Neolitikus sziklarajzok Kayseri hegyei között

2026. január 21.-Múlt-kor

A kayseri sziklarajzok felfedezése új fejezetet nyithat Közép-Anatólia őskori kutatásában. A festett emberalakok rituális jelentésre és korai neolitikus jelenlétre utalhatnak.

(Forrás: ÇEKÜL Alapítvány)
(Forrás: ÇEKÜL Alapítvány)

A sziklarajzok felfedezés Közép-Anatóliában

Sziklarajzok sorozatát fedezték fel a törökországi Kayseri régióban, Közép-Anatóliában. A leletekre azután derült fény, hogy egy kiránduló emberalakos festményeket vett észre a feltárt sziklafelületeken, majd értesítette a helyi hatóságokat.

A ÇEKÜL Alapítvány szakértői által végzett előzetes vizsgálat alapján a régészek úgy vélik, hogy a kayseri sziklarajzok a térségben eddig azonosított legkorábbi neolitikus tevékenység nyomai lehetnek.

Kapcsolódások Anatólia más lelőhelyeihez

Prof. Dr. Osman Özsoy szerint a festmények stiláris hasonlóságot mutatnak Anatólia több pontján feltárt sziklarajzokkal. Ilyeneket korábban Hakkari, Van, Mersin, Antalya térségében, valamint Çatalhöyük területén is azonosítottak. A Kayseri környéki példák azonban földrajzilag elszigeteltek, a közvetlen közelükben eddig nem ismertek hasonló őskori ábrázolások.

Özsoy értelmezése szerint az ábrázolások női, férfi és családi alakokat jelenítenek meg. Ez arra utal, hogy a képek nem pusztán díszítő céllal készültek, hanem szimbolikus és rituális funkciót tölthettek be a közösség életében.

Datálás és anyagvizsgálat

A kutatók a festmények korát több módszer kombinálásával kívánják meghatározni. A pigmentösszetétel elemzése, a felületi erózió vizsgálata és az alakok elrendezésének tanulmányozása mellett nemzetközi tipológiai összehasonlításokra is támaszkodnak. A jelenlegi becslések szerint a festmények i. e. 6000 körül készülhettek. A tervezett kémiai elemzések azt is tisztázhatják, hogy hematitból, agyagból és kőzetekből származó természetes pigmenteket használtak-e.

A felfedezést nemcsak tudományos jelentősége miatt értékelik nagyra, hanem a kulturális örökség védelmének példájaként is. Özsoy hangsúlyozta, hogy a lakosság ébersége és a felelős bejelentés kulcsszerepet játszott a lelőhely megóvásában.

A kayseri sziklarajzok újraértékelésre késztethetik a térség korai történetét, és akár a neolitikumig visszanyúló folyamatokat is feltárhatnak. A kutatók azt sem zárják ki, hogy az ábrázolások szimbolikus kapcsolatban állhatnak a táj meghatározó elemével, az Erciyes-hegy vonulatával, ami tovább gazdagíthatja a régió őskori identitásáról alkotott képet.