5300 éves húgyúti követ találtak egy bronzkori férfi sírjában

Egy több mint ötezer évvel ezelőtt élt férfi súlyos betegségéről árulkodik egy különös kő, amelyet egy bronzkori temetkezésből származó csontmaradványok között találtak Oroszországban. A 21 milliméteres képződmény laboratóriumi vizsgálata kimutatta, hogy az a húgyúti rendszerben keletkezett, és kialakulásában tartós bakteriális fertőzés játszott meghatározó szerepet. A ritka lelet segítségével a kutatók olyan egészségügyi problémáról szereztek közvetlen bizonyítékot, amelynek a régészeti emlékanyagban általában nem marad nyoma.

A maradványok az Észak-Kaukázus előterében, a mai Oroszország Sztavropoli határterületén található Ipatovo–5 lelőhelyről származnak. A Kr. e. 3300–3000 körüli temetkezés a sztyeppei majkopi kultúrához tartozik. A férfit egy kurgán, vagyis földdel borított halomsír föld alatti kamrájába temették, bal oldalára fektetve, felhúzott lábakkal és az arca közelében elhelyezett kezekkel.

A csontváz vizsgálata alapján az elhunyt 40–49 éves férfi volt. A különleges leletet nem közvetlenül az ásatáson fedezték fel: a kutatók a korábban feltárt kézcsontok között tárolt anyag átvizsgálásakor figyeltek fel egy barnás színű, szabálytalan felszínű kőre. A 21 × 17 milliméteres képződmény első pillantásra akár közönséges kavicsnak is tűnhetett volna, egyik sérült részén azonban kristályos szerkezet látszott. Ez késztette a szakembereket arra, hogy részletesebb elemzésnek vessék alá.

A moszkvai Lomonoszov Egyetem kutatói és munkatársaik hét különböző vizsgálati módszert alkalmaztak a lelet azonosítására. Röntgensugaras elemzésekkel határozták meg az összetételét, elektronmikroszkóppal tanulmányozták a felszínét, számítógépes tomográfiával pedig a belsejébe is betekinthettek. Utóbbi eljárás lehetővé tette, hogy a követ annak megsértése nélkül, rétegről rétegre vizsgálják meg.

Az eredmények szerint a képződmény főként kalcium-foszfát-tartalmú ásványokból áll, amelyek mellett whitlockitot is kimutattak. Ez az ásvány bizonyos húgyúti kövekben bakteriális fertőzés következtében jelenhet meg. A mintából ugyanakkor hiányoztak azok az összetevők, például a kalcium-oxalát és a húgysav, amelyek más típusú, gyakran anyagcsere-folyamatokkal összefüggő kövekre jellemzők.

A kutatók ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a kő kialakulásának elsődleges oka nem a férfi táplálkozása, hanem egy elhúzódó fertőzés lehetett. Ez azért is figyelemre méltó, mert a térség korabeli népességére vonatkozó korábbi vizsgálatok jelentős hús- és tejtermékfogyasztást mutattak ki, amelyről feltételezhető lett volna, hogy hozzájárult a kőképződéshez.

A belső szerkezet vizsgálata a folyamat időbeli alakulásáról is szolgáltatott információkat. A kő több különálló kristályosodási központból kezdett növekedni. Ezek idővel összeolvadtak, majd újabb és újabb ásványi rétegek rakódtak rájuk. A réteges szerkezet arra utal, hogy a képződmény nem hirtelen, hanem hosszabb idő alatt alakult ki.

Egy fontos kérdés azonban továbbra is megválaszolatlan maradt. A kutatók nem tudták teljes bizonyossággal megállapítani, melyik szervben keletkezett a kő. Lehetséges, hogy a vesében alakult ki egy tartós felső húgyúti fertőzés következtében, de az sem zárható ki, hogy a prosztatából, vagyis a dülmirigyből származik. Az ásványi összetétel mindkét lehetőséggel összeegyeztethető, a kő eredeti helyzete pedig a sírban nem ismert. A kutatási közlemény a veseeredetet valószínűbbnek tartja, de ez nem tekinthető bizonyítottnak.

Natalja Berezina, a kutatás vezetője szerint a férfi betegsége valószínűleg éveken át fennállt. A krónikus fertőzés fájdalommal és vizelési nehézségekkel járhatott, így jelentősen megnehezíthette az életét. A korabeli közösségek nem rendelkeztek a mai antibiotikumos kezelésekkel, ezért egy elhúzódó bakteriális fertőzés különösen súlyos következményekkel járhatott.

A férfi csontváza egyébként is számos egészségügyi problémáról tanúskodik. Gerincén és ízületein jelentős kopásos elváltozásokat, kezén és lábán pedig köszvényre utaló csontkárosodásokat figyeltek meg. Korábbi sérülései között egy még fiatalon elszenvedett kulcscsonttörés, az egyik ágyéki csigolya összeroppanásos törése és az orsócsont sérülése is szerepelt. Ezek a begyógyult törések a férfi életét érő fizikai megterhelésekről árulkodnak, pontos keletkezési körülményeik azonban nem ismertek.

A húgyúti betegség tovább ronthatta az elhunyt egészségi állapotát, de azt nem lehet megállapítani, hogy közvetlenül hozzájárult-e a halálához. A kő jelentősége mindenekelőtt abban áll, hogy egy olyan krónikus megbetegedésről szolgáltat bizonyítékot, amelyet pusztán a csontok alapján nem lehetett volna felismerni.

A hasonló leletek rendkívül ritkák. A szervezetben képződött kövek a talajban idővel feloldódhatnak, széttöredezhetnek, vagy egyszerűen észrevétlenek maradnak a feltárás során.