Mamutagyarok mintázatát másolták a jégkori Vénusz-szobrocskák alkotói
A jégkori Vénusz-szobrocskák faragói tudatosan alkalmazták a mamutagyar természetes szerkezeti vonalait a felületek díszítésekor. A Heritage Science tudományos folyóiratban közzétett nemzetközi tanulmány az észak-ukrajnai Mizin lelőhelyéről származó, 18 ezer éves leleteket elemezte. A felfedezés igazolja, hogy a vadászó-gyűjtögető közösségek a nyersanyag adottságait szervesen beépítették művészeti alkotásaikba.
- Az észak-ukrajnai Mizin őskőkori lelőhelyén feltárt, 18 ezer éves Vénusz-szobrocskák alkotói tudatosan beépítették a mamutagyar természetes növekedési vonalait a tárgyak vésetébe.
- A nemzetközi kutatás nagy felbontású mikroszkópos elemzéssel és háromdimenziós modellezéssel vizsgálta a kijevi gyűjteményben őrzött leleteket.
- Az eredmények rávilágítanak, hogy az utolsó jégkorszak csúcspontját követően a kelet-európai közösségek a nyugati területektől független, saját művészeti hagyományt hoztak létre.
A Yorki Egyetem, a Stavangeri Egyetem, az Ukrán Nemzeti Történeti Múzeum és a Leibniz Régészeti Központ szakemberei 18 nőalakot ábrázoló tárgyat vizsgáltak meg. A kutatók nagy felbontású mikroszkópos elemzést és háromdimenziós digitális modellezést alkalmaztak a vésetek tanulmányozására.
Az eredmények rámutattak, hogy az őskőkori mesterek kifejezetten a mamutagyarok természetes növekedési gyűrűit, a Schreger- és Owen-vonalakat használták fel a geometriai mintázatok alapjaként. A mikroszkopikus nyomok bizonyítják, hogy a nyersanyag szerkezetének felismerése és a faragás iránya tudatos döntés volt.
A tudományos munkát az orosz-ukrán háború biztonsági kihívásai is formálták. Az ukrán Archaic civil szervezet örökségvédelmi mentőmunkája során a Kijevben őrzött eredeti műtárgyakhoz való fizikai hozzáférés jelentősen korlátozott volt. Olekszandr Naumenko, az Ukrán Nemzeti Történeti Múzeum kutatója szerint a fizikai veszélyeztetettség miatt elengedhetetlenné vált a leletek digitális archiválása. A háromdimenziós szkennelés így nemcsak a jelenlegi tudományos elemzést tette lehetővé, hanem a kulturális örökség hosszú távú megőrzését is garantálja.
Ez is érdekelhet
A mizini leletegyüttes kora rávilágított egy 1000 és 3000 év közötti történelmi hiátusra a szobrocskák készítésében, amely egybeesik az utolsó jégkorszak leghidegebb időszakával. Amikor 18 ezer évvel ezelőtt a figurális művészet ismét megjelent, az Kelet-Európában korábban indult újra, mint a kontinens nyugati felén. Andrew Needham, a Yorki Egyetem régésze rámutatott, hogy bár a későbbi nyugat-európai stílusok is alkalmaztak absztrakt női formákat, egyetlen kultúra sem reprodukálta a nyersanyag belső szerkezetét a mizini tárgyakhoz hasonlóan.
A megállapítások árnyalják a paleolitikum művészetéről alkotott korábbi elméleteket. Dmitro Kioszak, a Leibniz Régészeti Központ munkatársa szerint a vizsgálat megcáfolja azt a feltételezést, miszerint az ősi művészet lineáris fejlődési ívet követett az egyszerű formáktól az összetettek felé. Az ukrajnai leletek azt mutatják, hogy a jégkori Kelet-Európa közösségei a nyugati trendektől független, önálló utat jártak be. Aimée Little, a Yorki Egyetem kutatója kiemelte, az állati nyersanyag tudatos felhasználása pontos bepillantást enged abba, hogyan érzékelték a kőkori emberek a természeti környezetüket.
