Újkőkori népesség-összeomlást azonosítottak Franciaországban

Egy Párizs környéki újkőkori temetkezési helyszín csontmaradványainak DNS-vizsgálata drámai demográfiai összeomlást és teljes populációcserét mutatott ki az ötezer évvel ezelőtti Európában – számolt be róla a Nature Ecology & Evolution című tudományos folyóirat legfrissebb számában egy nemzetközi kutatócsoport. A felfedezés bizonyítja, hogy az úgynevezett neolitikus hanyatlás kiterjedt, katasztrofális eseménysorozat volt.

A Koppenhágai Egyetem GeoGenetikai Központja által vezetett kutatás során a Párizstól mintegy ötven kilométerre északra fekvő Bury régészeti lelőhelyén feltárt 132 emberi csontváz genetikai elemzését végezték el. A vizsgálatok egyértelmű biológiai törést mutattak ki a lelőhely két használati fázisa között. A Kr. e. 3200 és 3100 közötti első időszakban a temetőt egymással szoros rokonságban álló, több generációt átfogó nagycsaládok használták.

Laure Salanova, a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) projektvezetője rámutatott: ebben a fázisban kiugróan magas volt a halandóság, különösen a fiatalok körében, ami járványokra, éhínségre vagy fegyveres konfliktusokra utal.

A krízist követően a temetőt évszázadokig nem használták. Amikor a terület ismét lakottá vált, a szakemberek megállapítása szerint a betelepülők genetikailag teljesen eltértek az eredeti populációtól, és egyértelmű dél-franciaországi, valamint ibériai kapcsolatokkal rendelkeztek. A társadalmi szerkezet is átalakult: a korábbi kiterjedt nagycsaládos modell helyett a rokonsági kötelékek szűkebb, apai ágon szerveződő hálózatot mutattak.

A paleopatológiai vizsgálatok kimutatták a pestisbaktérium és a tetű által terjesztett visszatérő láz patogénjeinek jelenlétét is a maradványokban. Martin Sikora egyetemi docens hangsúlyozta: a magas fertőzőbetegség-terhelés jelentős, bár valószínűleg nem kizárólagos tényezője volt a demográfiai válságnak.

A neolitikus hanyatlás

Az újkőkor végén, mintegy ötezer évvel ezelőtt Északnyugat-Európa-szerte drasztikus népességcsökkenés ment végbe, amelyet a régészeti szakirodalom neolitikus hanyatlásként tart számon. A korábbi földműves közösségek, amelyek a monumentális megalitikus kultúrákat is létrehozták, ebben az időszakban strukturális válságba kerültek és részben felbomlottak.

Kristian Kristiansen, a Göteborgi Egyetem régészprofesszora kiemelte, hogy a több tudományágat ötvöző archeogenetikai kutatás az európai őstörténet egyik legdrámaibb átmenetét segít pontosabban megérteni. A buryi leletegyüttes tudományos jelentősége abban áll, hogy makroregionális szintre emeli a lokális adatokat: bizonyítja, hogy a kőkorszaki korszakváltás a kontinens nyugati felén nem békés, fokozatos kulturális asszimiláció volt, hanem biológiai és társadalmi értelemben vett diszkontinuitással, és a járványok, valamint az azt követő dél-észak irányú migrációs hullámok általi teljes populációcserével járt együtt.