A zoroasztrizmus békés együttélése a korai kereszténységgel
Új régészeti kutatások szerint a zoroasztrizmus követői és a korai keresztény közösségek békésen éltek egymás mellett Észak-Irakban és a mai Grúzia területén, ami árnyalja a késő ókori vallási konfliktusokról alkotott képet.
A zoroasztrizmus és a korai kereszténység együttélése
Egy új tanulmány szerint mintegy 1500 évvel ezelőtt a korai keresztény szerzetesek és a zoroasztrizmus hívei konfliktus nélkül éltek együtt Észak-Irakban. A kutatás nem elszigetelt jelenséget mutat be: egy másik tanulmány egy közel 2000 éves, a mai Grúzia területén feltárt szentély vallási sokszínűségéről számol be.
A két lelőhely együttese arra utal, hogy a zoroasztrizmus – amely több mint ezer éven át a perzsa birodalmak uralkodó dinasztiáinak hivatalos vallása volt – számos térségben békésen létezett együtt más hitekkel.
A zoroasztrizmus nyomai Észak-Irakban
Az észak-iraki Gird-î Kazhaw lelőhelyen végzett feltárásokat Alexander Tamm és Dirk Wicke vezette. A régészek egy olyan épületegyüttes maradványait vizsgálták, amely egy keresztény kolostor központi templomához tartozott.
A Kr. u. 500 körül épült kolostort 2015-ben azonosították. A felfedezés azért számított meglepőnek, mert ez volt az első ismert keresztény építmény a térségben. A kutatók eltemetett kőoszlopokat és más építészeti elemeket tártak fel, valamint egy nagyméretű, kora keresztény kereszttel díszített korsó töredékeit is megtalálták.
A kereszt mint szimbólum használata ekkor még ritkának számított, mivel a kereszténységet csak a 4. században legalizálta a Római Birodalom.
Közelség és békés együttélés a zoroasztrizmussal
A kolostor mindössze néhány méterre fekszik egy szaszanida perzsa erődítménytől, ahol a zoroasztrizmust gyakorolták. Az épületek közelsége arra utal, hogy a keresztények és a zoroasztrizmus hívei békésen éltek egymás mellett ezen a helyen.
Ez a jelenség illeszkedik abba a történeti képbe, amely szerint a kereszténység a Római Birodalom határain túl is terjedt, miután Theodosius császár 380-ban kiadta a thesszaloniki ediktumot. Bár a rómaiak és a perzsák gyakran riválisok voltak, a kereszténység a perzsa területeken is megjelent. A térségben az ötödik–hatodik századra datált templomépületek nem számítanak ritkaságnak.
A zoroasztrizmus és vallási szinkretizmus Grúziában
Az észak-iraki leletekkel párhuzamosan egy másik tanulmány a grúziai Dedoplis Gora területén feltárt, mintegy kétezer éves templomkomplexumot vizsgálta. A lelőhely az egykori Kartli királyság területén feküdt, amelyre jelentős hatást gyakorolt az Akhaimenida Perzsa Birodalom.
A kutatások szerint a térségben a zoroasztrizmus mellett más vallási hagyományok is jelen voltak. A Dedoplis Gora palotában három különböző szentélyt azonosítottak, amelyek eltérő rítusokhoz kapcsolódtak.
Több vallás egyetlen épületegyüttesben
Az egyik szentélyben a zoroasztrizmus rítusait gyakorolták, ahol a palota állandó lakói naponta áldoztak és imádkoztak. Egy másik helyiségben a leletek alapján az Apollón-kultuszhoz köthető szobrocskák kerültek elő, ami a görög vallási hagyomány jelenlétére utal.
Egy harmadik térben egy szinkretikus rítus nyomai figyelhetők meg. Itt egy helyi, a termékenységgel, a mezőgazdasággal és az aratással kapcsolatos kultusz szertartásait végezhették, amely több vallási hagyomány elemeit ötvözte.
A zoroasztrizmus toleranciája és határai
A tanulmányok szerint a zoroasztrizmus hivatalos vallásként általában toleráns volt más hitekkel szemben. A késő szaszanida korszakban azonban voltak olyan időszakok, amikor a kereszténység vagy a manicheizmus követőit üldözték.
Ez is érdekelhet
A zoroasztrizmus Zarathusztra prófétáról kapta a nevét, aki feltehetően körülbelül 3500 évvel ezelőtt élt. Tanításainak középpontjában Ahura Mazda, a Bölcs Úr tisztelete áll, akinek elsődleges szimbóluma a tűz.
A vallás a 7. századi iszlám hódítás után fokozatosan visszaszorult Perzsiában, és napjainkban világszerte mintegy 120 000 gyakorló zoroasztriánus él.
