Skandináviáig ért a bronzkori Szardínia fémkereskedelmi hálózata
A bronzkori Szardínia szigetén bányászott réz és ólom a Földközi-tenger térségén túl Skóciába, Lengyelországba és Skandináviába is eljutott a Kr. e. 2. évezred során. Ahogy az az Oxford Journal of Archaeology című folyóiratban megjelent átfogó tanulmányból kiderül, Serena Sabatini, a Göteborgi Egyetem régésze több évtizednyi izotópos adatot szintetizálva rajzolta meg a nurágikus kultúra kereskedelmi hálózatait. A kutatás megállapította, hogy a szigetről származó fémek közvetítőkön keresztül hatalmas távolságokat tettek meg, míg az exportált kerámiák eloszlása a lakosság behatároltabb, közvetlen tengeri kapcsolatait tükrözi.
- A Göteborgi Egyetem régésze évtizedek izotópos adatainak szintézisével térképezte fel a szardíniai nurágikus kultúra fémkereskedelmi útvonalait.
- A kémiai elemzések igazolták, hogy a szigeten bányászott réz és ólom a bronzkorban közvetítőkön keresztül Skóciába, Lengyelországba és Skandináviába is eljutott.
- A kutatás rámutatott arra, hogy a kereskedelmi hálózatok a geopolitikai változások, például a késő bronzkori összeomlás hatására többször is irányt váltottak.
A Kr. e. 1700 környékén felemelkedő, majd a Kr. e. 2. századi római hódításig fennálló nurágikus civilizációt a korábbi történeti modellek sokáig viszonylag elszigeteltnek tartották. A csonkakúp alakú kőtornyairól ismert társadalom azonban a korabeli európai gazdaság egyik legfontosabb csomópontját alkotta.
A svéd egyetem kutatója a meglévő ólomizotópos vizsgálatokat az ozmiumizotópok elemzésével egészítette ki, ami mintegy második ujjlenyomatként lehetővé tette a szardíniai és az ibériai ércek pontos elkülönítését. A módszerrel bizonyíthatóvá vált a helyi fémkitermelés ipari léptéke, még a pontosan datálható bronzkori bányák régészeti hiánya ellenére is.
A tanulmány rámutatott, hogy a fémkereskedelmi útvonalak a korszak geopolitikai változásaival párhuzamosan többször is irányt váltottak. A Kr. e. 14. és 13. században az áramlás a Földközi-tenger keleti medencéje felé irányult, szardíniai fémek és kerámiák kerültek elő Szicíliában, Cipruson, valamint a levantei partvidéken.
A Kr. e. 12. században, a hettita és mükénéi birodalmak bukásával járó késő bronzkori összeomlás időszakában a szigeti közösségek fókusza nyugat felé, az Ibériai-félsziget irányába tolódott el. Ennek az új atlanti kapcsolatrendszernek köszönhetően jutott el a szardíniai réz és ólom az észak-európai területekre. A Kr. e. 1. évezred első századaiban a kereskedelem ezután Közép-Itália felé, a formálódó etruszk civilizáció irányába erősödött meg.
Ez is érdekelhet
A hálózat kiterjedtségét tovább bizonyítja a szardíniaiak feltételezett szerepe a keleti birodalmak udvari műhelyeinek ónnal való ellátásában. A nyersanyag nélkülözhetetlen volt a bronzgyártáshoz, a Földközi-tenger keleti részén azonban hiánycikknek számított. A nurágikus fémművesek hozzáfértek az atlanti partvidékről származó ónhoz, amire az angliai Salcombe melletti hajóroncsban azonosított, északra eljutó szardíniai fémleletek is utalnak.
A fémekkel ellentétben a személyes használati tárgyként funkcionáló edények jóval szűkebb területen szóródtak szét. Ez a régészeti jelenség arra utal, hogy a társadalom egy specializált, tengerészettel foglalkozó rétege épített ki közvetlen kapcsolatokat a távoli partvidékeken. A lakosok feltehetően időszakosan letelepedtek az idegen kikötőkben, miközben a szigeten kitermelt nyersanyagok kiterjedt, független közvetítői láncolatokon keresztül vándoroltak az európai kontinens peremvidékeire.
