII. században már biztosan működtek pénzkölcsönzők, akik a piacokon álltak az ügyfelek rendelkezésére. A bankárok pénzt váltottak, hiteleztek, letétüzleteket bonyolítottak. A 16. századi Velencében a magánbankárok a gazdasági élet meghatározó szereplői voltak. Ezt követően pedig sorra nyíltak meg az állami bankok is, így Velencében, Amszterdamban, Hamburgban, Londonban és a kontinens többi országában is. Ez azonban nem járt együtt azzal, hogy csak az államnak lett volna kizárólagos joga pénzt kibocsátani.

A banki tevékenységeket egyes időkben és helyeken jobban szabályozták, mint másutt, és előfordult, hogy alig kötötték feltételekhez, ami többé-kevésbé szabad banki tevékenységeket eredményezett. A szabad vagy magánbankok több mint 60 országban léteztek.

Skóciában 1716 és 1845 között működtek ilyen típusú pénzintézetek, amelyek stabilitásukkal és versenyképességükkel az egyik legfejlettebb bankrendszert valósították meg. A 19. századi Svájcban több kanton is engedélyezte a bankoknak a pénzkibocsátást. Svédországban az 1857-es bankválságot követően nőtt a magánbankok és magánpénz-kibocsájtók támogatása. Ennek a korszaknak a magánpénz-kibocsájtás 1901-es betiltása vetett véget.

Az Egyesült Államokban kicsit másképpen alakult a bankok története. 1791-ben itt is megalapították a központi Bank of the United States-et, amelynek működését 20 éves időtávban határozták meg. Ennek lejárta után kisebb zavar keletkezett, mivel az egyes államok szuverenitásukat féltve nem kívánták meghosszabbítani a bank engedélyét.

1816-ban végül ez a Second Bank of the United States létrehozásához vezetett, amely további 20 éven át működött. Ezt követte az úgynevezett „szabad tevékenység” időszaka, más néven a „szabad bankok kora”, amelyben minden bank – pontosabban banknak minősített szervezet –, amely megfelelt bizonyos feltételeknek, bocsájthatott ki bankjegyeket.

Több vadmacska, mint ember

A „vadmacska-bankolás” kifejezés állítólag az 1830-as években született meg Michiganben, ahol a bankárok olyan távoli területeken hoztak létre bankokat, ahol több vadmacskát lehetett látni, mint embert. A messzi helyszínek kiválasztásának az volt a célja, hogy a bankjegyeket ne lehessen könnyedén visszaváltani.

Mások szerint a kifejezés egy korai banktól származik, amelynek valutáján egy macska képe volt látható. Mindenesetre az elnevezést 1838-ra minden olyan vállalkozásra alkalmazták, amelyet megalapozatlannak vagy veszélyesnek tekintettek, amikor pedig egy bankra vonatkozott, akkor annak instabilitását és a bedőlésre való nagy esélyét jelölte.

E banki tevékenység egyik előfutára Andrew Dexter Jr. bostoni üzletember volt, aki Új-Angliában az 1800-as évtized közepén több távoli bankban is érdekeltséget szerzett. Rendkívül sokat kölcsönzött a bankoktól, és újonnan kibocsátott, valós fedezetet nélkülöző bankjegyekkel árasztotta el Boston városát, amíg le nem bukott. Ekkor kénytelen volt Kanadába menekülni.

A vadmacska-bankolás fénykorában e tevékenység a michigani demokraták körében virágzott a leginkább, akik az állami monopólium helyett a szabad bankokat részesítették előnyben. Földtulajdonosok és egyéb vállalkozók összesen 49 bankot hoztak létre a frissen, 1837-ben megalakult tagállamban.

Az 1837 és 1866 között tartó időszakban magánbankok, közintézmények, vasút- és építési vállalatok, boltok, éttermek, egyházak és magánszemélyek összesen mintegy nyolcezerféle különböző pénzt hoztak forgalomba. Nem volt rizikó nélküli ez a pénzügyi rendszer. Ha ugyanis az adott kibocsátó tönkrement, bezárt, vagy egyszerűen felszívódott, akkor az általa kibocsátott pénz értéktelenné vált.

A szabad banki korszak egybeesett a vasúti spekulációk első szakaszával. A bankok nemcsak a vasutakat szponzorálták, hanem a vasúttársaságok is beléptek a banki üzletágba, hogy finanszírozzák kiadásaikat. Noha a vasút valóban épült, elég sok látványos kudarc szegélyezte a közlekedési ágazat és a bankszféra összeölelkezését. Sok vasúttársaság hagyott maga után bedőlt bankokat, elértéktelenedett pénzeket és befejezetlen pályaszakaszokat.

Nem minden bank vállalt kockázatos ügyleteket, de a feltételeknek nehéz volt megfelelni, és bármilyen válság, háború azonnal rámutatott a rendszer törékenységére. A vadmacska-bankok nem mentesültek teljesen a törvények alól, csak a szövetségi szabályozás nem vonatkozott rájuk. Az amerikai bankoknak aranytartalékkal és értékpapírokkal kellett rendelkezniük. Ellenőrzésükhöz azonban nem volt meg a kellő erőforrás.

Az amerikai „szabad világnak” az 1863-as Nemzeti Bank Törvény vetett véget, 1914-ben pedig létrehozták a központi jegybankot. Más országokban is jellemző volt, hogy különféle jogi és gazdasági szabályozásokkal vetettek véget a magán és az állami szektor versengésének és biztosították a központi bankoknak a pénzkibocsátás kizárólagos jogát. A szabad bankok pénzkibocsátó tevékenysége a gazdaságtörténészek szerint inkább színes érdekesség a banktörténetben, mintsem fontos epizód, ugyanis a magánpénzt kibocsájtó intézmények száma meglehetősen alacsony volt ahhoz, hogy nagy hatással legyen a pénzforgalomra. 

Te tudod, hogy valójában mi a pénz? Mi a különbség a bankjegy és papírpénz között?Miért nagy a kockázat, ha az állam a semmiből pénzt teremt? A válaszokért látogass el az OTPédia oldalára! (x)