Arany emberek, hídépítők, mecénások: görögök a 19. századi Magyarországon

2021. március 25. 10:32 Múlt-kor

A Lánchídon átsétálva, a Boráros téren villamosra szállva, a bazilikába betérve, vagy éppen Jókai Az arany emberét fellapozva, minden esetben olyan történetekbe botlunk, amelyeknek szereplői között ott találjuk a magyarországi görögöket. A Sina, Derra, Manno, Nákó, és Xantus család tagjai a gazdasági- és közélet meghatározó alakjaiként vettek részt a 19. századi országmodernizációban.

Korábban

Pest görögjeinek aktív szerepe volt az 1821. évi görög szabadságharc támogatásában

A magyarországi görög telepesek javarésze a kereskedelemben alapozta meg egzisztenciáját. A 17. századtól folyamatosan betelepülő családok szép számban voltak jelen a pesti polgárok között. Agorasztó, Boráros, Dumtsa, Grabovyzky, Haris, Popovits és még folytathatnánk a sort. Többen közülük nemcsak a gazdasági, de a közéletben is vállaltak tisztségeket, tőkeerejüket pedig nemesi, bárói, sőt grófi címre váltották.

A Mannok a legnagyobb pesti adófizetők közé tartoztak. Manno István a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatója és egyben Kossuth Lajos egyik fontos pénzügyi tanácsadója volt. Az Erdélyben letelepedett Nákók grófi rangot kaptak, házaik, fogadóik voltak Pesten, a Hild József tervezte Nákó-ház Pest egyik legnagyobb magánépülete volt. A klasszicista palota helyén ma a Gresham-palota áll. Az üzleti világ másik kiemelkedő családja a vászonkereskedőként Budapesten letelepedett Derra család tagjai az ország egyik legvagyonosabb nagykereskedőiként tevékenykedtek. Derra Athanáz a Lánchidat építtető hídegyesület igazgatója volt. Emellett a család a szabadságharcba is bekapcsolódott, Athanáz az Ellenzéki Kör tagja lett, fia, Derra Konstantin pedig a harcokban honvédhadnagyként vett részt.

A görögök házasságokkal is erősítették a magyar arisztokráciához és polgársághoz fűződő kapcsolataikat. Teleki Pál miniszterelnök édesanyja a görög származású Murati Irén volt. Törley József pedig Szacelláry György lányát vette feleségül. A budafoki pezsgőgyáros vagyona meg sem közelítette a gabonatőzsdén meggazdagodott görög kereskedőfamíliáét. Törley jelentős tőkéhez jutott a frigy által.

A legismertebb magyarországi görög minden bizonnyal az a Sina György, aki kereskedőként és bankárként hamar felismerte a modernizációban rejlő üzleti lehetőségeket. A magyar reformkor történetébe Sina azzal írta be magát, hogy Széchenyi István üzleti partnere lett, és beszállt a Lánchíd építésébe. Fia, Simon pedig a reformkor egyik legnagyobb mecénásaként járult hozzá az ország kulturális felvirágzásához.

A Sina család az 1700-as évek végén az albániai Moszchopolisz (ma: Voskopoja) városából érkezett az Osztrák-Magyar Monarchiába. Sina György – a sikeres kereskedelmi tevékenységet űző família harmadik generációjának tagjaként – befolyásos üzletember hírében állt, aki kiépített ipari, kereskedelmi és banki hálózatának köszönhetően a Habsburg Birodalom legfelsőbb vezetésével is jó kapcsolatokat ápolt. 1818-ban I. Ferenctől bárói címet is kapott. A napóleoni háborúk végére a bécsi Sina bankház vagyona a Rothschildokéhoz közelített és egyre csak gyarapodott. Sina több uradalmat is megvásárolt, így lett például 1850-től a gödöllői, egykori Grassalkovich-uradalom birtokosa.

Széchenyi Istvánnal a Dunai Gőzhajózási Társaságban kerültek közelebbi kapcsolatba egymással. Az óbudai hajógyár egyik legnagyobb befektetői között – ahogyan Fónagy Zoltánnak a História 2012/9-10. számában megjelent cikkében olvashatjuk – ott találjuk a Sina-bankházat is. A vállalkozó ettől is merészebbet vállalt, amikor – ugyan kétévnyi gondolkodás után, de – elfogadta Széchenyi felkérését, és egy tetemes összeggel, nem kis kockázatot vállalva beállt a Lánchíd építésére és üzemeltetésére létrehozott részvénytársaság mögé. A hídtársaság részéről Sina írta alá a koncessziós szerződést József nádorral.

