A kádesi békeszerződés újabb töredékét tárták fel Hattuszaszban

A Kr.e. 13. századi kádesi békeszerződés egy eddig ismeretlen ékírásos töredékét azonosították a törökországi Hattuszasz romjai között zajló régészeti feltárásokon. Ahogy arról Mehmet Nuri Ersoy török kulturális és turisztikai miniszter a közösségi oldalán beszámolt, a Büyükkale lelőhelyen előkerült agyagtábla tudományos vizsgálata igazolta az ókori egyezményhez való tartozását. A szövegtöredék a két birodalom közötti menekültügyi szabályozás részleteibe enged betekintést.

A törökországi Çorum tartományban fekvő egykori hettita főváros, Hattuszasz területén évtizedek óta zajlanak régészeti munkálatok. A Büyükkale, vagyis a Nagy Vár negyedében feltárt legújabb ékírásos lelet az elemzések szerint a történelem első fennmaradt, egyenrangú felek között köttetett írásos békeszerződésének egy másolati példánya.

Az újonnan azonosított töredék kifejezetten azokat a jogi rendelkezéseket tartalmazza, amelyek az egyik birodalomból a másikba menekülő személyek sorsát szabályozták. A szöveg rögzíti a menedékkérőkkel való bánásmód alapelveit, külön kiemelve, hogy a hazájukat elhagyó emberek otthonait és tulajdonát nem szabad elpusztítani. Ez a jogi formula a korabeli nemzetközi diplomácia fejlettségét és az államközi megállapodások részletességét mutatja.

A kádesi békeszerződés a Kr. e. 13. század elején, nagyjából Kr. e. 1259 körül jött létre az ókori Közel-Kelet két domináns szuperhatalma, a Hettita Birodalom és az Egyiptomi Újbirodalom között. A megállapodást III. Hattuszilisz hettita nagykirály és II. Ramszesz egyiptomi fáraó kötötte meg, lezárva a térség feletti hegemóniáért folytatott hosszú és kimerítő háborúskodást.

A konfliktus csúcspontja az Orontész folyó partján vívott kádesi csata volt, amely katonai szempontból döntetlenül végződött. A több mint egy évtizeddel később ratifikált békeokmány nemcsak a fegyverszünetet rögzítette, hanem egy kölcsönös megnemtámadási és katonai védelmi szövetséget is létrehozott a két állam között. Az egyezmény emellett részletesen rendelkezett a politikai menekültek és a dezertőrök kölcsönös kiadatásáról, valamint az amnesztia feltételeiről.

Hattuszasz a Kr. e. 2. évezred során Közép-Anatólia legjelentősebb politikai és kulturális központjává fejlődött. A város romjai között Hugo Winckler német régész vezetésével 1906-ban kezdték meg a módszeres feltárásokat, amelyek során egy hatalmas, mintegy harmincezer agyagtáblából álló királyi levéltár is előkerült. Ebben az archívumban találták meg a kádesi szerződés hettita verziójának több agyagtáblára ékírással, akkád nyelven feljegyzett példányát.

Az egyiptomi változatot a karnaki és a ramesszeumi templomok falain hieroglifákkal megörökítve fedezték fel korábban a kutatók. A mostani lelet tovább gyarapítja a szerződés anatóliai korpuszát, és újabb filológiai adatokat szolgáltat a késő bronzkori diplomáciai nyelvezet, valamint a jogi gondolkodás tanulmányozásához.