Hajóroncs segített megérteni az ibériai tudományos forradalmat
A San José galleon hajóépítészeti és geometriai tervezésének tudományos hátterét vizsgálták a kutatók, hogy jobban megértsék a kora újkori ibériai tengerészetet. Ahogy az a Springer Nature kiadó gondozásában szeptember 18-án megjelenő kétkötetes tudományos munkából kiderül, Ricardo Borrero Londoño kolumbiai régész tanulmánya a roncs faanyagának vizsgálatával térképezte fel a spanyol hajóépítés matematikai alapjait. Az elemzés rávilágít arra, hogy a 17. és 18. századi hajótervezők a korukat megelőző, összetett geometriai és koordinátarendszereket alkalmaztak a tengeri járművek megalkotásakor.
- Egy új tudományos kötet a San José galleon szerkezeti és hajóépítészeti megoldásain keresztül elemzi az ibériai tengerészet matematikai hátterét.
- Ricardo Borrero Londoño kolumbiai régész kutatása rámutat, hogy a spanyol hajótervezés már René Descartes előtt is fejlett geometriai rendszereket használt.
- Az 1708-ban elsüllyedt spanyol hajó roncsa a felbecsülhetetlen értékű rakomány mellett a kora újkori tudományos forradalom technológiai vívmányainak fontos emlékét is őrzi.
Ricardo Borrero Londoño, a Kolumbiai Antropológiai és Történeti Intézet munkatársa a hajó rakománya helyett a hadihajó felépítésére és az ibériai hajóépítés szellemi alapjaira fókuszált. A Brief History of Iberian Ship Conception and Design című kiadvány második kötetében helyet kapott kutatása bizonyítja, hogy a hajótestek, az árbócok és a szerkezeti elemek megtervezéséhez kifinomult matematikai elveket használtak.
A szakember megállapítása szerint a spanyol korona területein a hajók görbületeinek pontos ábrázolására szolgáló rendszereket már azelőtt alkalmazták, hogy René Descartes francia gondolkodó publikálta volna a róla elnevezett koordinátarendszert. A tanulmány összekapcsolja a víz alatti régészetet a tudománytörténettel, bemutatva a kozmográfia és a filozófia hatását a kora újkori hajóépítésre.
A San José a 17. század végén épült azzal a céllal, hogy nemesfémeket és egyéb értékes árukat szállítson az amerikai gyarmatokról Spanyolországba. A hajó 1708-ban, a spanyol örökösödési háború idején süllyedt el a barúi csata során, miután a Charles Wager vezette brit hajóraj megtámadta a panamai Portobelóból a kolumbiai Cartagena de Indias felé tartó flottát.
A tengerfenékre süllyedt rakomány a Perui Alkirályságból származó arany- és ezüstérméket, smaragdokat, kínai porcelánokat, valamint a legénység személyes tárgyait és fegyverzetét is magában foglalta. A roncsot a kolumbiai hatóságok az utóbbi években kezdték el vizsgálni, egy tavalyi felszínre hozatali akció során egy ágyút, egy porceláncsészét és három gyarmati kori érmét is kimentettek.
Ez is érdekelhet
A kolumbiai kutató munkája rámutat, hogy az ibériai hajók nem csupán a hadviselés és a kereskedelem egyszerű eszközei voltak, hanem a tudományos forradalom technológiai vívmányait képviselték. A kiadvány elméleti keretet ad a korszak hajótervezésének megértéséhez, egyúttal globális történelmi kontextusba helyezi a spanyol tengeri dominancia technikai feltételeit.
A kötet a San José mellett más, kincsvadászok által még ki nem rabolt 17. századi ibériai hajóroncsok régészeti adatait is összeveti. A roncsokból származó faelemek és hajóépítészeti megoldások elemzése révén a tudósok pontosabb képet kaphatnak arról, miként ültették át a korabeli hajóépítő mesterek az absztrakt geometriai koncepciókat a transzatlanti utazásokra alkalmas fizikai technológiákba.