A hajózás és a hídépítés mellett Széchenyi és Sina a vasútépítésben is szerencsét próbált. A Duna nehezen hajózható része mentén, a Bécs és Győr közötti szakaszra tervezett vasút azonban nem valósult meg, mert az állam végül Ullmann Móric vasúttársaságát részesítette előnyben. Sina beruházásai a forradalom leverése után Ausztriában bontakoztak ki. Az ő finanszírozásával épült meg Bécset az Adriával összekötő vasút első szakasza és a Bécs-Győr közötti vasút határon túli része. Széchenyi a Tisza szabályozási terveibe is számított a nagyvállalkozó tőkéjére, amelynek valamelyest ki is volt szolgáltatva, amint az egy József nádorhoz írt leveléből sejthető. Ebben Sinát a közlekedésfejlesztés egyetlen alkalmas befektetőjeként nevezte meg.

Sina György fia, Simon 80 milliós vagyont örökölt, amely nagy részben Magyarországon, Ausztriában, Cseh- és Morvaországban, illetve az al-dunai fejedelemségekben fekvő uradalmakból állott, de más európai városokban is voltak érdekeltségei. Földbirtokvagyona összesen 29 uradalmat számlált és 240 ezer holdat tett ki. E hatalmas örökség egy részét jótékony, oktatási, kulturális és tudományos célokra áldozta. Sina Simon – a reformkor egyik legnagyobb mecénásaként – többek között a Magyar Tudományos Akadémiának egyik legnagyobb összeggel támogató alapítója volt, de adományozott a Nemzeti Színház, a Nemzeti Múzeum, a lovarda, a Nemzeti Kaszinó, a lipótvárosi bazilika javára is.

1856-1876 között több mint 550 ezer forintot ajánlott fel különféle jótékony célokra. A tudósokat pályadíjak kiírásával, az árvízkárosultakat gyorssegéllyel, Széchenyi István kéziratának megvásárlását pedig 3000 forinttal támogatta, mindez jelzi tevékenységének sokrétűségét. A diplomataként is tevékenykedő Sina vagyonából ősei hazájába is juttatott, jelentősek voltak görögországi adományai is.

A pesti görögök a magyar kultúrát nemcsak művészetpártoló tevékenységükkel gazdagították, de néhány író megihletésével is, így Jókai Mór arany emberét – valószínűsíthető módon – Sina Györgyről, a cigánybárót pedig állítólag a Nákó család egyik tagjáról mintázta. Szintén Erdélybe települtek be Xantus János természet- és néprajztudós, felfedező ősei, akinek alakja a nemzetközi irodalomban tűnik fel. Xantus Karl Mayt ihlette meg, róla mintázta meg indiánregényeinek főhősét, Winnetou hűséges barátja, Old Shatterhand figuráját.

A görög szabadságharc eredményeként Görögország 1829-ben kivívta függetlenségét az Oszmán Birodalomtól. Ennek hatására sok kivándorolt család kerekedett fel és tért vissza az óhazába, a legvagyonosabb görögök azonban itt maradtak. Összességében elmondhatjuk, hogy Sina György a 19. század egyik legkiemelkedőbb vállalkozójaként, Simon fia a legnagyobb kultúra- és tudománytámogató mecénások egyikeként öregítette a magyarországi görögök hírnevét és erősítette a róluk kialakult pozitív képet. A görög közösség emlékének megőrzéséhez hozzájárul maga Budapest is, amely számtalan közterületével és épületével őrzi a magyarországi görög kereskedők, polgárok és nemesek történeteit.

A Görög Intézet a görög szabadságharc 200. évfordulójára Budapest görög szíve címmel, közel egy órás dokumentumfilmet készített. A film a reformkori Magyarországon meghatározó szerepet játszó első görög diaszpóra nagy befolyással bíró családjairól szól. A 19. századon átívelő történet a kezdetektől egy világváros születéséig szól, amelyben szerepet játszott néhány kiemelkedő görög kereskedő és bankár, élükön a Sina családdal. A film alább tekinthető meg.