Vallási együttélést igazoltak a kora középkori Al-Andaluszban
Alapvetően árnyalja az Ibériai-félsziget kora középkori történelméről, különösen az iszlám hódítás utáni időszakról alkotott képet egy délkelet-spanyolországi régészeti feltárás. A Salduie tudományos folyóiratban David Martínez és Rubén Fernández kutatók által publikált tanulmány bizonyítja, hogy egy vizigót korabeli keresztény templom az Al-Andalusz kialakulása után, egészen a kilencedik századig megőrizte szakrális funkcióját. A felfedezés arra utal, hogy a mór hódítást követően a vallási és társadalmi integráció a korábban feltételezettnél jóval fokozatosabban és békésebben zajlott le.
- A spanyolországi Calasparra közelében végzett ásatások egy ötödik századi keresztény templomot tártak fel.
- A régészeti leletek bizonyítják, hogy az épületet a 713-as mór hódítás után is évszázadokig vallási célokra használták.
- A felfedezés rávilágít arra, hogy a kora középkori Ibériai-félszigeten a társadalmi átalakulás és az iszlamizáció fokozatos folyamat volt.
A Murcia tartományban található Calasparra melletti Cerro de la Virgen lelőhelyen 2021 óta zajlanak a régészeti munkálatok. A szénizotópos kormeghatározás adatai alapján az egyhajós, háromosztatú szentéllyel rendelkező épületet a 410 és 440 közötti időszakban emelték. Az építészeti sajátosságok az asztúriai vizigót templomokkal, valamint a késő ókori szíriai szakrális építményekkel mutatnak rokonságot.
A rétegtani elemzések és a kerámialeletek tipológiai vizsgálata egyértelműen cáfolja azt a korábbi feltételezést, hogy a nyolcadik század elején érkező muszlim csapatok az épületet mecsetté alakították vagy lakóházzá fokozták volna le. A leletanyag folyamatos közösségi és liturgikus használatot igazol a kilencedik század közepéig, amelynek jelentős bizonyítéka egy korábban előkerült, eukarisztikus galambot formázó bronz lámpás is.
A vallási funkció fennmaradása mellett a helyszín jelentős közigazgatási és gazdasági szerepet is betöltött a régióban. Az ásatások során a kutatók adószedéshez és gazdasági ellenőrzéshez köthető mérlegeket és súlyokat is felszínre hoztak. Az egyik súlymértéken egy arab nyelvű, az isteni igazságosságra utaló felirat is olvasható. Ezek a tárgyi emlékek bizonyítják, hogy a helyi keresztény közösség szervesen betagozódott az új andalúziai államapparátus adórendszerébe és kereskedelmi hálózataiba. A stratégiai elhelyezkedésű, fontos mezőgazdasági és kommunikációs útvonalakat ellenőrző domb így kettős funkciót látott el az átmeneti évszázadokban.
A kutatás eredményei tökéletesen illeszkednek a 713-ban megkötött Tudmīr-kúra kontextusába. A megállapodást a hódító muszlim hatóságok és egy Teodomiro nevű vizigót nemes kötötték, amely adófizetés fejében garantálta a keresztény közösségek intézményi és vallási autonómiáját a térségben.
A spanyol régészek megállapítása szerint a keresztény közösségek eltűnését a régióban nem erőszakos pusztítás vagy kiűzetés okozta, hanem a lassú társadalmi beilleszkedés. Az egyházi hierarchia idővel képtelen volt fenntartani a hódítás idején kiharcolt előnyös pozíciókat, miközben a córdobai központosítás, a hatékony adórendszer és az iszlamizáció vonzereje fokozatosan felőrölte a keresztény elit gazdasági bázisát. A folyamat a két kultúra több évtizedes, tárgyalásos alapokon nyugvó együttélését igazolja a középkori Hispániában.
