Újkőkori laktózmentes tejfogyasztást igazoltak Lengyelországban
Laktózcsökkentett tejtermékek rituális közösségi fogyasztására utaló, mintegy 5500 éves kerámiaedényeket azonosítottak a közép-lengyelországi Sławęcinek újkőkori lelőhelyén – mutatja be egy új tanulmány a Praehistorische Zeitschrift című régészeti folyóiratban.
A lengyelországi Nikolausz Kopernikusz Egyetem, a Łódźi Egyetem, a Lengyel Tudományos Akadémia, valamint a brit Yorki és Cambridge-i Egyetem kutatóiból álló csapat a 2016-ban feltárt, közel öt hektáron elterülő neolitikus lelőhely kerámiaanyagát vizsgálta. A több mint hatezer cseréptöredék közül kiemelkedik egy speciális, valószínűleg áldozati célokra használt edénykészlet, amely egy nagyméretű tölcséres ivóedényből, öt peremes palackból és két kisebb kerámiapohárból állt.
A cserépmaradványokon végzett biomolekuláris elemzések tehén-, juh- és kecsketejből származó fehérjéket mutattak ki. Mivel az újkőkori európai populációk felnőtt tagjaiban még általános volt a laktózérzékenység, a szakemberek szerint a tejet alacsonyabb tejcukortartalmú termékekké – sajttá vagy savóvá – dolgozták fel, ami alapvető biológiai és táplálkozási alkalmazkodási stratégiát jelentett a korszakban.
A feltárt edényeket a kutatások alapján szándékosan törték össze és helyezték el különálló gödrökben, ami a történelem előtti időkben az áldozatbemutatások vagy a szertartások lezárásának gyakori szimbolikus aktusa volt. A leletek közelében nagy mennyiségű – főként szarvasmarhától és sertéstől származó – állatcsontot is találtak, amely a korszakra jellemző közösségi lakomák bizonyítéka.
A régészeti kontextus arra utal, hogy ezek az étkezések szorosan kapcsolódtak a helyi temetkezési rítusokhoz. A vizsgált területen feltárt sírokban kizárólag nők maradványait azonosították, emellett több, hagyományosan férfiakhoz társított tárgy is egyértelműen női tevékenységekhez köthető terekből került elő.
A tölcséreszájú edények kultúrája
A Kr. e. 4. évezred második felében Európa kiterjedt társadalmi és technológiai átalakuláson ment keresztül. A mai Dánia, Németország, Csehország és Lengyelország területét ekkor a korai földművelő-állattartó közösségek, az úgynevezett tölcséreszájú edények kultúrája népesítette be.
A lengyelországi Kujávia régió kedvező természeti adottságai miatt e kultúra egyik legsűrűbben lakott központjává vált. A korszak komplex társadalmi szerveződését jól mutatják a Sławęcinekben talált leletek.
Ez is érdekelhet
A kutatók hipotézise szerint a kizárólagos női temetkezésekhez kapcsolódó rituális lakomák az anyai ági rokonsági rendszerre, illetve zárt női társaságok létezésére utalhatnak. Ezek a formációk a korai társadalmakban kulcsszerepet játszottak a tudás átadásában és a közösségi kötelékek fenntartásában.
A tej és az abból készült táplálék – mint az anyaságot, a termékenységet és az egészséget szimbolizáló folyadék – fogyasztása és áldozati felajánlása a csoporton belüli női szolidaritás és identitás rituális megerősítését szolgálhatta. Szükség esetén a szerkesztőség számára további részleteket is tudok biztosítani az újkőkori étrendről és az izotópos vizsgálatok módszertanáról.
