Új termekkel bővül a bécsi Sisi Múzeum kiállítása

November 19-én tizenkét új teremmel és eddig elzárt császári magánterekkel bővül a bécsi Hofburgban működő Sisi Múzeum. A beruházást finanszírozó Schönbrunn Group hivatalos közleménye szerint a történelmi rezidencia tárlata mintegy hétszáz négyzetméterrel növekszik. Az átalakítás elsődleges célja, hogy a látogatók a popkulturális mítoszok helyett Erzsébet császárné és királyné valódi mindennapjait ismerhessék meg.

A befejezéséhez közeledő felújítási projekt szorosabb fizikai és tematikai kapcsolatot teremt az uralkodónénak szentelt kiállítási útvonal, valamint a Hofburg császári lakosztályai és az egykori udvari ezüstkamra között. A munkálatok eddig mintegy 14 millió eurós költséget emésztettek fel, amelyet a múzeumot fenntartó Schönbrunn Group teljes egészében saját forrásból fedezett.

Az új terek berendezése során a kurátorok Erzsébet korábban sosem látott személyes tárgyait, valamint a császári hagyatékhoz kapcsolódó legújabb szerzeményeket is integrálták a gyűjteménybe. A koncepció szakít a romantikus mesék hagyományával, és egy olyan nő életútját mutatja be, aki folyamatosan küzdött az udvari etikett merev szabályaival.

A bővítés leglátványosabb eleme az úgynevezett fehér-arany szobák megnyitása a nagyközönség előtt. Az öt, rokokó stílusban kialakított, világos tónusokkal és aranyozott stukkókkal díszített termet a császári család egykor szigorúan zárt magánterületként használta. Ezek a helyiségek mostanáig kimaradtak a turisztikai útvonalakból, a jelenlegi műemléki helyreállításuk azonban lehetővé tette, hogy a látogatók a Hofburg intimebb, személyesebb arcát is felfedezhessék. Az újonnan elhelyezett tárlók és a modern installációk a Habsburg-udvar zárt ajtók mögötti életmódjába engednek betekintést.

A fejlesztés keretében a világ egyik legjelentősebb udvari étkészlet-gyűjteményének számító ezüstkamra is teljesen megújult arculatot kap. Az egykori császári konyhák és étkezők luxusát idéző porcelánokat, kristálypoharakat és aranyozott szervizeket új megvilágításban és elrendezésben állítják ki. A kollekció egyik legkiemelkedőbb darabja az a harminc méter hosszú, úgynevezett milánói asztaldísz, amelyet 1838-ban készítettek I. Ferdinánd osztrák császár lombard–velencei királlyá koronázása alkalmából. A grandiózus tárgyegyüttesek a monarchia hivatalos reprezentációjának léptékét szemléltetik, éles kontrasztot alkotva Erzsébet visszavonult életmódjával.

A kiállítás új narratívája hangsúlyosan foglalkozik az uralkodóné belső vívódásaival és tragédiáival. Az 1837-ben, a bajor hercegi családban született Wittelsbach Erzsébet tizenhat évesen kötött házasságot I. Ferenc József osztrák császárral, amellyel egy csapásra Európa egyik legbefolyásosabb, ugyanakkor legszigorúbb udvarába csöppent. A bécsi Burg nyomasztó légköre és anyósával, Zsófia főhercegnével folytatott konfliktusai hamar elidegenítették a férjétől és az udvartartástól. A családi gyászok (köztük fia, Rudolf trónörökös 1889-es öngyilkossága) után a császárné szinte folyamatosan utazott, inkognitóban járta be Európát és a Földközi-tenger vidékét, hogy meneküljön a protokolláris kötelezettségek elől. Életének 1898-ban egy olasz anarkista, Luigi Lucheni merénylete vetett véget Genfben.

A kiállításnak otthont adó bécsi Hofburg több mint hatszáz éven át szolgált a Habsburg-dinasztia hatalmi központjaként és elsődleges rezidenciájaként. Az eredetileg 13. századi középkori várkastélyból az évszázadok során egy hatalmas, számos építészeti stílust magába foglaló palotakomplexum fejlődött ki, amely a birodalom terjeszkedésével párhuzamosan bővült. Az épületegyüttes falai között nemcsak a birodalmi adminisztráció működött, hanem itt zajlottak a spanyol udvari etikett által szigorúan szabályozott udvari események is.

Az új múzeumi koncepció ezt a kettősséget ragadja meg: a birodalmi ragyogás és a hatalmi reprezentáció mellett bemutatja azt a fojtogató elvárásrendszert, amely elől a történelem egyik legismertebb uralkodónéja egész életében menekülni próbált.